A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a mai határozata ( 2003. június 20-án) megerősítette, hogy a Magyar Államnak 10621 forintos áron meg kell vennie minden kisrészvényes tízezer forint egykori névértékű részvényét, ha a kisrészvényes a törvényben biztosított hatvan napon belül írásban kérte az államtól részvényének megvásárlását.
A Magyar Állam előtt két út áll. Vagy megvárja, hogy minden perben, külön-külön elveszítse a pert, vállalva annak jelentős per és egyre jelentősebb kamatköltségeit, vagy a jelen döntést követően peren kívüli egyezséget kínál valamennyi, az ajánlattételre határidőben felszólító kisrészvényesnek.
A Magyar Állam alkotmányos kötelezettségéből vezethető csak le – de jogilag nem kötelezhető lehetősége -, hogy a döntéseket követően felismerje, megszámlálhatatlan nyilatkozattal vezette félre a kisbefektetők több, mint ötven százalékát. Ők azok, akik a törvényben biztosított hatvan napon belül nem szólították fel írásban az államot, hogy az vegye meg részvényeiket. A hatvan nap elmulasztása a törvény szerint jogvesztő hatállyal bír, s a határidő elmulasztását nem lehet semmilyen indokkal kimenteni.
Ugyanakkor az ajánlattételi időszakban kiemelt állami vezetők, tisztségviselők nyilatkoztak arról, hogy nincsen értelme a pereskedésnek, a pert kezdeményező kisrészvényesekben „felelőtlen emberek” (értve ezalatt önmagamat) keltettek hiú reménykedést, számukra csak vissza nem térülő és jelentős költséget jelent, ha nem veszik tudomásul az állam öt forintos vételi ajánlatát. Ezek a nyilatkozatok a kisbefektetők több, mint felében értelmetlenség látszatát keltették, hogy a néhány-százezer forint névértékű részvényeik megvásárlása érdekében bármely jogi lépést megtegyenek, hiszen az ajánlott öt forintos vételár, az ajánlatkérés feltételeként megírandó ajánlott levél postaköltségét sem fedezné.
Az Ő esetükben kizárólag az államtól elvárható magatartás, a jó erkölcs, a moralitás követelménye eredményezheti, hogy az állam eleget tegyen egykori, de mára a félrevezető nyilatkozatokkal már jogilag megszűntté vált kötelezettségének.
Az Alkotmány azonban előírja, hogy az államnak valamennyi törvény tekintetében példamutatással kell elől járnia, és ez esetben az állam e kötelezettségét ma már bizonyítottan súlyosan megszegte több ezer állampolgárával szemben!
Alább a LB írásosos ítélete lesz olvasható, annak kézhezvételét követően:
Egy közeli barátunk elvesztését soha nem lehet megérteni, elfogadni! Talán ezért fordulunk ilyenkor a szívünkhöz. Ott nincsen veszteség, ott a barátainknak, szeretteinknek örök helyet biztosítottunk! Talán ez segít bennünket abban, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant.
A rendszerváltás után, 1992-ig egészségügyi nyugállományba helyezéséig belügyminisztériumi osztályvezető és szóvivő. Számos állami kitüntetés, és kiváló rendőr cím tulajdonosa. Több rendőrségi és vagyonvédelmi szakkönyv szerzője.
A védelmi tudományok doktora (tudományos értekezését általános biztonságpolitikából. A rendezvénybiztosítás szakmai, pszichikai és etikai szabályaiból. A rendbontások jogi következményei Európában címmel írta és védte meg.)”
—————-
A barátom volt és ez a szó sokaknak és így nekem is, fiamnak is nagyon sokat jelentett!
Ma még nagyon nehéz írni róla, a közös emlékekről, hiszen olyan váratlan volt a távozása. Egyszer majd biztosan lesz rá mód, hogy részletesebben elevenítsem fel egy rendkívüli emberrel való barátságomat. Barát volt és a szívemben ez a hely számára örök.
Az élet természetesnek tekintett, bár az élettel összeegyeztethetetlen dolog, hogy egyre többször kell elbúcsúznom valakitől, akinek léte a búcsúzásig oly természetes része volt az életemnek. Ilyen természetes érzés volt számomra, hogy Dr. Lasz György számomra mindig van, természetes, hogy Ő bármikor hívhat és/vagy hívhatom, mert hiszen barátok vagyunk. Pont ez a természetesen van számomra, ez az aminek hiánya ma akkor űr érzését kelti bennem. Ezt a nagy űrt kell, és talán lehet is az idő múlásával, a közös emlékeinkkel, gondolatainkkal feltölteni.
Ma két kép van előttem. Az egyik, amikor 1991-ben ismeretlenül bejött hozzám a Vállalkozók Országos Szövetségébe, és beszélni kezdett a belügyminisztériumi múltjáról, a másik a temetés, amit a családja úgy szervezett meg, amilyen megrendítőt, mégis amilyen szép búcsút még soha nem éltem át. Felesége, a fiai és a barátai feledhetetlen búcsut vettek tőle. Fiai, akikről oly gyakran és oly sokat, büszkén mesélt, akiknek nevelése kapcsán Ő tőlem kért tanácsot, míg a temetésen is mellettem álló fiam nevelésében gyakran Ő vállalt fontos, az én fiam számára is felejthetetlen szerepet. A következő évek adják majd meg a lehetőséget arra, hogy a két kép közötti időszak számtalan történését felidézzem! Ez most sürgető lett számomra, hiszen e találkozások történése korábban mindig olyan természetes volt, de a felidézett emlékeket mostantól mélyen el kell majd raktároznom, mert ami természetes volt eddig, az mostantól már a megismételhetetlen!
A választáskor, két kérdésre kell magunknak választ adnunk. Az egyik kérdés eldöntésében szívesen segítek, és teszem ezt legjobb meggyőződésem szerint.
1./ kérdés: – „Vajon elmenjek-e szavazni?”
A válaszom ez esetben az, hogy IGEN! Szerintem mindenkinek el kellene mennie szavazni. Jó dolognak tartom, hogy ezt ma már sem közvetlenül, sem közvetve nem törvény, jogszabály írja elő, azaz szabadon és magunk dönthetünk a részvételünkről. Így az én véleményem is csak javaslat, egy olyan javaslat, amit barátsággal ajánlok mindazok figyelmébe, akik megtisztelnek figyelmükkel.
2./ kérdés: – „Vajon kire szavazzak?”
Ebben nem tudok, illetve nem szeretnék javaslatot tenni. E döntést mindenkinek magának kell eldöntenie. Ezt a döntést én is meghozom, és élni fogok szavazati lehetőségemmel.
Azt szívesen felvetem, hogy szerencsések azok, akik szavazatukkal valamely párt, program mellett, és nem ellen szavazhatnak! Jó lenne, ha erre minél többeknek nyílna lehetősége, ha olyan légkör alakul(na) ki, ahol a kampány lényege erről szólhatna.
Ma azért is fontosnak tartom mindenki részvételét, mert ma igazából állítható, hogy számít a szavazatunk, hiszen a két politikai tömörülés olyan szorosan halad egymás mellett, hogy a „fogadóirodák”, ha lennének ma ilyenek Magyarországon, akkor bizton 50-50%-ot adnának meg!
Buy —————– stock today! .. Recommended purchase price: —————– Ft.
Sell ——————– stock today if you have! Recommended selling price: ———————— Ft.
I EXPECT further rising with daily fluctuation till the end of the month!
I recommend the RICHTER/OTP/MATÁV/MOL/GLOBUS/TVK for „day trade” deal today!
I EXPECT an about ____ % rising market at the beginning and the end of today (______ ) with medium trade and even with significant fluctuation in the daytime.
Increasing trend! The BUX will probably be at 9300-11800 points by the end of the year!
Interested foreigners!
Let me propose the next WEB pages about the Exchange:
The tip above is a game and I do not want any of its profit but I neither assume the financial, legal or moral responsibility for possible losses. Unfortunately it is impossible to invest on the stock market without any risk. Nobody constitutes a „prize-fund” on the stock market. In this way anybody can only have profit if somebody else sold him a stock that should have been worth to keep. The dividend paid (if paid?!) once a year by the firms of the stock market can compensate only a little part of the losses.
I give my tips by reason of which stock I feel is going to be stronger within a month (even for a short time but with at least 3-4%) in comparison with the closing price of the previous day or the offer price suggested by me. A monthly 3-4% output can reach 40% in a yearly relation. I suggest immediate selling order following the successful buying because the tip is not based on a long-lasting increase of the price but it often takes advantage of the strong fluctuation of the stock.
According to its content the selling tip means that which of the stocks offered up for buying within a month or typically traded lately I feel you can buy back 3-4% cheaper. For this reason it is not a suggestion for permanent selling but it is rather a so-called „profit-creaming”, when the combination of the stocks does not change but an output (3-4% of the aggregate value) occurs.
In the case of the stocks suggested for the so-called „day trade” (within the day) deal I expect that the rate of the given stock will change at least 2% in view of its highest and lowest rate within the day. This way the investor (who risks here) can make, reduced by the usual agents commission, 1-1.5% profit without actually using money, as compared to the risked amount!
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFÖLSŐBB BÍRÓSÁGA mint másodfokú bíróság
Gf.I.32.620/2000/10.szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Legfelsőbb Bíróság
Fővárosi Bíróság 7,G.75.031/2000/20. számú, 2000. október 5. napján kelt ítélete ellen az I. rendű alperes által benyújtott fellebbezés folytán 2001. november 9. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
Í t é l e t e t:
A Legfölsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helyben hagyja.
Kötelezi az I. alperest, hogy fizessen meg az I., II., IV. és V. r . felperesnek, mint együttes jogosultnak 1.000.000 (Egymillió) forint, a III. r. felperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint másodfokú perköltséget.
A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k l á s :
Az irányadó tényállás szerint a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: Bank) 1998. április 10-én tartott évi rendes közgyűlésén elfogadták a Bank 1997. évi mérlegét és éves beszámolóját. A közgyűlés a 7/1/1998. (IV.10.) számú határozatával új részvények kibocsátása útján végrehajtandó zártkörű alaptőke emelésről döntött azzal, hogy legfeljebb 2 millió darab egyenként 10.000 Ft. Névértékű (összesen: 20 milliárd forint) névre szóló törzsrészvény kerülhet kibocsátásra 140%-os árfolyamon. A tőke emelés, valamint az 1998. július 23-ig történt részvény vásárlás során a Magyar Állam 100 %-os tulajdonában álló Magyar Fejlesztési Bank Rt. ( a továbbiakban : MFB) 43,165 %-os tulajdoni hányadot képviselő névre szóló törzsrészvényt szerzett. A „jelentős részesedés” megszerzésének tényét a Cégközlöny 1998. augusztus 19-i számában közzétette.
Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszüntetéséről szóló1998. évi XXXIX. Törvény 3. §-a szerint az Önkormányzatok vagyona, azok megszűnésével az állam tulajdonába került. A törvény 1998. július 23-án lépett hatályba. A tulajdonosváltozás érintette a megszüntetett önkormányzatok tulajdonában volt 19 %-os tulajdoni hányadot jelentő névre szóló Postabank Rt. Törzsrészvényeket is.
1998. július 23-án az I.r. felperesnek 200 db, a II.r. felperesnek 250 db, a III.r. felperesnek 3270 db, a IV.r. felperesnek 5100 db, az V. r. felperesnek pedig 2700 db egyenként 10.000 Ft névértékű névre szóló törzsrészvény volt tulajdonában. Nevezettek az 1997. évi CXLIV. Törvény ( a továbbiakban: Gt.) 295. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással felhívták az I.r. alperest, hogy mint a Bank többségi irányítását biztosító befolyással rendelkező (uralkodó) tagja tegyen vételi ajánlatot a tulajdonukban álló fenti részvényekre. Az I.r. alpres a kérelmet 1998. novemberében elutasította, viszont a cégbíróságon 1998. decemberében bejelentette, hogy 1998. november 27-ével a Bankban a Magyar Állam 69,79 %-ot kitevő „többségi irányítást biztosító” részesedést szerzett. E tény a cégjegyzékbe 1999. január 4-én bejegyzést nyert, a közzétételre 1999. február 18-án került sor. 1999. január 29-én – a cégjegyzék tanúsága szerint – a Magyar Állam a Bankban 99,96 %-ot kitevő „közvetlen irányítást biztosító” részesedést szerzett. 1999.januárjában a Bank alaptőkéjét leszállították, a korábban 10.000 Ft/db névértékű részvények értékét 5 Ft/darabra csökkentették.
A felperes 1999. márciusában vételi ajánlatot tett a felperesnek perbeli részvényeire 5 Ft/darab egységáron, amely ajánlatot a felperesek nem fogadták el. Módosított keresetükben arra kérték kötelezni az I.r. alperest, hogy a tulajdonukban álló fenti részvényeket 106,215 %-os vételáron vásárolja meg, és a vételáron túl fizesse meg annak 1998. október 20-ától (a többségi irányítást biztosító tulajdonszerzés + 90 nap) a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát. Arra hivatkoztak, hogy az I.r. alperes a TB vagyon állami tulajdonba vételéről szóló jogszabály hatályba lépésével a Bank 62,165 %-os tulajdoni hányadát képviselő névre szóló törzsrészvényeit megszerezte, ezért a Gt. 259. §-ának (1) bekezdése szerint ajánlattételi, – ezáltal a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése szerint vételi kötelezettség terheli, tekintve, hogy a Bank részvényei tőzsdén kívüli forgalomban keltek el, a vételárat a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában – 1998. július 23-án – irányadó, a Tőzsde Titkárság által kimutatott OTC piaci árak átlagában kérték meghatározni. A Tőzsde Titkárság által közölt heti átlagárak 1998. július 13-19-ig 104,43 %-ot, július 27-től augusztus 2-ig 108 %-ot tettek ki. Ennek átlaga 106, 215 %, összegszerűen 10.621,50 Ft/db. Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Azzal védekezett, hogy a Gt. Konszernjogi szabályai a perbeli esetben nem alkalmazhatóak. Az 1996. évi CXII. Törvény (a továbbiakban: Hpt.) 8. §-ának (2) bekezdése értelmében a részvénytársaságonként működő pénzintézetekre a Gt. Szabályait a Hpt-ben írt eltérésekkel kell alkalmazni. A Hpt. 12.§-a 1998-ban hatályos (2) bekezdésének b/ és c/ pontja szerint az állam a pénzintézetben 15 %-ot meghaladó részesedést akkor szerezhet, ha a pénzintézet fizetőképtelensége az ott írt súlyos érdeksérelemmel járna, és a felszámolás másként nem hárítható el, ahogyan ez a perbeli esetben is történt. Ez az állam részéről nem üzleti alapon való tulajdonszerzés, így nem esik a Gt. Már hivatkozott szabályai alá. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kisrészvényeseket nem érte váratlanul az állam tulajdonszerzése, azt az 1998. április 10-i közgyűlésen maguk kérték. Ettől függetlenül a vételi ajánlatot a felperesnek megtették, ezzel teljesítették a Gt. 295. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségüket. A szerződéskötési kötelezettség Ptk. 212. §-ában írt szabályai azonban nem alkalmazhatóak, mert a Gt. E kérdést részletesen szabályozza. Végül előadta, hogy a szerződés létrehozása a Ptk. 4.-§ ának (1) bekezdésébe ütköző állapotot hozna létre s, hogy a felperesnek módjában állt a részvényeiket korábban megfelelő áron értékesíteni.
A részvények vételára tekintetében előadta, hogy annak a forgalmi értékkel kell azonosnak lenni. Az Épt. 105 §-ának (3) bekezdése tartalmaz erre vonatkozóan rendelkezéseket. A perbeli esetben azonban az OTC piaci értékek nem vehetők figyelembe, mert azok befolyásoltak voltak. 1998. májusában 140 %-os árfolyamon azért történt a részvényjegyzés, mert többek között az MFB 100 %-os tulajdonosa – a Magyar Állam – segítséget kívánt nyújtani a Banknak. Úgynevezett árkarbantartási vásárlások is történtek, amik a részvények árfolyamát fölfelé módosították. Az általa felajánlott 5 Ft/darabos egységár a tényleges forgalmi értéket tükrözte.
Az első fokú bíróság ítéletben kötelezte az I.r. alperest, hogy a felperesek tulajdonában álló perbe hozott összesen 11,525 db, egyenként 10.000 Ft névértékű részvényt 106,215 %-os árfolyamon vásárolja meg és fizesse meg a vételár 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os késedelmi kamatát is a felperesek részére. Rendezte a perrel felmerült illetékköltséget és ügyvédi munkadíjakat is. Megállapította, hogy a Bank 1998. évi augusztus 7.én tartott rendkívüli közgyűléséről felvett jegyzőkönyvéből kitűnően az I.r. alperes a Bankban a Hpt. „37. §-ának b/ pontjára figyelemmel” befolyásoló részesedést szerzett, mert a tulajdoni hányada a 15 %-ot meghaladta. A Hpt. 8. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, – a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint ezért a felperesek jogszerűen kérték a tulajdonukat képező részvények megvásárlását. Utalt rá, hogy az I.r. alperes azzal, hogy a részvények vételáraként 5 Ft/db egységárat felajánlott a vételi kötelezettségét – ezáltal a kereset jogalapját – nem vitatta. A részvények vételára tekintetében az OTC piac adatait – ezen belül a felperesek által elvégzett átlag számítást – fogadta el.
Az ítélet ellen az I.r. alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását és magával szemben a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte az első fokú bíróság által megállapított tényállást és az általa levont jogi következtetést egyaránt. Vitatta az első fokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felperesek jogszerűen kérték a részvényeik megvásárlását. Előadta, hogy az első fokú bíróság összemosta a Hpt., valamint a Gt. XIV. fejezetében írt rendelkezéseket. A befolyásoló részesedés mibenlétét a Hpt. 2. mellékletének III/2. pontja az ellenőrző részesedését a III/3. pontja határozza meg. A per szempontjából viszont a Gt. 290. és 291. §-a szerinti többségi, – illetve közvetlenirányítást biztosító befolyás szerzésének van relevanciája. E jogszabályhely szerint, ha a többségi (50 %-ot meghaladó), illetve (75 %-ot meghaladó közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzését a cégjegyzékbe bejegyezték ettől számított 60 napon belül bármely részvényes kérheti, hogy az uralkodó tag a részvényeit forgalmi értéken vásárolja meg. Az I.r. alperes a cégjegyzék tanúsága szerint 1998. november 27-én szerezte meg a Bank tulajdonjogának 69,79 %-át, és 1999. január 19-én a 99,96 %-át. Korábbi többségi irányítást biztosító befolyásszerzés azért nem történt, mert az ún. közvetett tulajdonszerzés (MFB) azt nem alapozza meg.
Az árfolyam tekintetében előadta, hogy az első fokú bíróság által megállapított árfolyamról nem lehet megállapítani, hogy az miből keletkezett. A felperesek az 1996. évi CXI. (Épt.) 105. §-ának (3) bekezdése alapján kérték az érték megállapítását. Az első fokú bíróság az árfolyamot ehhez képest is tévesen állapította meg. A cégjegyzék tanúsága szerint a többségi irányítást biztosító részesedést az I.r. alperes 1998. november 27-én szerezte meg, azért a forgalmi érték megállapításánál normál piaci körülmények között az 1998. november 9-től 15-ig terjedő időtartam alatt elért OTC átlagár lenne irányadó. A szóródás miatt azonban az utolsó nap átlagárát is meg kellett volna állapítani. Az ár ekkor 2351 Ft és 3800 Ft között mozgott, lényegesen kevesebb, mint amit az első fokú bíróság elfogadott. A perbeli esetben azonban a fenti ár nem vehető figyelembe, mert az első fokú bíróság eljárásban már hivatkozott okból befolyásolt volt. A részvények valós forgalmi értéke ekkor 5 Ft/db egységárat nem haladta meg.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Megismételték, hogy az I.r. alperes 1998. július 23-án szerzett többségi irányítást biztosító részesedést a Bankban. A részesedés megszerzésénél a Gt. 188. §-ának (2) bekezdése szerint az állam egyszemélyes társasági – így az MFB – tulajdonszerzését is figyelembe kell venni. Az I.r. alperest a kis részvényesek kívánságára nem csupán ajánlattételi, hanem vásárlási kötelezettség is terhelte a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében. A vásárlási kötelezettségnél és a vételár megállapításánál a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában elért OTC árfolyam az irányadó. Annak nincs jogi jelentősége, hogy ekkor hány részvény került értékesítésre és, hogy az árfolyamot mi befolyásolta.
——–
A fellebbezés nem alapos.
Az első fokú bíróság érdemi döntése helytálló, a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta viszont annak indoklását és azt a következők szerint változtatta meg.
