LACI PAPA ÉS A GYŐRI MAMA ÚJRA EGYÜTT VANNAK!

0
111

2010-03-24_17:00:00

Szeretettel őrzünk a szívünkben. Lányod, vejed és unokáid!Lányod, Vejed, Unokáid és Adri!Édesapám gyászjelentése – Győr, 2010. március 24.LACI PAPA TEMETESE 2010 03 24 GYOR - A KOZOS SIR

ELHANGZOTT GYŐRBEN, ÉDESAPÁM GYÁSZSZERTARTÁSÁN 2010. MÁRCIUS 24-ÉN

 

VERS

 

Eljön az idő, mikor az ablakokban elhomályosodik a nappal.

Eljön az idő, mikor bezárják a külső kapukat és halkabbá válik a malom zaja.

Eljön az idő, amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat.

Eljön az idő, amikor elmegyünk és örök hajlékunk felé indulunk.

Eljön az idő, mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó.

És a por visszatér a földbe, ahonnét jött, s az éltető lélek meg Teremtőjéhez ahhoz, aki adta.

 

Tisztelt gyászoló család, jelen lévő gyászolók!

Emlékezni jöttünk, teljesíteni az élők szomorú kötelességét!

Valami furcsa, mégis izzó remegés járja át az ember lelkét, amikor végig szalad gondolatainkon: 84 év – Laci bácsinak ennyi adatott e földi létből!

 

Nem tudom, mit mondjak. Itt hagyott? Helyettünk más helyet választott? Egy oly bizonytalan kép felé futott? Elhagyta ezt a világot!

Én magam hiszek az Istenben! Hiszek az Emberben! Hiszek az egyesítő, örök szeretetben. Hiszem a végtelent, és hiszem, hogy odaérünk, ahol a lelkeinkkel majd mind összeérünk.

Hiszem, hogy egyszer mindenki odajut, ahol a végtelen szeretet nyit kaput!

Búcsúzni mindig nagyon nehéz, mert a búcsúzás veszteséggel jár. Elveszítjük azt, akit oly nagyon szeretünk? Nem lehet, hiszen Ő örökké a szívünkben, marad. Mert a lelkünk mélyén, ahová nem látunk el, az a meggyőződés él, hogy a szeretet örök.

 

A valódi szeretet azt mondják, mindig csak adni akar. Ő a szeretet szüntelen adásán munkálkodott. Ezért az élete egy csodálatos utazás volt számára és mindazoknak, akik körül vették őt. Laci bácsi tapasztalt jót és rosszat egyaránt, de Ő mégis tudott jónak lenni, jónak maradni!

 

Aki igazán szeret, az mindig csak ad, állandóan és számolatlanul, bármit, amit csak adhat.

Mert nem az a fontos, hogy mi mindent teszel az életed során, hanem csak az, hogy mennyi volt a tetteidben az igaz szeretet.

 

Nőnek az árnyak és fogynak az esték. Úgy fáj! Egyre jobban, hogy már minden csak emlék! A Te szíved ugye már nem fáj, de a miénk most vérzik, hiszen úgy tudjuk, a fájdalmat csak az élők érzik!

 

Az életet meg kell élni! Jelen kell lenni és teljes szívvel részt kell venni benne. De, hogy pontosan hogyan, ezt mindenkinek magának kell megértenie! Nekünk magunknak kell megélnünk saját életünket és felnőnünk hozzá. Laci bácsi megélte és megírta a saját sorsát!

 

Laci bácsi lelkében óriási szív dobogott. Érezhető volt ez minden ünnepen, és a hétköznapokon a segítő jóakaratában és az áldozatos munkájában a családja felé. Majd eljött a végzetes nap, és a szíve egy nagyot dobbant utoljára, majd végleg megállt!

