Torgyán József a kisgazdapárt elnöke messze jár, és nyilatkozatai szerint az itthon történtek nem adnak okot arra, hogy változtasson programján, azaz idő előtt hazajöjjön. Szerinte az ellene nyilatkozók egyedül vannak, még akkor is, ha a nyilatkozók száma lassan már meghaladja a harmincat. Persze azt tényleg nem lehet tudni, hogy hányan vannak, és főként azt, hogy mekkora a befolyásuk a kisgazdapárton belül. Én mégis azt hiszem, hogy a pártelnök most rosszul tette(szi), hogy nem jött haza idő előtt!

Ezt első sorban nem azzal indokolnám, hogy a Csúcs Lászlóval, Liebmann Katalinnal fémjelzett kritizálóknak, közeli esélye lenne Torgyán József eltávolítására a kisgazdapárt éléről. … Nem, ebben magam sem hiszek! Nem hiszem egyrészről azért, mert nekem sincsenek hiteles adataim a kritizálókat támogatók köréről, de úgy vélem nagyságrendekkel kevesebben támogatják Csúcs Lászlót, vagy a kisgazdák leváltott budapesti elnökét, mint a pártelnököt. A Torgyán József személyiségét elfogadhatatlannak tartók ugyanis már vagy maguktól elhagyták a kisgazda pártot, vagy kizárták őket onnan. Így a párt tagságának döntő többségéhez szerintem érzelmileg közel áll a torgyáni stílus. Az ún. fekete ló itt inkább Lányi Zsolt személye. Neki ugyanis biztosan vannak támogatói a kisgazdapárton belül, és nem is kevesek. Valószínűleg közéjük tartoznak a párton belül a mérsékeltebben megnyilatkozók, illetve a néhány idősebb, érzelmei miatt ma is kisgazda értelmiségi. Létszámarányuk a párton belül, és a párt hívei közül megítélésem szerint azért nem haladja meg a 10-20 százalékot.

A torgyáni stílusnak egyik fontos alkotórésze, hogy fontos, az „erős” emberhez tartozás látszata, mert hívek is ebben, jelen esetben az erős és elmozdíthatatlan pártelnökben élik meg saját „hatalmi vágyaikat”! Így abban az esetben, ha Torgyán József, mint erős ember veszít a tekintélyéből, úgy hamar képesek akár a saját „vezérképükön” is változtatni. Ennek persze feltétele, hogy legyen megszemélyesíthető új vezérkép! Ezt az erős emberképet azonban aligha fogja megvalósítani a párton kívüli, és általában a háttérben maradó Csúcs László, vagy a kisgazda gondolati körben elsőszámú vezetőként kezelhetetlen női nem képviselője. Másrészt ezt, azaz az erős emberkép fontosságát a kisgazdapárton belül Torgyán József is jól tudja, ennek megfelelőek a nyilatkozatai, és talán ebbe a képbe illeszkedik, hogy nem rövidítette le az útját, illetve ennek a képnek ártott volna az idő előtti hazajövetele. Így meggyőződésem szerint nem az ún. pártalkotmány a gátja a pártelnök leváltásának, mint ahogyan ezt Csúcsék szeretnék kifelé látszatni, és ezen keresztül a várható kudarcuknak már jó előre külső okot megnevezni, hanem a kritizálók súlytalansága, és új kisgazda elnökként való felvetésre, személyük alkalmatlansága.