Tévesen hivatkozott az első fokú bíróság a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. Törvény (a továbbiakban: Hpt.) szabályaira az ítélet indoklásában. A per eldöntése szempontjából nem a fenti, – hanem a gazdasági társaságokról szóló 1998. évi június 15. napján hatályba lépett 1997. évi CXLIV. Törvény (a továbbiakban: Gt.) konszernjogi szabályai az irányadóak. A Gt. 288. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a Gt. XIV. fejezetében foglalt konszernjogi szabályokat kell alkalmazni, ha az ott írt jogalany maga, vagy egyszemélyes gazdasági társasága folytán részvénytársaságban annak működése során a Gt. 290. §-ában írt többségi irányítást biztosító (50 %-ot meghaladó) befolyást szerzett. A Gt. 295. §-ának (1) bekezdése értelmében a többségi irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételtől számított 60 napon belül – ha az ellenőrzött társaság részvénytársaság – bármely részvényes kérheti, hogy részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vásárolja meg. Az I.r. alperes a Postabankban a Gt. 1991. június 15-i hatálybalépését követően szerzett többségi irányítást biztosító részesedést, ezért a Gt. 259. §-ának (1) bekezdésében írt vételi kötelezettség az I.r. alperest is terheli. E kötelezettségének teljesítését nem befolyásolják a Gt. 295. §-ának (2) bekezdésébe foglalt kizáró rendelkezések, tekintve, hogy a II.r. alperes ugyan nyilvánosan működő részvénytársaság, az I.r. alperes azonban a többségi irányítást biztosító részesedést nem a felvásárlásra vonatkozó szabályok szerint szerezte meg. A perben ezért a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az I.r. alperes a Postabankban szerzett-e többségi részesedést, ha igen mikor; terhelte-e a kis részvényesek irányában ajánlattételi – ezáltal vételi kötelezettség, és a kötelezettségét milyen vételáron kellett teljesítenie.
Alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes arra, hogy a 100 %-ban tulajdonában álló különböző társaságok vásárlásait a befolyás-szerzés mértékének megállapításánál nem lehetett összeszámítani. A Gt. 288. §-ának (2) bekezdése értelmében az adott jogalany befolyás-szerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyás-szerzést is figyelembe venni. Az ún. konszernjogi szabályok alkalmazását a Gt. 288. §-ának (1) bekezdése a meghatározott mértékű „befolyás szerzéshez” köti. Mivel a törvény nem tesz különbséget a különfajta szerzési módok között, a szerzés fogalma nem korlátozható a jogügyleti úton való szerzésre. A „szerzésen” ezért érteni kell egyéb szerzési módokat is pl. jogutódlás folytán vagy a törvény erejénél fogva történt szerzést is. Az I.r. alperes az egyszemélyes társasági útján való szerzés, valamint a törvény erejénél fogva került abba a helyzetbe, hogy egyszerű többségi részesedése folytán érvényesíteni tudta az akaratát valamennyi – a Gt. 282. §-ában írt kivétellel – kérdésben. A többségi részesedés megszerzése mint tény, az 1998. XXXIV. Törvény hatályba lépésével 1998. július 23-án bekövetkezett.
Alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes arra, hogy a többségi irányítást biztosító részesedése csak 1998. november 27-én – a cégbíróság által a cégjegyzékben feltüntetett időpontban jött létre. Az I.r. alperes önkényesen jelölte meg a szerzés időpontjaként a fenti dátumot.
A gt. 292. §-ának (1) bekezdése szerint a többségi irányítást biztosító befolyás fennállását – a befolyás módját és mértékét is feltüntetve – az annak létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak a változás bejegyzési kérelmemmel együtt; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodnia kell a befolyás-szerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. A perbeli esetben az I.r. alperes e kötelezettségének késedelmesen, csak 1998. decemberében tett eleget és ebben a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjául 1998. november 27-ét jelölte meg, így a cégbíróság is ezen időpontot jegyezte be a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjaként. Az ügy mikénti elbírálása szempontjából azonban nincs jogi jelentősége, annak, hogy a cégbírósághoz intézett bejelentésben az I.r. alperes a befolyásoló-részesedés megszerzésének tényéhez kötődik. Más kérdés, hogy az ellenőrzött társaság részvényesei csak a cégjegyzékbe történt bejegyzést követő 60 napon belül kérhetik, hogy az uralkodó tag vegye meg a részvényeket. A fellebbezésben az alperes már maga sem vitatta, hogy a konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából – a „kis részvényesek” részére tett ajánlatban – a részvényeknek a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjában irányadó forgalmi értékét kell alapul venni. A szerzés időpontja azonban nem 1998. november 27-e, hanem július 23-a volt. A többségi befolyást biztosító részesedést szerző I.r. alperes részvényest a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése alapján az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei irányában szerződéskötési kötelezettség terheli, ezért a felperesnek a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszerűen hívták fel ajánlattételre az I.r. alperest. Az I.r. alperesnek a vételi ajánlatát a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése ezért a többségi irányítást biztosító befolyásolás-szerzés időpontjában elérhető forgalmi értéken kellett volna megtennie. Mivel a felek között e forgalmi érték tekintetében vita volt azt a bíróságnak kellett megállapítania.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a peres felek előadását, miszerint a részvények ellenértékét az értékpapírok forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. Törvény (Épt.) 105. §-ának (3) bekezdése alapján kell megállapítani. Az Épt. XVI. fejezete – közötte annak 105. §-a (3) bekezdése is – a befektetési szolgáltatók tevékenységére vonatkozik. A hivatkozott jogszabályhely szerint a befektetési vállalkozó naponta állapítja meg a kockázati összértéket. Ehhez a befektetési eszköz forgalmi értékeként az utolsó tőzsdei záróárat, a tőzsdére be nem vezetett befektetési eszköz esetében a Tőzsde Titkárság által nyilvánosságra hozott, a tőzsdén kívüli piacon kialakult utolsó árfolyamot kell figyelembe venni. Tekintve, hogy a fenti jogszabályhely rendelkezései a peres feleken kívül álló személyi körre terjednek ki, a rendelkezés a bíróságot a perbeli részvények forgalmi értékének megállapításánál nem kötötte. A vételár meghatározásánál annak van jelentősége, hogy a Postabank Rt. Mikor került az I.r. alperes többségi irányítása alá és, hogy ebben az időszakban a II.r. alperes részvényei milyen piaci értéket képviseltek; azaz azokat milyen áron adták, illetve vették meg az érintettek. A részvények tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelynek forgalmi értékét számos, a kibocsátó részvénytársaságtól független tényező befolyásolja, ezért a részvény forgalmi értéke a névértéktől mind felfelé, mind lefelé eltérhet. Azt nem kizárólag a kibocsátó részvénytársaság gazdasági eredményei, mérlegében feltüntetett, vagy abból megállapítható gazdasági helyzete határozza meg. A részfények forgalmi értékét a fentieken túl a piac aktuális helyzete, valamint részvénytársasággal kapcsolatos jövőbeli várakozások is befolyásolják. A perbeli esetben megállapítható volt, hogy a Postabank Rt. mint a második legnagyobb lakossági bank, már túljutott az 1997. évi bankpánikon. Az 1998. április 10-ei közgyűlésen jelentős alaptőke emelést határozott el és ismert volt az a körülmény is, hogy az állam a különböző egyszemélyes társaságain keresztül abban többségi tulajdont kíván szerezni. Mindezek a körülmények közrejátszottak abban, hogy a részvények piaci értéke (ára) 1998. július 23-án – a többségi irányítást biztosító befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjában – átlagban, a névérték 106,215 %-át tette ki. Az I.r. alperes a perben bizonyítékként felhasznált, a Tőzsde Titkárság által közölt eladási árakkal szemben bizonyíthatta volna, hogy azok a részvény adásvételi szerződések, amelyekből a Tőzsde Titkárság az eladási heti átlagárakat megállapította, érvénytelenek voltak. Erre vonatkozóan az I.r. alperes bizonyítást nem ajánlott fel, ezen szerződések érvénytelenségének a megállapítása iránt nem indultak peres eljárások. Mindezek hiányában e szerződésekben kikötött vételárakat, mint valóságos piaci árakat kellett elfogadni. Helytállóan vette figyelembe ezért az első fokú bíróság a Tőzsde Titkárság által 1998. július 13-ától augusztus 2-áig terjedő időtartamra vonatkozóan közölt heti átlagárakat. A közölt adatokból a számtani átlagárat a felperesek helyesen határozták meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb bíróság az első fokú bíróság érdemben helyes ítéletét a szükséges indoklásbeli változtatással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése helyben hagyta.
Az I.r. alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felpereseknek a másodfokú eljárással okozott költségeit megtéríteni.
A felperesek másodfokú perköltsége a 12/1991.(IX.29) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b/ pontja és (2) bekezdése szerint felszámítható ügyvédi munkadíjat foglalja magában.
Az I.r. alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. Törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet szerint az állam viseli.
Budapest, 2001. november 9.
Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Kozmáné Dr. Nemes Júlkis s.k. bíró
Medgyessy Péter egykori pénzügyminiszter, miniszterelnök helyettes, az MSZP miniszterelnök jelöltje a 2002-es országgyűlési választásokon. A választásokhoz közelítve éles támadások érik tanácsadó cégének korábbi megbízásai okán.
Mostanság nagyon leköt a munkám, nagyon szép szakmai kihívásoknak kell eleget tennem. Ez jó dolog. … Talán az eddigi életutamból is következik, hogy miközben a mindennapok most távol tartanak a napi politikától, azért nem tudom, és természetesen nem is akarom, hogy ne figyeljek a napi történésekre. Így figyeltem fel akaratlanul is a miniszterelnök jelölttel, pontosabban vállalkozásával kapcsolatos sajtóhírekre, az ügyészségi feljelentésre. A visszatérő hírvégül is nem hagyott nyugodni, egyre több gondolatot vetett fel számomra.
E témakörnél külön is ki kell emelnem, hogy e témában én elfogult vagyok. Elfogult, akár a téma kapcsán, akár Medgyessy Péter személyét illetően. A személyi elfogultságom arra késztetett volna, hogy ne írjak e témában. Elfogultságom oka, hogy a korábban jó személyes viszonyként jellemezhető kapcsolatunkat beárnyékolta nálam, hogy Medgyessy Péter pénzügyminisztersége idején szó nélkül hagyta, hogy a felügyelete alá tartozó APEH legfelsőbb vezetése személyes ügyként,nyilvánvalóan törvénytelen eszközökkel lépjen fel velem szemben. …Ez azért is érintett különösen rosszul, mert a személyes jó viszonyon túl, Medgyessy Péter esetében, a miniszter szakmai felkészültségét ismerve tudtam, hogy tisztában volt az eljárás törvénytelen voltával. Tudtam azt is, hogy ha pénzügyminiszterként nem is ismerte az APEH álláspontját valamennyi ügyben, de korábbi kapcsolatunk alapján, több nagy nyilvánosságot kapott APEH álláspontról tudta, tudnia kellett, hogyaz a valóságban nem úgy történt, mivel a valóságot üzleti kapcsolatunkból ismerte. tzMégsem gondolta úgy, hogy a legális, avalós gazdasági tevékenységet lejáratási céllal „átértékelő”hivatal eljárását áttekintse, és a jog területén való maradást várja elaz általa felügyelt államigazgatási területtől.