Egy igazi régi vágású férfi volt. Emberséggel és tisztességgel megáldva. Élete során cselekedetei ezt mindig megmutatták. A bővebb családdal is mindig szeretetteljes kapcsolata volt. Közvetlensége és az emberek iránti tisztelete élete végéig elkísérte. Az életét becsülettel végig dolgozta. A nyugdíjas évek után is szívesen indult útnak a nyugdíjas találkozókra. Eredeti szakmájától igencsak távol eső munkát végzett. Péknek tanult, és anno mindig azt mondogatta, hogy egy pék soha nem hal éhen!  Ennek ellenére is helyt állt az élet minden területén. Türelemmel és kitartással, sok szorgalommal leélte életét, és soha nem panaszkodott. Örömmel fogadta az élet minden ajándékát. Az élet ereje lassan elhalványult miután a betegség elhatalmasodott felette. Még ekkor is élt benne a tudat alatti, hogy neki mi a feladata, és amit reá bíztak azt mindig, betegen is elvégezze. Például mindig az Ő feladata maradt a dió megpucolása. Az a diós bejgli, amely a közösen elvégzett munka után került mindig az ünnepi asztalra. Mert az egyik papa összeszedte a diót, a másik megpucolta, aztán megsütötték és jó ízűen együtt a család mind megették. Az emlékek soha nem válnak köddé. Laci papa szerettei mindent megtettek érte, de most már nem segített a szeretet ereje sem. És eljött a végzetes nap, a szíve egy nagyot dobbant még utoljára, majd végleg megállt.

 

VERS

 

Örök a csend, mi hozzám szólt, Örökkön szépen csak nekem dalolt. A hangjai még dúdolnak fülemben, dallama még most is dübörög bennem. Zakatol a csend, üvölt szótlanul, majd elhallgat hirtelen, váratlanul. Dühöngve szólít meg újra, hogy rávezessen a keskeny útra, mely csak most sejlik fel bennem. Végre tudom azt, hogy mit kell tennem. Tudom azt, hogy ki vagyok, s ha szólítanak a csillagok, majd előtted számot adok Istenem. És végre enyém lesz a végtelen…”

 

Amikor két ember házasságban összeköti életét, holtig tartó szövetséget kötnek. Ez szent és választott köteléke egy embernek, és a fájdalom mérhetetlen a megszűnésekor.


Laci bácsi negyven évet élt együtt gyermeke édesanyjával, és elvesztését nagyon nehezen viselte el. Most majd a lelkük újra egybe ér, és találkoznak ők ott, hol élő még nem járt, csak holt.

 

Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról, mégis hiszem, újra találkozol velem, és ez minden magányos órámért kárpótol majd, míg magad ölelve, készíted az öröknyughelyem.

 

Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek, emlékek függönyén virágzó varázslat. Szertefoszlanál, ha megérintenélek. Rád csak a virrasztó tűnődés találhat.
Laci bácsiék hárman voltak testvérek. Soha nem felejtették el, hogy a testvéri kötelék egy és oszthatatlan. Ikerfivérét már elveszítette, de szerető nővérével nagyon szoros és szeretetteljes kapcsolatot ápolt élete utolsó pillanatáig. Törődtek egymással, egymás sorsával. Az otthonuk is közel volt egymáshoz. így, ha tehette minden nap meglátogatta őt, és mielőtt a szeme fénytelenné vált, kérése az volt, hogy szerettei vigyázzanak reá helyette is.

 

Csoda volt, hogy éltél és bennünket szerettél. Nekünk nem haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, amely éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. A mélyben csak a hamvaid merülnek el, csak Ő tűnik el a föld alatt, de a lényed lényege ezerfelé szóródva is közöttünk marad. A hantot a fű, a fájdalmat az idő növi majd be, a gyászoló könnyeinket az emlékek törlik le. Testvéri szeretettel búcsúzik tőle nővére is.

A Jóság, a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, mindig csak ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő jóságból, teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?

A halál elvette magát a szeretetünk tárgyát, ám a halál ténye nem veheti el mindazt, mit Ő szeretteinek adott.

A halálnak nincsen hatalma a szeretet felett!

GONDOLAT A LÁNYODTÓL

 

Apám emlékére a halál végleg felkapott,
Te, itt hagytál e csúf világba, a lelked gyorsan távozott.
Hiába fogtam kezedet, a halál el nem engedett.

Az emlékezéshez nem emlék kell, hanem szeretet kell, és akit szeretünk, azt sosem felejtjük el.

 

Apám meghalt közelebb jött vele a világűr magánya és hidege. Aki utoljára látott felismerte szemedben a csillogó árvaságot. Gyászba borult kezem tartja benned lelked, tenyerembe rejtem fejed és ében lepled.

Nem mehetsz csak így el, minden vigasz nélkül. Búcsúzni nem így kell. Apám vagy te nekem, és én meg a te gyermeked. Nincs olyan vétkem, mit most meg nem bánok. Úgy gyónok én most néked, mintha én búcsúznék el tőled. Itt állok most árván a halálod küszöbén. Gyászba borult életem az Istenek mezején!