Ha viszont nincs reális esélye a pártelnök elmozdításának, és ez még csak nem is abból adódik, hogy a Torgyán József által megalkotott pártalkotmány jogilag is szinte leválthatatlanná teszi a párt elnökét, akkor miért mondom, hogy rosszul döntött, amikor folytatta külföldi utazásait. Ez egyrészt, egy általánosként is alkalmazható gondolati elv. Lehet, hogy egy adott esetben a saját döntésem előtt még nem látom át annak teljes kihatását a jövőre, de a pártelnök helyében én elgondolkodtam volna azon, hogy egy hasonló esetben máshol és mások, miért döntöttek többnyire úgy, hogy útjukat megszakítva hazatértek, és megkísérelték rendezni a „hátországukat” adó soraikat? További történelmi kérdés, hogy az ún. erős embereket miért próbálták meg – nem ritkán sikerrel – odahaza akkor kikezdeni, amikor azok jelentős földrajzi távolságra utaztak, és ahonnan nehezebb meghozni a soron kívüli hazatérés döntését, míg a korábban mindig egyszemélyi irányításhoz szokott otthoni támogatók vezető nélkül maradtak egy konfliktusban. És ez független attól, hogy a támogatók esetleg sokkal többen voltak.

További indokot jelent Lányi Zsolt, az évtizedes barát lemondása. Az őt támogatók mérsékeltebb gondolkodású kisgazdák köre számára fontos volt, egy mérsékelt hangvételű kisgazdavezető a legfelsőbb döntéshozók között. Arányuk, legyen az akár tíz, akár húsz százalék, mostanság rendkívül fontos a kisgazdapártnak, mert a támogatottságuk további csökkenése rohamos szavazóbázis vesztést indíthat el. Én ennek visszaigazolását várom a mostani időszakot felmérő, elkövetkező közvélemény kutatási adatoktól!

E gondolati kört folytatva vezethető le a legfontosabb indokom. Én ugyanis a pártelnök helyében nem ugyanazt a kérdést tettem volna fel magamnak, amit a média megszólalások sugalltak. E szerint ugyanis a fő kérdés az volt, hogy van-e reális esélye annak, hogy a kritizálók elérjék a pártelnök leváltását. A leírtakból adódóan erről nekem is az a véleményem, hogy nincs erre reális esélyük, azaz emiatt valóban nem kell hazajönnie. A lényegibb kérdés viszont az lett volna, hogy miként hat a kisgazdapárt jövőjére, szavazóbázisára, és ezen keresztül a pártelnök két év múlva esedékes pozíciójára mindaz, ami most Magyarországon a kisgazdapárt körül történik? Ideértve azt is, ahogyan ez keresztül jön, a szavazótábor döntését meghatározóan befolyásoló médián.

Ezek a valóban lényegi kérdések mind a kisgazdapártban, mind magának az elnöknek a saját jövőjét illetően. Ha Torgyán József azonnal hazajött volna az első jelzésekre, úgy indokként arra is hivatkozhatott volna, hogy számára a pártjának egysége, a párt jó hírének a kikezdhetetlensége a legfontosabb. Fontosabb mint bármely miniszteri útja. Ezzel kivédhette volna azon feltételezéseket, hogy a kritikus Csúcs Lászlónak, vagy Liebmann Katalinnak bármi esélye is lenne, a vele szembeni szervezkedésre. Befolyásával élve, egyetlen nap alatt kizárhatta volna Liebmann Katalint és néhány követőjét a pártból, Csúcs Lászlót pedig a frakcióból. Itthonléte esetén egyáltalán nem biztos, hogy Lányi Zsolt ilyen mértékben eltávolodott volna tőle. Neki kellett volna megvédenie a közvélemény előtt Lányi Zsoltot, hogy az intézkedéseivel ő nem megbuktatta a barátját, hanem más feladatokat szán neki. Lányi Zsolt az első napokban még védekezett, védte a párt és Torgyán József tekintélyét azzal, hogy ő még nem ismeri a pártelnök döntésének mögöttes okait. A média nyomása az elkövetkező napokban, azonban már túl nagy volt számára, ebben egyedül maradt, és védekeznie kellett. Vélhetőleg így nem ugyanazokat a nyilatkozatokat tette, mint amit az itthon lévő pártelnök esetén tehetett volna! A kisgazdapárt tagjainak és szavazóbázisának tehát nagyon fontos ez a hatalmat sugalló határozottság, megingathatatlanság. És ez az, ami már több mint egy hete csak azért hiányzik, mert a pártelnök, a távollétében csak kisebb hírértékkel bíró adminisztratív lépéseket tud megtenni (a kritizálókat leváltja a hűségadományként kapott jövedelmező állami tisztségeikből) , valamint az okszerűen most csak néhány másodperces televíziós megjelenései is mind arról szólnak, hogy nem szakítja meg útját, mert nincs veszélyben a pártelnöksége.