Az élet pikantériája, hogy most vele szemben alkalmazzák ugyanazta módszert mások, és talán más okkal is, mint amit annak idején nekemkellett átélnem. .. Ha kárörvendőnek neveltek volna, most talán még egygúnyos mosolyt is megengedhetnék magamnak, de nem ezt teszem.
Nem teszem, mert emlékszem annak idején is, és ma is az alényegesebb számomra, hogy nem szeretem a „feketére festőmázolóművészeket”! Nem szeretem őket, létük ugyanis zavarja amindennapi közérzetemet, jogbiztonságomat, jóérzésemet. .. Sőt az isigaz, hogy veszélyes tartom ezen személyeket, azon elvtelen szándékot,amelynek eszközeként szolgálnak tetteiknek.
Végül! .. És ami nagyon hiányzik nekem, az a közéletünktiltakozása. Annak a felismerésnek a hiánya, hogy tudjuk, a közvéleményértékítéletét befolyásoló személységek tudják, hogy világnézetihovatartozás, a személy szimpátiájának megléte, vagy hiányátólfüggetlenül fel kell lépni az ilyen szándékok ellen.
Nem lehet megengedni, hogy a mindennapokban döntéseket hozószemélyek, vezetők, vállalkozók elbizonytalanodjanak. Azt tapasztalják,hogy valós tetteik, nem azok valós tartalma szerint ítéltetnek meg,azokat bárki következmény nélkül átértékelhesse, majd az új tartalommalmár meghurcoltatásnak, akár börtönnel való fenyegetettségnek legyenekkitéve.
Medgyessy Péter egy tanácsadó céget vezetett az elmúlt években.Nem tudom, hogy a cég mennyire volt jogkövető a mindennapok során. Aztviszont tudom, hogy az amivel egy elvtelen fordulat után támadják, azsem Magyarországon, sem a fejlett világban nem törvénytelen, az atanácsadó cég feladata. Így annál szabályosabban nem teheti, minthogy szerződést köt arra, hogytanácsadóként meggyőzi azt a testületet, amelyik a döntésre hivatott, adöntés helyességéről. Aligha lehet felróni egy tanácsadó cégnek,hogy jelentős gazdasági döntéseket ez esetben, a törvény erejénél fogvapolitikai testületek (önkormányzati képviselőtestületi frakciók) hoznakmeg.
Sajnos nap kint nap tapasztalom, hogy hagyjuk elterjedni a hamisszemléletet. Számtalan adóhivatali példa van arra – és ez esetbentöbbnyire még az ármány politikai szándék sincsen jelen -, hogy atörvényes keretek között, az adóminimalizálási szándékkal adotttanácsokat, kötött szerződéseket, mint elítélendő tevékenységet mutatnakbe, igyekezvén azt szankcionálni. Hangsúlyozottan a törvényikeretek betartása mellett, ez a tevékenység szükséges és fontos része ahatékony piacgazdaságnak, a pénzügyi tanácsadók egyik legfontosabbszakmai feladata, kötelezettsége közé tartozik.
Remélem, hogy a Gresham-palota ügye a felvetők szándékávalellentétes hatást vált ki, a megszólítottak felismerik, hogy ez amódszer megengedhetetlen, és elutasítják azt. Remélem azonban azt is,hogy az érintett miniszterelnök jelölt nem felejti el, és ez nem avisszavágást szolgálja majd, hanem az esetleges döntéshozói pozícióbanmajdan olyan lépéseket eredményez, melyek a jövőben kizárják a hasonlótámadások lehetőségét, biztonságot nyújtva mindazoknak, akik jogkövetőentesznek nap mint nap a jövőnkért.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában helybenhagyta a korábbi ítéletét. Természetesnek tartom, hogy az ítélet írásba foglalt változatát, azt is szószerinti formában – meggyőződésem szerint tanulságként – közreadom!
Jogkövető állampolgárként, és a demokratikus jogfelfogás elkötelezettjeként az ítéletben foglaltaknak eleget teszek, igyekezvén példát mutatni mindazoknak, akiknek ez a fajta magatartás nem feltétlen jellemzőjük.
A demokrácia elkötelezettjeként vallom azt is, hogy a végső bírói ítéletet illik tudomásul venni. Ugyanakkor félre magyarázata ugyanennek az, hogy egyet is kellene érteni a legfőbb bírói fórum döntésével. A konkrét esetben minden emberi és szakmai hitem tiltakozik a döntés megalapozottságával szemben.
Tiltakozik, mert a bírói ítélet; 1. Nem a keresetem tárgyában születet! Reményem szerint csakis többszöri félreértésből, a kereset gondatlan átolvasásából fakadóan értelmezhette úgy, hogy a keresetemet az érintett részvényekkel szembeni, a vétel időszakát követő várakozásaimban való tévedésre, be nem teljesülésre alapoztam, ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság korábbi, most helybenhagyott ítélete szó szerint tartalmazza. Hitem szerint, e megközelítés ellen már jobban nem tiltakozhattam, mivel ilyen felvetés a keresetemben nincsen! .. Csak jelentős félreértés mellett lehet nem azt kiolvasni a keresetemből, hogy a tévedés, esetleg megtévesztés a részvény valós helyzetét illetően a vételi megállapodás pillanatában állt fenn, azaz a valós adatok birtokában nem vettem volna meg a Postabank részvényeit. Nem vitathatóan, e valótlan adatokat a másodrendű felperes tette közzé, majd a vételt követően, hónapok elteltével és a vételt megelőző időpontra visszamenőleg módosította rendkívül jelentős eltéréssel. A Bíróságot kötötte volna a keresetem, de az ellen nem lehet védekezni, ha a kereset tartalmát értelmezik át oly módon, hogy azt követően az ítélet már megalapozott! 2. Bűntető jelleget fogalmazott meg felém! Korábbi gyakorlatom szerint, valamennyi peres eljárásban, valamennyi tárgyaláson személyesen is jelen voltam, bár ez nem megszokott a polgári peres eljárások során. A Legfelsőbb Bíróság megelőző és nem várt módon elmarasztaló ítélete, annak indoklása, a keresetem átértékelése, és ezáltal szakmai megaláztatásom oly módon megviselt, hogy – ma már tudom, jól tettem – ez alkalommal nem mentem el az ítélet kihirdetésére. A felülvizsgálati eljárás szabályait ismerők tudják, hogy ezen eljárásban csak az ítélet jogsértő módjával szemben, azaz az ítélkező bíróságnak felróható kétségek estén lehet keresettel élni. Az állampolgár számára már az is elriasztó, hogy ez esetben kétmillió forint illetéket kell csatolni a keresethez. A perben érintett másik félnek, ez az eljárás gyakorlatilag érdektelen, hiszen itt már nincsen bizonyítási kötelezettség, sőt lehetőség sem, az ő számára már a korábbi ítélet is jogerős és végrehajtható volt. Ebben az eljárásban a fellebbező, és a korábbi ítéletet meghozó bírói fórum a két ellenérdekelt fél. Ezt a jelen eljárás is alátámasztotta, aminek következtében az alperes fél, egyetlen iratot sem készített, beadvánnyal nem élt stb, azaz ezen eljárás kapcsán költsége fel sem merülhetett. A Legfelsőbb Bíróság, a bírósági gyakorlattól ez esetben eltérve, további nyolcmillió forint megfizetésére kötelezett alperes részére, így már összesen harmincmillió forint megfizetését írta elő, azon alperesek részére, akik 1998-ban, közel félmilliárd forint bevételre tettek szert olyan értékpapírok eladásával, melyeknek már az eladás pillanatában is negatív értékkel bírtak, csak ez akkor, éppen az eladóknak felróható okokból nem volt a vevő(k) számára felismerhető. Számomra ez az ítéleti rész azt az üzenetet hordozta, hogy rendkívül nagy, és nem is számítható kockázatot vállal, aki az állammal szemben közvetlenül, vagy annak tulajdonán keresztül közvetve követeléssel áll elő.
Jelen írásomat az ítélet szó szerinti közreadását követően még folytatom. Így az olvasó számára biztosítani tudom, hogy elolvasva a keresetemet, az annak mindemben helyt adó Fővárosi Bíróság ítéletét, majd a jogi alapot átértékelő Legfelsőbb Bírósági döntéseket, mindenki számára adottá válik az egyes álláspontok megalapozott volta feletti álláspont kialakítása. . . .
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFÖLSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság
Gfv.X.30 427/2001/6. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Hidasi Gábor ügyvéd (1055 Budapest, Balaton u. 16.) által képviselt Palotás János (1165 Budapest, Koronafürt u. 15. szám) felperesnek a dr. Dessewffy Alice ügyvéd (1051 Budapest, Vörösmarty tér 4.) által képviselt Postabank Invest Rt. (1051 Budapest, József Nádor tér 1.) I.r. és a Postabank és Takarékpénztár Rt. (1132 Budapest, Vávi u. 48.) II.r. alperesek ellen a Fővárosi Bíróság előtt 10P.20753/1999. szám alatt szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított és a Legfölsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. november 27-én meghozott Gf.VII.33. 642/1999/4. számú ítéletével befejezett perben az említett számú másodfokú határozattal szemben a felperes által benyújtott 38. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán – a 2001. évi szeptember hó 26. napján tartott tárgyaláson – öttagú tanácsban meghozta a következő Í t é l e t e t:
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Gf.VII.33. 642/1999/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 8.000.000,- (Nyolcmillió) Ft felülvizsgálati perköltséget.
I n d o k l á s :
A felperes és az I.r. alperes között 1998. május 29-én részvény átruházási szerződés jött létre. A felperes az I.r. alperestől megvásárolta a II.r. alperes 6836 db 10.000.-Ft névértékű névre szóló törzsrészvényt és 27.290 db 10.000.-Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényt 139.75%-os árfolyamon, összesen 437.261.000,-Ft vételárért. A megállapodás tartalmazza a „vevő a társaság üzleti, jogi helyzetét ismeri, a részvények értékét a vételárral arányban állónak jelenti ki”.