 

A szó igaz értelmében édesapa volt. Mindent megtett egyetlen lányáért, de legfőképpen szerette őt. Hitt az emberek becsületében akkor is, ha Ők a legszeretettebb lányának ártottak visszaélve bizalmával, gondolkodásának egyszerű becsületességével.

 

VERS

 

Nem hittem volna, hogy ily fájdalmas a halál.
Nem hittem volna, hogy valaha is itt hagynál.
Most már tudom, a gyász, égető fájdalom,

Mert, mind két szülőmet elvesztettem!

 

A szülői szeretet olyan akár a levegő, észre sem vesszük, csak akkor már, amikor kifogytunk belőle.

Nehéz tisztelni az életet, mert elvett tőlünk téged. Aki csak ismert, téged mindenki szeretett.  Mert Te bíztál magadban, s hitted az életet. De voltak, számodra boldogságot hozó álmaid is, melyek melegséggel töltötték el a szívedet.

Lelked immár szárnyal az örökkévalóságban. De minket itt hagytál, e kegyetlen világban.

Visszagondolva az elmúlt évekre, millió gondolatok jutnak itt a jelenlévők eszébe. Emlékezve rád, a vidám, és boldog percekre veled. Összeszorul a szív, és keserűség súlyt a lelkekre. Mert most fogjuk csak fel igazán, hogy Te már nem vagy, elmentél örökre. És hát eljött az a pillanat, melytől mindenki úgy rettegett. Mindenki attól fél, hogy egyszer elveszít majd valakit, akit oly nagyon szeret.

Te e kegyetlen, igazságtalan világon át is továbbélsz a szívekben az egész életünkön át.

Hálás gyermeki szeretettel és mindent megköszönve búcsúzik most el tőle egyetlen Lánya, és tisztelettel, szeretettel őrzi emlékét Veje!

A legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után. Ezek a szívek az unokái, akiknek megszületése pillanatától kísérte végig az életüket oly nagy szeretettel. Megkönnyezte az összes találkozást unokáival, oly mély volt benne a szeretet irántuk.

A világon szinte minden végtelen. Végtelen a tér, az idő, a jövő, a múlt. Csak aki él, tűnik el hirtelen, mint a virág, mely porba hullt. Minden csillag kialszik végül, sötétben hagyva a tágas űrt. Ám élete utolsó jeléül, magából mindent szerteküld.

Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, úgy ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített. Elmúlt, mint száz pillanat, és mi tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert Őt, apánkat a szívek őrzik, és nem csak szavak.

Szomorúan zeng most lelkünk harangja. és szívünkben hirtelen csak oly nagy üresség maradt. Hiszen búcsút kell mondani egy olyan életnek, ki a mi életünk része volt, és ki szívét, lelkét adta nekünk, amíg élt és adhatott. Az Élet ugyan néha meggyötör, de az élete emléke számunkra, a családjának örök áldás marad.

Laci bácsi ajándék volt a sorstól az a 13 év, amit még együtt élhetett meg azzal az asszonnyal, aki vigyázott rá, és az Ő őszinte hite szerint önzetlenül bearanyozta számára az élete utolsó éveit.

Nem a szerelem volt köztük már a láng. Nem az lobogott, lángolt a szeretet parazsánál. Együtt melegedtek, és közben egy nemes érzés költözhetett a szívünkbe és ez a szeretet, az összetartozás, a gondoskodás. Laci bácsi szívében ez az érzés élete utolsó pillanatáig biztosan kiállta az idő próbáját.

De ma már nem melegíthet tovább a szeretet parazsa sem! Legalábbis itt a Földön már nem.

 

VERS

 

Mikor a hervadás varázsa megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyári mosollyal szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom varázsintésre visszatér,
és a vére vesztett őszi tájon, csak délibáb varázsa a dér!

Hirdessük, hogy még kék az égbolt, ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt, valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni, hadd tudjon hinni benne más,
hogy ezután is lehet, élet, hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője hulló levéllel eltemet!

 

Nehéz most vigaszt nyújtani annak, aki ma nem néhány napra, hanem beláthatatlanul hosszú időre, az oly halálosan hangzó életfogytiglanra vesztette el azt, akit szeretett.