Ezért hiszem, hogy az elmúlt hét média megjelenésében erősen meggyengültnek mutatkozó kisgazdapárt, és az egyre gyengülő pártelnök kép hatására, a kisgazdapárt szavazótáborának nagyobbik része elbizonytalanodott, és közülük igen sokan, akár a szavazóbázis 20-30 %-a már véglegesen elfordult az eddig vállalt, és istenített politikai pártfogoltjától. E kört viszont az is jellemzi, hogy a politikai nézeteinek hírtelen fordulatát mind önmaga, mind a környezete számára könnyen meg tudja, szokta magyarázni. Ebben most azok a korábbi hírek (indokolatlan utazások, más célra fordított állami pénzek, házépítés stb) is segítik őket, melyeket korábban a média manipulációjaként hirdettek. Így a leghűbb támogatókból sokan lesznek mostanság, a kisgazdapárt leghangosabb és „meggyőződéses” lejáratói.

Azért egy-egy rövid gondolat erejéig szeretnék kitérni a média környezetben mostanság kisgazda reformerként emlegetett személyekre, Liebmann Katalinra és Csúcs Lászlóra. Meg kell mondanom, hogy személyüket illetően ez is az az eset, amikor én nem értem a magyar médiában dolgozó, és általában általam nagyon tisztelt személyeket, barátaimat. Igaz, én nem vallom, hogy a „cél szentesíti az eszközt”! …. Ők azok az újságírók, szerkesztők, akik nagy tudásúak, informáltak, nem lehet emlékezetkiesésük stb, és én szívesen olvasom, nézem, hallgatom írásaikat. Ha pedig ez így van, akkor miként nevezhetik „reformernek” azt a Liebmann Katalint, akinek sajátos TV híradós tevékenységét ők sokkal jobban ismerik nálam, és akinek Torgyán József korábban – a mostani leváltással teljesen megegyező módon – teremtett üresedést a budapesti pártelnöki kinevezéséhez.

És Liebmann Katalin még a jobban emészthető személy ebben a párosban. Egyszerűen a reform szó megalázásának tartom Csúcs Lászlót reformerként említeni, és személye melletti szimpátiát kelteni a közélet részleteit kevésbé követő többségben. Elfelejteni Csúcs Lászlónak a Magyar Rádió elnökeként történő kinevezésének körülményeit, azt az elnöki tevékenységét, melynek megbecsült egzisztenciák és életpályák sokasága vált könyörtelen áldozatává, és néhány szélsőséges hangvételt a mai műsorokban is neki köszönhetünk. .. De akár el is tekinthetünk a személyiségétől, az általa vállalt, és kellő hatalom, befolyás esetén másokra is ráerőltető világnézetétől. Tisztán pragmatikus megközelítésként is kellő kritikát érdemelne, hogy egy olyan személy vált a „legfőbb” kisgazda szervezővé, aki máig nem tagja a kisgazda pártnak. Meggyőződésem szerint is lehet valaki egy párt parlamenti frakciójának tagja úgy, hogy nem lép be az adott pártba, mivel annak programját kívánja segíteni, de a pártélethez kötődő világképe már más tartalommal bír. Ha viszont a párt egészének szellemisége, azaz a kisgazda szellemiség is a sajátja, akkor a tagságon kívüliség már hitelesen nehezen magyarázható. Azt pedig én erkölcsileg támogathatatlan, és tartalmilag is elfogadhatatlannak tartom, ha valaki nem tagja egy önkéntes közösségnek, de annak szigorú belső életét kívánja valamely erkölcsi kötelezettségre alapozva megváltoztatni. Kívülről megmutatni a tagoknak, hogy mi a számukra jó, és mi a követendő út, ez az a személyiségi jellemző, ami jól illeszkedik Csúcs Lászlóhoz, és ez az ami annyira taszít benne engem. Meggyőződésem, hogy ma nem tesszük jól, ha a rádió elnöksége idején, a szabad újságírás egyik legfőbb ellenségeként, szélsőségesen antidemokratikus felfogásúként bemutatott, és a média jelentős többségében az egyik legnépszerűtlenebb személyt, ugyanaz a média környezet ma a demokratikus vezetésért eltökélten küzdő, példaképként is követhető személyként kezeli csak azért, mert most Torgyán Józsefet kritizálja. A szélsőségesség kötelezően ismert jellemzője, hogy saját felfogásának szabadságát úgy éli meg, hogy azt mások számára is kötelezővé kívánja tenni, mert ő a birtokosa a helyes útnak. Ugyancsak jellemzője e nézetek mindegyikének, hogy önmagát, és az általa képviselt igazságot az elégedetlenségre építi, azt hamisítja meg. Az elégedetlenségre, melynek általában van(nak) valóban kritizálható elemei. Ez bennük a veszélyes! Én jobban tartanék egy Csúcs László által vezetett, kormányzati pozícióban lévő kisgazda párttól, mint a Torgyán József által irányított mai kisgazda párttól.