A per iratanyagából megállapítható, hogy a perbeli időszakban az I.r. alperes a II. alperes egyszemélyes részvénytársasága volt. A felperes és a II. alperes között szoros üzleti kapcsolat állt fenn. A felperes saját, illetve cégei számláját a II. alperes vezette, egyéb pénzügyi műveleteket is végzett részére. Többek között a felperes a II. alperesnek adta el a Hungária Golf Kft-ben lévő üzletrészét. A részvény adásvételi szerződés megkötését megelőzően az ügyletről a felperes a v elnök vezérigazgatójával és más képviselőivel folytatott tárgyalást, nem az I.r. alperessel. A megállapodás megkötésének idején II. alperes részvényeinek a tőzsdén kívüli értékpapír piacon kialakult piaci ára a névérték 140%-a körül mozgott. A részvény átruházási szerződés megkötése előtt a II. alperes 1998. április 10-én évi rendes közgyűlést tartott. A II. alperes elnök vezérigazgatója a társaság helyzetével kapcsolatban előadta, hogy a II. alperes az 1997. évi nehézségek ellenére meg tudta őrizni piaci szerepét, melyet számos intézkedés, a kormány részéről érkezett támogatás elősegített. Szükség van ugyanakkor további tőkeemelésre 24-28.000.000.000,-Ft értékben. A jegyzőkönyv tartalmazza: az állam az állami tulajdonban álló társaságok révén részt vesz a tőkeemelésben 6.000.000.000,-Ft erejéig. A részvényeket 140%-os árfolyamon lehet majd lejegyezni, ami lehetőséget biztosítana arra, hogy „ezeket a tartalékokat megképezvén, ezeket a veszteségelemeket feloldván ebben az évben és a jövőt tekintve semmilyen hátralékkal, semmilyen teherrel a múlthoz kötődő csomaggal ne kelljen továbbhaladni. Az csak a számol véletlen egybeesése, hogy ma az OTC-n körülbelül hasonló, ezt megközelítő árfolyamon mozognak a részvények.” (Jkv.8. oldal) Jelezte, a társaság célja, hogy 1999-ben megjelenjen nem csak a magyar, de a külföldi tőzsdén is.
A közgyűlés elfogadta a II. alperes 1997. évi mérlegét. A társaság mérlegfőösszege: 365.251.342.000,-Ft, adózás előtti eredménye: -12.015.574.000,-Ft. A mérleg szerinti eredmény a 3.423.201.000,-Ft összegű általános tartalék bevonásával -8.592.373.000,-Ft. /Ezeket az adatokat a II. alperes az 1998. december 30-i közgyűlésén korrigálta. Az adózás előtti eredményt: -12.015.574.000,.-Ft-ról -30.174.147.000,-Ft-ra, a mérleg szerinti eredményt -8.592.373.000,-Ft-ról –26.750.946.000,-Ft-ra, a saját tőkét 15.731.246.000,-Ft-ról –2.427.327.000,-Ft-ra módosította./ A könyvvizsgáló a mérleg elfogadása előtt tájékoztatta a közgyűlést a II.r. alperes vagyoni helyzetéről. Kifejtette, a befektetési struktúra összetettsége miatt valójában csak a konszolidált mérleg adhat teljes körűen valós képet az alperes vagyoni helyzetéről. Felhívta a figyelmet, hogy a II.r. alperes több üzleténél a várható veszteségek fedezésére nem képzett tartalékot. Utalt bizonyos garanciavállalásokra, bizonytalan kimenetelű ügyletekre, amelyek kockázatokat rejtenek. A közgyűlés döntött egyebek mellett a tőke felemeléséről is.
A felperes az első fokú bíróságon 1999. június 16-án megtartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy postabank részvényekkel „közvetlenül” nem rendelkezett, de „közvetetten” igen. Az 1998. április 10-én megtartott közgyűlésen részt vett, a bank mérlegét, a könyvvizsgáló, az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentését megkapta, de nem olvasta el.
1998. augusztus 7-én a II.r. alperes rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés többek között elfogadta a II.r. alperes konszolidált éves beszámolóját, módosította az alapító okiratát a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. Törvénynek megfelelően, továbbá a korábbi igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagjai helyett új tisztségviselőket választott. Nem fogadta el a szavazásra nem jogosító bemutatóra szóló osztalékelsőbbségi részvények törzsrészvénnyé történő átalakítását, elhatározta ugyanakkor a társaság 10.000.-Ft névértékű törzsrészvényei teljes mennyisége tőzsdei bevezetésének kezdeményezését 1998. december 31. napjáig.
1998. december 30-án a II.r. alperes újabb rendkívüli közgyűlést tartott. Az igazgatóság elnöke többek között előadta: a II.r. alperes 1998. évi várható vesztesége eléri a 158.000.000.000,-Ft-ot. A veszteség döntő részét a korábban meg nem képzett céltartalékok megképzése okozta 141.000.000.000,-Ft összegben, míg az 1998. évi banküzemi veszteség eléri a 17.000.000.000,-Ft-os összeget. (Jkv. 14. oldal) „A Bank korábbi beszámolói, illetve jelentései következetesen tévesen mutatták be a Bank pénzügyi helyzetét, azzal, hogy a Bank nem képezte meg a szükséges céltartalékokat a hitelekből és a befektetésekből várható veszteségek fedezetére, nem realizált vagy egyáltalán nem létező nyereséget mutatott ki, illetve kisebb mértékben működési költségeket határolt el …. Az éves beszámolója a Bank vagyoni és pénzügyi helyzetéről félrevezető információt közölt …” (Jkv.14. oldal) „A tőkeemelések olyan körülmények között valósultak meg, amelyek következtében a tulajdonosok nem rendelkeztek megfelelő információkkal a Bank valós pénzügyi helyzetét illetően. Ugyancsak valószínűsíthető, hogy a Bank részvényeinek árát mesterségesen magasan tartotta, azaz a hamis információkon túl is manipulálta az árakat. Mindez azt jelenti, hogy legalábbis az 1998-ban kialakult részvény árakat nem tekinthetjük valós piaci áraknak.” (Jkv.14. és 15. oldal) A közgyűlés a már ismertetettnek megfelelően módosította az 1997. évi mérleg adatait. A közgyűlés az alaptőkét 21.062.630,-Ft-ra leszállította, a korábban 10.000,-Ft névértékű részvények névértékét 5,-Ft-ra csökkentette.
Az iratok között megtalálható az Internettről levett, az Állami Számvevőszék által készített jelentés a II.r. alperes gazdálkodása, működése és 18998. évi vesztesége ellenőrzéséről, vesztesége okairól és ajánlásokról, melyben többek között olvasható: „a prudens gazdálkodással ellentétes hazárd üzletpolitikára utal a tudatosan felvállalt nagykockázatú kihelyezések aránytalanul magas összege. A bank tényleges kockázata a felügyelő hatóságok számára sem volt kellően átlátható, mivel a bank a kockázatos kihelyezéseket egyrészt szétaprózta, másrészt olyan finanszírozási konstrukció formájában rejtette el, mint például a kintlévőség halasztott fizetéssel történő értékesítése.” (1. oldal) „A bank egyedi döntéshozatalban résztvevő vezető tisztségviselői és a menedzsment több éven keresztül tévedésben tartották a bank igazgatósági képviselettel nem rendelkező tulajdonosait, amikor olyan döntési mechanizmust alkalmaztak, amely lehetőséget adott a szakértői kontroll kiiktatására.” (2., 3. oldal) A PM 1999. május 12-én kelt tájékoztatójában az alábbiak szerepelnek: „A Postabank részvényeket nem vezették be a Tőzsdére, ugyanakkor a részvények kereskedelme a Tőzsdén kívüli (OTC) piacon a kibocsátott részvények számához viszonyítva nem volt nagy mennyiségű, a részvények likviditása alacsony volt és az ár ezáltal könnyen alakíthatóvá vált.”
A felperes az I.r. alperessel szemben 1999. január 25-én keresetet nyújtott be, melyben a Ptk.210.§-ának /1/ és /3/ bekezdésében foglaltakra hivatkozva a részvény adásvételi szerződését megtámadta. A Ptk.237.§-ának /1/ bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítását kérte, későbbi beadványában az eredeti állapot helyreállítása mellett vagylagosan az érvénytelenségi ok kiküszöbölését kérte oly módon, hogy a részvények jelenlegi névértéke és a részvények vételára közötti különbözet megfizetésére kötelezze a bíróság az alperest. Keresetét 1999. szeptember 13-án a II.r. alperesre kiterjesztette, hivatkozva a Gt.238.§-ának /2/ bekezdésében foglaltakra. Az adásvételi szerződés semmisségét is kérte megállapítani a Gt.325.§-ának a) pontja alapján, hivatkozott továbbá a Ptk.210.§-ának /4/ bekezdésében írtakra is.
A Fővárosi Bíróság 1999. október 21-én kelt ítéletében megállapította, hogy „a felperes és I.r. alperes között 1998. május 29-én kelt adásvételi szerződés érvénytelen.” Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül adjon ki I.r. alperesnek 6.836 db 10.000 Ft névértékű törzsrészvényt, és 27.290 db 10.000 Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényt. A bíróság kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 437.261.000,-Ft-ot, és ennek 1998. május 30-tól a kifizetésig járó 20%-os kamatát, továbbá fizesse meg a perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes perbeli tartozásáért a II.r. alperes korlátlanul fele, és kötelezte a II.r. alperest is perköltség megfizetésére.
