AKIT APÁMKÉNT SZERETTEM!

0
97
HÉJJ IMRE - SERIFF - PAPA - PAPUSKA
2012. május 18.

Egy ember, akinek lelke oly annyira tele van a jóval, a szeretettel, hogy a rossz, a gonoszság csírái számára sem marad hely!

/Elhangzott 2012. május 18-án, Fiumei úti sírkertben, Papuska temetésén/

Drága Papa! .. Fájdalmas, nehéz, ugyanakkor különleges és felemelő is ez a pillanat az én számomra. Egy perc, amikor gyermekedként köszönthetlek, mondhatok neked pár szót, amit tudom, hogy hallasz és értesz, légy most bárhol is.

Amikor gyermekként Ildi és én megszülettünk, még nem tudhattuk, hogy a későbbi életünket, gyermeki érzéseinket meghatározó személyként, Te is itt élsz valahol. Te sem tudhattad, hogy a később születendő és általad mindenekfelett imádott két gyermekeden kívül – valahol a világban – éppen most sír fel két gyermek, akiknek egyszer igaz apja leszel.

Az emberi élet ugyan számos nehézséget tartogat mindenkinek, de a jövőben ott van a jó, a csodák sokasága is. Gyermekként Ildinek és nekem is nehéz volt megélni, elfogadni, hogy szeretet szüleink „talán helyesen”, de úgy döntöttek, hogy életüket külön-külön folytatják, életük így lesz tartalmasabb.

Akkor nem tudhattuk, hogy valahol él egy igaz ember, aki édesapánk mellett minket apánkként, gyermekeinket pedig unokáiként fog szeretni, nevelni. Mi ketten téged biztosan az életünk egyik legnagyobb csodájaként fogadtunk el, és így alakult ki bennünk irántad az igaz gyermeki szeretet érzése.

A személyed iránti érzés, az érdek nélküli szeretet, ami csakis a legszerencsésebb emberek sajátja, Téged megismerve nem is maradhatott rejtve bennünk, hiszen aki Téged megismert, egy oly ritka emberre talált, akinek a lelke annyira tele van a jóval, a szeretettel, hogy a rossznak, a gonoszságnak egy cseppnyi helye sem maradhatott.

Korlátlan szeretetedhez, fantasztikus tudás is párosult, így minden együtt volt a tisztelethez, amely a személyed iránt bennem, Ildiben, unokáidban és a téged igazán ismerőkben mindig jelen volt, jelen van és örökre jelen is marad. Akinek az élet megadta, hogy Téged megismerhetett, annak az élete szebbé, gazdagabbá válhatott, és aki mégsem ismerte fel benned a jót, a tudást, a szeretetet, annak élete, érzelmei, legyen ez bármilyen szomorú is a számukra, csakis végtelenül szegényes és magányos lehet.

Miközben fájdalmas volt veled közösen megélni a földi életed utolsó éveinek oly méltatlan óráit, napjait, heteit, hónapjait, Nekem, Ildinek, Andrásnak, Zsuzsinak, Katinak, a téged látogató gyermekeidnek és unokáidnak mindig meg megújuló erőt adott, hogy veled beszélgetve újra átélhettük a korábbi éveidet jellemző tartalmas, alkotó pillanatokat, közös élményeinket, életed meghatározó emlékeit.

Csodálatos és igazán felemelő érzés volt látni, hogy a tudatod lassú visszavonulása, az emberek által tanult önkontrollod elvesztése sem változtatott azon, hogy belőled csak a jó, a szeretet, a szeretteid féltése jött elő akkor is, amikor már csak az ösztönös, korlátok nélküli érzéseiddel szembesülhettünk. Benned, az emberségedben, egy pillanatra sem tudtunk csalódni. Én annyira büszke voltam rád, hogy páratlan személyiségeddel a Téged csak nagyon betegen megismerő ápolóidat, gondozóidat is el tudtad varázsolni, belőlük is előcsaltad a személyed iránti önzetlen szeretetet,és tiszteletet. Ennyire betegen is tudtál szeretetet adni és kapni, félteni szeretteidet, nézni a képeinket, magadban felidézni minket, és félni a pillanattól, amikor már nem ismersz meg bennünket. Ildi és én biztosan örökre hálásak leszünk az általad kiválasztott kedvenc, szeretet gondozódnak, Marikának is.

A Téged szerető gyermekeidnek, unokáidnak az, hogy megismerhettünk egy különleges csoda az életünkben, de egyben egy nagy felelősség is. Mi láthattunk egy igaz példát az önzetlen szeretetből, a tudásból, az emberi nagyságból, és ennek saját életünkben megfelelni bizony nagy, ugyanakkor nemes kihívás. Oda kell figyelnünk a tetteinkre, mert tudom, tudjuk, hogy Te örökre figyelsz ránk, és mindenkire, akiket földi életedben szerettél és féltettél. Azt nem ígérhetem, hogy mindig olyan tudok lenni, mint amilyen példát Te mutattál nekem, de azt ígérhetem, hogy törekedni fogok rá. Számomra, számunkra a Te példád, szereteted egyben egy végakarat is az irányunkban. Én itt is megígérem, Ildivel ígérjük neked, hogy a Te végakaratod szerint fogunk mindenben eljárni, annak minden kérését, így a Te végakaratod szerint fogjuk számodra biztosítani.

Gyermekeidként, unokáidként köszönjük neked, hogy Te voltál, vagy és mindig leszel nekünk. A közös emlékeink örökre képesek lesznek az életünk egy-egy pillanatában számunkra örömet okozni, amikor rád gondolva, téged felidézve a szívünkben mindig jelen lesz a mosoly, a boldogság, és a szeretet.

                                                                       köszönet neked, és nyugodjál békében      fiad  János

 

Emléke a szímben örök!