Végezetül egy gondolat erejéig szeretnék visszautalni a 2000. február 8-án írt írásomra. Az írás címe: „Mi nem választjuk, hanem kapjuk a köztársasági elnököt!”. Az akkori gondolataimban kifejtettem, hogy meggyőződésem szerint Torgyán József lesz Magyarország következő köztársasági elnöke, mert ez az érdeke mind Torgyán Józsefnek, mind a kisgazdapártnak. És ez egy olyan érdek, amely jól felismerhető, tehát a kisgazdapárt biztosan élni fog a koalíciós megállapodás adta jogával. Így a pártelnök betetézi saját életútját egy olyan politikai és társadalmi pozícióval, melynél nincs magasabb, míg az azzal egyenértékűnek tekintett, de több hatalmat adó, így Torgyán személyiségéhez közelebb álló miniszterelnökségre pedig nincs esélye a jövőt tekintve sem. A kisgazdapárt számára pedig ez a váltás, minden bizonnyal jelentős támogatottsági növekedést jelentene, mert a Torgyán hívők megdicsőülve maradhatnak a pártban, míg egy más kisgazda vezetővel, például a jó barát Lányi Zsolttal, a mérsékeltebb megnyilatkozást elvárók táborával vidéken, akár jelentős szavazótábor növekedést is jelenthetett volna. Annak pedig, hogy az ország egészének mi a legjobb megoldás, e kérdésben nem volt, és sajnos ma sincs jelentősége, hiszen, mint azt az írásom címe is tartalmazta, „Mi nem választjuk, hanem kapjuk a köztársasági elnököt!”.

A pártelnök és tanácsadói másként ítélték meg az akkori helyzetet, más döntésre jutottak, melynek indítékai nem ismertek előttem. Így tehát februárban én tévedtem a döntést illetően. Ma azonban egyre jobban úgy tűnik, hogy a helyzetelemzésben nekem volt igazam, és az elnök úr, illetve tanácsadói valószínűleg tévedtek annak idején!

E tévedésnek azonban lehet, hogy igen nagy lesz az ára mind a kisgazdapártra tekintve, mely szerintem 2002-ben már nem fogja megkapni a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos támogatottságot, mind Torgyán József személyét tekintve is, aki egy egyre jelentéktelenebbé váló párt elnöki posztját tarthatja meg 2002-ig, esetleg utána is, a Magyar Köztársaság Elnöke posztja helyett! 2001. január 17.

Palotás János