A bíróság az I.r. alperessel szemben a Ptk. 210.§-ának /1/ és /4/ bekezdésére alapozott kereseti kérelmet, továbbá a semmisségre alapított kereseti kérelmet elutasította. Alaposnak találta azonban a felperes keresetét a Ptk. 210.§-ának /3/ bekezdése alapján. Az ítélet indoklása szerint a felek az 1998. április 10-i közgyűlés anyaga alapján bízhattak abban, hogy II.r. alperes gazdasági helyzete jó, a II.r. alperes 1998. december 30-i közgyűlésen elhangzottak szerint azonban ez nem felelt meg már a szerződéskötéskor sem a valóságnak. A II.r. alperes 1997. évben elvesztette saját tőkéjét, részvényeinek 1998. májusi ára nem felelt meg a valós piaci árnak. A részvény vásárlás kockázatába nem tartozik bele, hogy valaki azzal számoljon, az 1998. áprilisi közgyűlésen nem valós mérlegadatok kerültek elfogadásra. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a felperes a befektetői gondosságot nem mulasztotta el, hiszen még az 1998. augusztus 7-i közgyűlésen sem volt szó azokról a megállapításokról, amelyeket az 1998. december 30-i közgyűlésen az új vezető tisztségviselők tettek. A részvény adásvételi szerződés érvénytelen, ezért a Ptk.237.§-ának /1/ bekezdése értelmében az eredeti állapot helyreállításáról kellett rendelkezni. A II.r. alperes felelősségét a Gt.328.§-a /2/ bekezdése alapján állapította meg az első fokú bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. november 27-én kelt ítéletében az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 22.000.000,- Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indoklásában kifejtette, a fellebbezés korlátai között kellett az alperesek fellebbezését elbírálnia. Rámutatott arra, hogy a szerződő felek a szerződés megkötésekor nem voltak közös téves felvetésben a részvények üzletkötési értéke tekintetében. ebben az időszakban a részvények piaci árfolyama a tőzsdén kívüli értékpiacon 140% körül volt, ezt az értékítéletet támasztották alá az 1998. április 10-i közgyűlés adatai, az elhatározott tőkeemelés. A részvény adásvételi szerződés megkötésekor téves feltevés csak a részvények jövőbeni értékének alakulása tekintetében állhatott fenn, ami alapvetően a II.r. alperes vagyoni helyzetének rendezésétől, a sikeres alaptőke emeléstől, s annak állami megítéléséről, az állami garanciavállalásoktól függött. Ebben a jövőbeni bizonytalan tényezőben a felperes téves feltevésben lehetett, ez a téves feltevés azonban az I.r. alperes ügyleti akaratának kialakításában nem játszott szerepet. Az ítélet indoklásában szerepel továbbá, hogy a II.r. alperes részvényeinek értéke a szerződéskötést követően csökkent.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet „változtassa meg”, az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Másodlagosan kérte, hogy a másodlagos ítéletet hatályon kívül helyezve az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, és új határozat hozatalára. Előadta, a Ptk.210.§-ának /4/ bekezdésére hivatkozva keresetet nem terjesztett elő. A tényállás és a pentitum között az összefüggés az alábbi. A felperes a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amikor azt hitte, hogy a II.r. alperesről napvilágot látott információ: az egyszemélyes állami részvénytársaságok részvényjegyzésének, részvényvásárlásainak árfolyama, továbbá a sajtóban megjelentek és a cégbírósági céginformációk valós gazdasági helyzetet tükröznek. Amennyiben a szerződéskötéskor a felperes a valós helyzetet ismerte volna, nem vásárolt volna II.r. alperesi részvényeket, ha pedig az I.r. alperes a valós körülményeket a szerződéskötéskor ismertette volna, akkor feltehetőleg erről a felperest tájékoztatta volna.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően értelmezi a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését. A kölcsönös téves feltevés lényege az, hogy egy adott és a szerződéskötéskor fel nem ismert körülmény – a II.r. alperes szerződéskötéskori gazdasági helyzete – felismerése képes az ügyleti akaratok egybehangzóságát megszüntetni. A kölcsönös téves felvetéshez nem szükséges, hogy mindkét fél érdekelté váljon a szerződés megtámadásában. A felperes állítása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.3.§-át6, 4.§-át, 206.§-át és 215.§-át. A felperes kereseteiben, előadásaiban nem azt állította, hogy a részvények jövőbeni piaci értékében tévedett, hanem a II.r. alperes szerződéskötés idején fennálló gazdasági helyzetében. Ezt bizonyító dokumentumokat, így a II.r. alperes közgyűlési jegyzőkönyvét, az Állami Számvevőszék jelentését a jogerős ítélet nem vette figyelembe. A Ptk.253.§-ának /3/ bekezdését is megsértette a másodfokú bíróság, amikor saját döntéseinek korlátait a fellebbezés hiányára vezettette vissza. Döntésének nem voltak korlátai, mert a felperes a keresethez illeszkedő ellenkérelmet terjesztett elő. A felperes hivatkozott az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. Törvény 48-53.§-aiban foglaltak megsértésére is. A II.r. alperes ugyanis nem tett eleget törvényes tájékoztatási kötelezettségének, amikor nem valós adatokat tett közzé.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályba történő fenntartását kérték.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak két lényeges kérdésben kellett állást foglalnia. Először is követett-e el eljárásjogi szabálysértést a legfelsőbb bíróság mint másodfokú bíróság, amikor a keresetben megjelölt több jogcím alapján bírálta el a felperes keresetét. Másodszor állást kellett foglalnia abban az anyagi jogi kérdésben, hogy jogszabálysértően értelmezte-e a Legfölsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését, amikor az adott tényállás mellett az ezen a jogcímen előterjesztett, a szerződés érvénytelenségének megállapítására és a jogkövetkezmények levonására irányuló felperesi keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem sértette meg az adott tényállás mellett a Pp.2536.§-ának /3/ bekezdésében foglaltakat. A felperes – módosított, kiterjesztett – keresetében, a Pp.121.§.-a /1/ bekezdése c) pontjának megfelelően az érvényesíteni kívánt jogot megjelölve, semmisségre, továbbá három megtámadási okra (Ptk.210.§ /1/ bekezdés, /3/ bekezdés, /4/ bekezdés) hivatkozva kérte a felperes és az I.r. alperes között létrejött részvény adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az első fokú bíróság ítélete indoklásában egyértelműen és jogcímként indokolva akként foglalt állást, hogy a felperes semmisségre, további tévedésre, és megtévesztésre /Ptk.210.§ /1/ és /4/ bekezdés/ alapított keresete nem alapos. Bizonyítottnak látta ugyanakkor, hogy a szerződő felek közös téves feltevésben voltak az adásvételi szerződés aláírásakor, erre tekintettel a felperes keresetének helyt adott, és az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Ezen ítélettel szemben a felperes fellebbezet, de fellebbezését visszavonta. Az alperesek az első fokú bíróság ítéletét megfellebbezték. A felperes csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő az ítélet indoklásának azon részei ellen, melyben az első fokú bíróság megindokolta, miért nem alapos megítélése szerint semmisség, tévedés, megtévesztés jogcímén a kereset. A felperes még fellebbezési ellenkérelmében sem sérelmezte kifejezetten az első fokú bírósági álláspontot. Ilyen tényállás mellett helyesen, a Pp.253.§-ának /3/ bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával állapította meg a jogerős ítéletet, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak kizárólag abban a kérdésben lehetett és kellett állást foglalnia, a felperes és az I.r. alperes ugyanabban a téves feltevésben volt-e a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, így a szerződés ezen a jogcímen érvénytelen-e.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen értelmezte a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését, amikor az adott tényállás mellett a szerződés érvénytelenségét a szerződő felek közös téves felvetése miatt nem állapította meg. a felperes és az I.r. alperes között részvény adásvételi szerződés megkötésére került sor, a szerződés tárgya tehát részvény volt. A részvények átruházható tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelyeknek számos speciális jellemvonása van. A részvények egyik, az adott jogvita szempontjából lényeges sajátossága, hogy értéküket számos tényező befolyásolja, részben olyan tényezők, melyek a szerződés megkötése idején adottak, de jövőbeli változások is. Általában nem lehet tudni és a szerződő felek előtt sem ismert, hogy a másik szerződő felet a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, a részvény vételárában való megegyezéskor mely tényezők befolyásolták és milyen mértékben.
A részvény értékét meghatározó számtalan tényező közül csak egy a k9ibocsátó részvénytársaság gazdasági helyzete; a részvény értéke és a kibocsátó gazdasági helyzete között nincs feltétlen, egyenes összefüggés. Az adott tényállás kapcsán is megállapítható, ha kizárólag a II.r. alperes vagyoni helyzete határozta volna meg a részvényeinek értékét, a részvények nem 140% körüli árfolyamon cseréltek volna gazdát 1998. májusában. A felperes az eljárás során végig azt állította, hogy a felperes és az I.r. alperes a részvény adásvételi szerződés aláírásakor a kibocsátó II.r. alperes gazdasági helyzetének megítélésében voltak kölcsönös téves felvetésben. Ezt az állítást a csatolt iratok kellően igazolják, hiszen csak 1998. decemberében vált ismerté az, hogy a kibocsátó valós vagyoni helyzete az adásvételi szerződés megkötésekor milyen volt. Nem ismert és nem is bizonyítható ugyanakkor, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződő felek a részvények értékét kialakító számtalan tényező közül milyen jelentőséget tulajdonítottak a kibocsátó szerződéskori gazdasági helyzetének. Ugyanakkor tény, hogy a felek a részvények vételárában megállapodtak, egyébként a tőzsdén kívüli értékpapír piacon kialakult árral azonos áron.
A felperes az eljárás során határozottan állította, felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozta (8. oldal kiemelt mondat), hogy a vételárban vagy árfolyamban a szerződő felek nem voltak kölcsönös tévedésben. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a részvény érékét meghatározó egyik tényezőben való közös téves feltevés miatt a szerződés érvénytelensége megállapítható-e. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a részvény értékét befolyásoló egyik tényezőben való kölcsönös téves feltevés az adott tényállás mellett nem teszi a részvény adásvételi szerződést érvénytelenné. Álláspontja kialakításakor a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság figyelembe vette, hogy a Ptk. tévedésre vonatkozószabályozásának alapvető célja a forgalomban részt vevők védelme. Különösen alaposan kell vizsgálni részvény adásvételi szerződés esetén, hogy a kölcsönös téves felvetés feltételei fennállnak-e. A részvények piacára ugyanis kedvezőtlen hatással lenne, ha a bírósági gyakorlat a részvény értékét befolyásoló egy tényezőben való kölcsönös téves felvetés alapján a szerződés érvénytelenségét megállapítaná és az eredeti állapot helyreállítását rendelné el. Ezzel ellentétes álláspont a felperesnek is érdeksérelmet jelenthetett volna abban az esetben, ha a megszerzett részvényeket megszerzésüket követően rövid időn beleül az adásvételi szerződésben meghatározott vételárhoz hasonló vételáron adta volna.
Ezzel az indoklásbeli kiegészítéssel, módosítással a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp.275/A.§-ának /1/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp.275.§-a folytán a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp.78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek mint együttes jogosultaknak a felülvizsgálati perköltséget fizesse meg.
Budapest, 2001. szeptember hó 26. napján.
Dr. Haitsch Gyula sk. a tanács elnöke, dr. Vezekényi Ursula sk. előadó bíró, Salamonné dr. Solymosi Ibolya sk. bíró, dr. Hunyadi Mariann sk. Bíró, dr. Lőrincz Györgyné sk. bíró.
. . .