Lánya és szerettei az együtt töltött boldog évek után, most hátra néznek, és tekintettükkel végig pásztázzák az utat, melyet együtt futottak be. Az ösvényeket, a szerpentineket, a lelkeket, akikkel a közös úton találkoztak. Azok a szép gondolatok, mellyel a sorsuk közös volt. Nehéz ma törni a fejet azon, hogy mi az a hang, amellyel harmonikusan lecsenghetne az egész. És rá kell jönnünk, hogy ilyen hang nincsen e világon! Mától, biztosan más szemmel nézünk majd, amikor szeretünk.

Az utolsó 13 évben társával, az egymás iránt érzett odaadó szeretetük kegyelem lehetett mind a kettőjük számára. Laci bácsi szeméből most az értelem és az érzelem fénye, amely mindig egyszerre világított, az odaadó gyengédsége, amely folyamatosan áradt párja felé, ami egy igazi varázslat volt ebben a világban kihunyt. Megmaradt viszont az eltelt 13 év emléke.

 

És mindenkinek megmaradt a lehetősége, hogy akarjon emlékezni! Ilyenkor, mintha egy varázs dobozt nyitnánk ki, mindig kiröppen belőle az a sok jó, amit együtt megélhettek. Köztük a jó élmények, olykor a könnyek és mosolyok. De mindez hol van már. Az érzések, ha igazak mind a szeretteiben élnek. Az emlékek páratlanul és számolatlanul ott maradtak mindazoknak a szívében halhatatlanul, akiknek szeretete Laci bácsi az apa, a férj, a társ, a barát, az ember iránt önzetlen volt, és maradt.

 

VERS

 

Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.


Kövessen a béke,
Mint jóságos árnyék.
És ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
És ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.

 

Az emlékét és mosolyát mindig  szeretettel őrzik tovább. Lányának, vejének, unokáinak, családjának, társának, mindazon szerető lelkeknek, akik körül vesznek bennünket, amikor eljön az idő, és nekünk mennünk kell, megmaradhat a mosolyunk mindazok szívében, lelkében, akik megőriznek bennünket emlékeikben.

Az egymásnak való önzetlen adás és az elfogadás után, a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt lehetünk!

 

SZÜLEINK SÍRJÁNÁL HANGZOTT EL!

Laci papa és a győri mama mostantól örökké együtt nyugodhatnak!LACI PAPA TEMETESE 2010 03 24 GYOR - MAMALACI PAPA TEMETESE 2010 03 24 GYOR - A KOZOS SIRLACI PAPA TEMETESE 2010 03 24 GYOR - UTOLSO ERINTES

Szomorú és fájdalmas dolog az elmúlás, de ahogy az élet megjelenik, máris árnyékként követi  azt az elmúlás. Olyan nagyon nehéz elengedni valakit, akit olyan nagyon szeretünk. De hinni kell a lélek szabadságában, abban, hogy egyszer majd örökre együtt lehetünk vele. És ez oly örök, egyszerű és igaz gondolat. Csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Az, akire gondolnak, aki a lelkünkben él, annak csak a szíve szűnhet meg dobogni. Az Ő lelke, annak tiszta fénye mindig világít, és emléke örökre velünk marad. Addig, amíg a mi szívünk dobban ezen a világon!

 

VERS

Engedd el az,t ki rég menne már,
Hisz a búcsúra, oly régóta vár.

Két lét közt, hová a halál hívta,
Csak te tartod ott, a reménybe bízva.

Hogy mindez álom, csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt még tőled el.

Elvesztetted egyszer, s nem akarod többé,
Pedig az emlékek, nem válnak köddé.

A szívedben hordozd és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt, s vigyázott rád.

Lelkeddel lelkét emeld a fény felé,
Hadd menjen há,t lelke az ég felé!
Szerető lányod és vejed!

…vissza a listához
1984 05 10 - 06 10 - ZSUZSIKA SZULETESE 1984 12 24 - ZSUZSIKA ELSO ES JANOSKA NEGYEDIK KARACSONYA 1985 05 10 - UJSZILVAS - ERZSIKE BALLAGASA 1985 06 30 - JANOSKA 4 EVES SZULETESNAPJA 1985 06 30 - JANOSKA 4 EVES SZULINAPJA 1985 07 - GYOR - NYARALAS A NAGYINAL 1985 11 30 - ANYUCI 29 EVES 1986 06 30 - JÁNOSKA 5 ÉVES 1986 08 - AMÍG MI GÖRÖGORSZÁGBAN VOLTUNK! 1986 08 - AMIG MI GOROGORSZAGBAN VOLTUNK 05 1986 08 - AMÍG MI GÖRÖGORSZÁGBAN VOLTUNK!