Végül:
Megerősítem, hogy az ítéletben foglaltaknak eleget fogok tenni. E jogkövető magatartás elvárás önmagam irányában is. Ugyanakkor nem mondok le egyetlen olyan emberi és állampolgári jogomról sem, amely akár a véleménynyilvánítás szabadsága terén, akár a vélemények szakmai ütköztetése kapcsán, akár a más hazai és nemzetközi jogi fellépések terén adottak, és/vagy idővel adottakká válnak számomra.
Ma még csak utalok egy évek multán felvethető per újrafelvételi eljárás lehetőségére, hiszen tartósan nem állhat majd ki a Legfelsőbb Bíróság jelen jogértelmezése mellett, és állítható az is, hogy a jövőben elő fog fordulni azonos eset Magyarországon, esetleg már az EU tagjai között is.
Ma is adott számomra a magyar állammal szembeni jogi fellépés, a magyar államra is kötelező, „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről”, melynek például a 6. Cikke kimondja, a „Tisztességes tárgyaláshoz való jogot”! .. Számomra ez utóbbi egy adott lehetőség, ugyanakkor lelkileg nagyon nehéz döntés. Nehéz, mert valahol a hazámon kívül kell jogvédelmet keresnem! … Ez a döntés még hátravan, mivel ez esetben meg kell várnom a LB döntésének írásba foglalását!
A legveszélyesebb, ami az emberiséget fenyegetheti, csakis az embertõl származhat! … nézem, látom, hallgatom a történteket, és tudom, soha nem fogom megérteni!
Az a több mint százezer ember, akik az elmúlt években megtiszteltek bizalmukkal és figyelmükkel, akik tapasztalhatták, hogy hónapok óta csak nagy ritkán jutottam hozzá egy-egy új íráshoz, talán megértik, hogy miért éppen most éreztem úgy, hogy ki kell írnom magamból néhány gondolatot. Lassan huszonnégy óra telt el, az elsõ terroristatámadás óta, illetve amióta csak nézem a CNN adását, és nem tudom feldolgozni a látottakat.
Az írásomban nem fogom megismételni a történteket, hiszen meggyõzõdésem, hogy arról már mindenki részletesen hallott, tájékozódott. Most arra sem vállalkozom, hogy az elmúlt órákban, az elmúlt nap beszélgetései során bennem megfogalmazódott valamennyi gondolatot kifejtsem. Legyen most annyi elég, ha e gondolatok némelyikét, a témafelvetés, a gondolatébresztés szintjén fogalmazom most meg. Sajnos abban biztos vagyok, hogy az elkövetkezõ napok, hetek megkövetelik majd az egyes gondolatok részletesebb kifejtését, újratárgyalását.
Néhány gondolat, ami rendszeresen visszatér bennem:
– Meggyõzõdésem, hogy a történteket Amerika – a nyugati világ egységes támogatása mellett – katonai akcióval is támogatottan – fogja megtorolni. Abban közel sem vagyok biztos, hogy ez így helyes, ez a jó megoldás. Mégis be kell vallanom, hogy várhatóan és is megértéssel fogom elfogadni ezt a lépést, mert nem tudom eldönteni, hogy mi a helyesebb. Amerikának azonban döntéskényszere van, neki ki kell választania valamilyen lépést.
– Fel kellett figyelnem az amerikai elnök azon mondatára, hogy Amerika ezen túl egyként fogja kezelni a bûnösöket, és mindazokat, akik a lehetõséget, a feltételeket biztosítják a bûnösök számára, embertelen tetteik elkövetéséhez. Ezt az elvet Amerika eddig elvetette, és csak Izrael vallotta régóta magáénak. Az üzenet most valószínûleg Afganisztánnak és Szudánnak szólt, de elgondolkodtatóan hathat Líbiára, Irakra, Iránra, és a konkrét esetben Pakisztánra is, aki a világon szinte egyedüliként ismeri el Afganisztán szélsõségesen iszlám kormányát.
– Megdöbbentõ, hogy mennyire meglepõ volt a felelõs döntéshozók számára egy olyan terroristalépés, amelyrõl én magam legalább tíz különbözõ „akciófilmet” láttam, igaz azokban mindig megoldotta valamely szuperhõs a megoldhatatlannak tûnõ helyzetet, de a filmekben mindig tudták az amerikai vezetõ, hogy abban az esetben, ha a hõs nem tudja megoldani a helyzetet, akkor nekik milyen döntést kell meghozniuk. Biztos vagyok benne, hogy néhány nap elteltével jelentõs személyi változásokat fognak bejelenteni az elmaradt intézkedések következtében. Ugyanakkor azt is helyesnek tartom, hogy a tragédia elsõ óráiban nem a felelõsök kutatgatásának adtak elsõbbséget.
– A történtek legnagyobb tanulsága számomra, hogy nem létezik támogatandó szélsõség. A szélsõséges gondolkodásnak, a bigottságnak nincsen jó változata. A szélsõségesek önmaguk igazolása számára bármit képesek elfogadható „áldozatnak” tekinteni. Éppen ezért nem tarom „okos” gondolatnak, hogy a terroristák nem a várt irányból, azaz a nemzetközi járatok elfoglalásával tervezték meg akciójukat, nem méregdrága fegyvereket szereztek be, hanem Amerika alig ellenõrzött belsõ utasszállító repülõit foglalták el, és a hetven tonna üzemanyaggal teli gépet tekintették egy „élõ kamikázé bombának” szörnyû tettükhöz. A terroristák terve nem okos volt, hanem embertelen, gyûlöletes és gyalázatos.
– Magam részérõl nagy megvetéssel figyeltem minden olyan megnyilvánulást, mely ünnepelte az ellenségnek tekintett ország nemzeti tragédiáját. Megvetéssel figyeltem akkor is, ha ezen képeket a CNN közvetítette felém a világ távoli részeirõl, de akkor is, ha a MIÉP primitív elnöke követelt szót magának a közszolgálati rádió hírmûsorában, és egy félmondatos sajnálat után, rá kívánt mutatni Amerika felelõsségére, illetve arra, hogy Amerika így megtanulhatta, hogy õ sem sérthetetlen. Egy ilyen nyilatkozatnak, az általam vágyott politikai kultúrában elégnek kellene lenni ahhoz, hogy a média egésze megtagadja az újabb megszólalás lehetõségét az önmagáról, az emberi érzésektõl már teljesen eltávolodott személyektõl. Minden porcikám tiltakozik, amikor a magyarországi média szinte minden szereplõje kiemelt megnyilatkozási lehetõséget biztosít, az „érdekességként” kezelt gondolatainak. Ez azonban hibás felfogás. Csurka István gondolatai nem „érdekesség”, nem „különleges”, hanem otromba, a tragédia áldozatai és érintettjei számára pedig kegyeleti érzéseik súlyos megsértése! A feladata magaslatán álló újságírásnak azonban tudnia kellene, hogy esetleges Csurka nyilatkozatainak esetleges hírértéke nem érheti el, és fõként nem indokolhatja a kegyeleti jogok folyamatos és nyilvános megsértéséhez való lehetõség biztosítását.
– Én sajnos nem hiszek benne, hogy a történteknek nincsenek magyar áldozatai. Aki már járt a helyszínen, aki tisztában van azzal, hogy hány magyar állampolgár tárgyal és/vagy dolgozik Amerika vállalatainál, annak tudnia kell, hogy a többtízezer halott között biztosan jelentõs számban lesznek honfitársaink. Magyarok, akik ma már amerikai állampolgárok, és magyarok, akik ma is magyar állampolgárként, engedéllyel dolgoznak Amerikában, és vélhetõleg üzletemberként és/vagy turistaként utazók is.
– Mert a ma még hivatalosan soha nem becsült áldozati szám biztosan több tízezer lesz. Érzem, hogy a becslések tudatos visszatartásának éppen az az oka, hogy ma még ne sokkolja tovább az embereket, a már amúgy is feldolgozhatatlan tragédia által kialakult állapotot. Nagyon örülnék, ha tévednék, és az áldozatok száma sokkal kisebb lenne, de a látottak alapján ennek nagyon kicsi az esélye.
– A hivatalos megnyilatkozások a károk nagyságának becslésétõl is elzárkóznak. Ez is érthetõ, és jól átgondolt magatartás. Amerikát a világ úgyis túlzottan anyagias társadalomnak tartja. Most példát mutat abból, hogy a gazdaság mindennapjainak gondolkodását Amerika el tudja választani az emberi érzésektõl, így az elsõ napok kizárólag a kegyeleté még akkor is, ha biztosak lehetünk abban, hogy a háttérben minden kérdésen, így az események várható gazdasági kihatásának kezelésén is keményen dolgoznak. Õk tudják, hogy a tõzsdét most több napra is zárva kell tartani, elkerülendõ az érzelmi alapon történõ gazdasági döntések milliárdos veszteségei. A magyar tõzsdét irányítók sokkal nyugodtabb döntéshozói környezetben sem tudják, mit kell ilyenkor tenni, és feltett kézzel teszik ki a budapesti tõzsdét minden hisztérikus veszteségnek, milliárdokat veszítve a világgal szemben.
– Szinte biztos, hogy a jelenkori modern gazdaság legnagyobb biztosítási kárát szenvedte el tegnap a világ biztosítási piaca, mivel az ilyen nagyságú biztosítások esetében a biztosítók viszontbiztosítási rendszerébõl adódóan ebbõl senki nem marad ki. A becsülhetõ biztosítási összeg pedig minden bizonnyal vetekszik Magyarország teljes adósságállományának nagyságával, azaz több milliárd USA dollárban lesz csak kifejezhetõ. Ezt jelzi már ma is a biztosítótársaságok részvényeinek értékvesztése a nyitva tartó tõzsdék mindegyikén.
Bízom benne, hogy a világ, képes lesz feldolgozni a történteket, de soha nem felejti azt el. Hiszek benne, hogy található lesz olyan megoldás, amely a jövõben már lehetetlenné tesz egy ilyen akciót, a határtalan emberi tudás segítségével megfelelõen felkészül az embertõl származó gonoszság kivédésére, sõt sokkal inkább annak megelõzésére. Õszintén hiszem ugyanis, hogy igaz az a mondat, mellyel írásomat indítottam, azaz „A legveszélyesebb, ami az emberiséget fenyegetheti, csakis az embertõl származhat! … nézem, látom, hallgatom és tudom, soha nem fogom megérteni!” Az életteret kell megvonni a gonosz, a szélsõségek jellemzõi által igen is felismerhetõ folyamatoktól.
I wonder if you still remember my article written on 10 April, 2000?! As a reminder, some of my thoughts are cited below.
½Three executives of Suzuki Magyarország were handcuffed then marched off in their subordinates’ presence. This piece of news reverted to by all Hungarian media several times produced bad feeling in me and perceptible obtuseness in my acquaintances for days. Almost everybody feels, felt that something was wrong in the way of the denunciation, in the police action. It could be felt even on the faces and in the sentences of the announcers of the media news.½
Several previous writings of mine have already been about that conviction of mine that something is wrong about the statutory interpretation, the way of thinking, perhaps the qualification, practice of the police and the state attorney’s office proceeding in economic cases, perhaps about the respective statutes!
In connection with the given case I have no information about what the affected ones are accused of, and this way nor about whether they had done irregularities at Suzuki. But I still do not think that many ones would find me a “gambler” if I bet it today that the three directors would never be condemned. Never, because it is simply not lifelike and this way also improbable that the executives having a several million monthly wage would commit a wilful serial crime in conspiracy throughout years, the “outcome” of which would be seven million forints per head.
……
It is unseemly in a constitutional state to make a distinction according to who the affected ones are neither in view of the criminal proceedings nor in the view of jurisdiction nor in the view of the perpetrators. But it does not mean that the proceeding authority does not have discretionary powers for the way of the proceedings during the jurisdiction, during the investigation. But this is not only a right but also a duty usually worded in the laws. For example in course of the coercive measures, even in case of prevailing conditions of employment it is a statutory obligation to pay regard to the affected ones’ rights for human dignity. The means of coercion can be used just in the necessary degree. It is a frequent answer from the criticized authorities that the law allows them to consider and they deemed the given case right this way, so the procedure was lawful. But these statements show that they do not understand and do not know the statutory limitation of their discretionary powers, namely that these powers are not unlimited and not without criticism. They must explain the decision made by deliberation just as any other proceedings of them. Therefore if the reasons are not proper then their decision was wrong and they had to take responsibility for its legal consequences.
…..
The Hungarian police and state attorney’s office do not really have unpleasant experiences of it yet that the involved ones can demand legal reparation following their proceeding if it proves to be unfounded later. Because in the last decades the involved ones were rather glad that the nightmare was over and they wanted to escape from the authorities, from their molestation. But this way of thinking is perceptibly changing. Sooner or later we will follow the practice of the countries having democratic experiences, where neither the involved ones nor the media nor the political participants fearing the democratic state do not let any encroachment of the state as powers remain without consequences. Because the biggest danger for democracy can be just the democratic institutions if these powers begin to fix their own rules of operation themselves for the “good of the community”.
…..
I am convinced that the indemnity proceedings following the involved ones’ acquittal will be where it is going to be the authority to have to prove that during the proceedings all their steps were within legal limits and they supported their decisions made by deliberation properly. And that is when it is going to be uncomfortable to answer whether it enjoined precaution on them that usually it was the involved (damaged) one and not a “denunciator” who made charges about the suspicion of embezzlement, because the damage was in his property. Did they not find the amount defalcated by the culprits continuously – supposedly in years – and in conspiracy “too little”, which was equal only to the involved ones’ one month legal wage? By what will they reason it that after a several month secret investigation they had to march the culprits off with means of coercion, handcuffed, on so-called leash, in working time, from their office, in the presence of the press and the several hundreds of their subordinates. Which interest of the investigation made the police inform the press about their secret action? … The questions will probably remain unanswered by the responsible ones, but it will mean a burden of hundred millions from the taxpayers’ money, while the damage to the judgement of the Hungarian economy cannot be said in terms of forints. I do not know whether Mr. Suzuki and his colleagues were thinking about the development of the investment in Hungary but I could surely assert it that this possibility would not even arise during the present proceedings and in the following few years!
It is too bad that we will have to feel ashamed both for ourselves and our judgement abroad when years later the Hungarian authorities will be condemned because of their present behavior. It is good that we already perceive it and sometimes even give voice to criticism if the powers misuse its rights for any reason.
…….
Nowadays the reporters of the commercial televisions ask uncomfortable questions of the national superintendent of police prying into his colleagues’ procedure. They publish the statement of the suspicion of the police among pretty doubtful sentences. And I can only hope that in this case there is only wrong interpretation behind the almost surely wrong police action and there is no reason or personal interest of anybody what or who is able to use unlawful police steps for his aims.½
….. That is the end of the quotation. On 20 March, in its resolution, the attorney general´s office of the county stated that the former executives have not committed a crime! In fact, they have not! … And what about the decision-makers of that time, and their instigators! Nor have they? .. I would not dare to claim it this way. Akiara Shinohara, the director of the factory at that time had returned to Japan and retired. Surely, he did not imagine the last step of his career to be like this. I do not think, Mr Shinohara has told many good things about us to his colleagues in his golf club playing with the thought of coming to this region.
I do not understand why the attorney´s department does not launch investigations at least now to find out the background of the obviously unlawful procedure violating our social legal security. I do not understand the response of the media, or its absence either! … Glancing over the newspapers, only a few short articles have appeared about the closing of the ½Suzuki case½. … Why does not it have any news value to advocate those people being slandered undeservedly?! Why is not it a piece of news to act against the arrogance of power and, which is even worse, those abusing the means of power?! I do wait for the time when it will also be an evident reaction against those abusing their power!!!
Vajon emlékszenek-e még a 2000. április 10-i írásomra?! Emlékeztetőül alább megismételve néhány akkori gondolatom!
„Beosztott munkatársaik előtt bilincselték meg, majd vezették el a Suzuki Magyarország három vezetőjét. A hírt, amelyre valamennyi magyar média többszörösen visszatért, napokon keresztül keltett rossz érzést bennem, és látható érthetetlenséget a környezetemben. Azt, hogy a feljelentés formájában, a rendőri fellépésben valami nincs rendben szinte mindenki érzi, érezte. Ez kiérződött még a média híradások bemondóinak kétkedő arcán, és mondataiban is.
Több korábbi írásomban is foglalkoztam már azzal a meggyőződésemmel, hogy valami nincs rendben a gazdasági ügyekben eljáró rendőri, ügyészi jogfelfogással, gondolkodásmóddal, talán a képzettséggel, gyakorlattal, esetleg a vonatkozó jogszabályokkal!
Az adott ügy kapcsán semmilyen információm nincs arról, hogy az érintetteket pontosan mivel vádolják, s így arról sem, hogy vétettek-e szabálytalanságokat a Suzukinál. Mégsem hiszem, hogy sokan tartanának „hazárdjátékosnak”, ha fogadást kötnék ma arra, hogy büntetőjogi értelemben soha nem fogják elmarasztalni a három igazgatót. Nem, mert egyszerűen életszerűtlen és ezért valószínűtlen is, hogy a havi többmilliós jövedelemmel rendelkező vezetők – éveken keresztül – szándékos bűncselekmény sorozatot követnének el bűnszövetségben úgy, hogy annak „eredménye” eddig személyenként hétmillió forint lenne.
…….
Sem a büntetőeljárás-, sem a jogalkalmazás tekintetében, sem a bűnelkövetők személyét illetően jogállamban nem illik különbséget tenni a szerint, hogy ki vagy kik az érintettek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jogalkalmazáskor, a nyomozás során nincs az eljáró hatóságnak mérlegelési joga az eljárás mikéntjére tekintettel. Ez a jog azonban nem csupán lehetőség, hanem a törvények által többnyire meg is fogalmazott kötelezettség. A kényszerintézkedések során például, annak alkalmazási feltételeinek fennállta esetén is törvényi kötelezettség, hogy az érintettek emberi méltóságához fűzött jogaira tekintettel kell lenni, és a kényszerítést csak a szükséges szintig lehet alkalmazni. Gyakori válasz a kritizált hatóságok részéről, hogy a törvény számukra biztosítja a mérlegelési lehetőséget, és az adott esetet ők így ítélték meg helyesnek, tehát az eljárás törvényes volt. A megszólalásokból azonban kitűnik, hogy nem értik és nem is ismerik a mérlegelési joguk törvényi korlátozását, azaz azt, hogy ez a jog nem korlátlan, és nem kritika nélküli. A mérlegeléssel hozott döntést éppen úgy meg kell indokolniuk, mint minden más eljárásukat. Ebből következően, ha az indokok nem megfelelőek, akkor a döntésük hibás volt, és annak jogi következményeiért vállalniuk kell a felelősséget.
…….
A magyar rendőrségnek és az ügyészségnek még nincs igazán kellemetlen tapasztalata arra, hogy a később megalapozatlannak minősült eljárásukat követően, az érintettek jogi elégtételt kérhetnek. Az elmúlt évtizedekben ugyanis, az érintettek inkább örültek annak, hogy végre vége a lidércnyomásnak, és szabadulni akartak a hatóságoktól, azok zaklatásától. Ez a felfogás azonban már ma is érzékelhetően változóban van. Előbb vagy utóbb, de követni fogjuk az évtizedes demokratikus tapasztalatokkal bíró országok gyakorlatát, ahol sem az érintettek, sem a média, sem a demokratikusan működő államot féltő politikai erők, civil szerveződések nem engedik meg, hogy következmény nélkül maradjon az állam, mint hatalmi szerv bármely túlkapása. A demokráciára ugyanis az egyik legnagyobb veszélyt éppen a demokratikus intézményrendszer jelentheti, ha e hatalmi ágak működési szabályaikat önmaguk kezdik meghatározni, úgymond „a közösség érdekében”.
…..
Meggyőződésem, hogy az érintettek felmentését követő kártérítési eljárás lesz a kerete annak, ahol már a hatóságnak kell bizonyítania, hogy az eljárás során minden lépése a törvényi kereteken belüli volt, a mérlegeléssel hozott döntéseiket megfelelően alátámasztották. És ekkor lesz kellemetlen arra válaszolni majd, hogy nem intett-e óvatosságra, hogy a sikkasztás gyanújáról általában az érintett (károsult) szokott feljelentést tenni, hiszen az ő vagyonában keletkezett a kár, és nem egy „bejelentő”. Nem érezték-e „kevésnek”, a gyanúsítottak által – állítólag több év alatt – folyamatosan és bűnszövetségben elkövetett kárértéket, ami az érintettek egyhavi törvényes jövedelmét érte csak el? Vajon mivel fogják indokolni, hogy a gyanúsítottakat – több hónapos titkos nyomozást követően – miért pont munkaidőben, a munkahelyükön, a sajtó jelenlétében, és több száz beosztottjuk előtt kellett „kényszerintézkedések” közepette, bilincsbe verve ún. pórázon elvezetniük? Mely nyomozati érdek támasztotta alá, hogy a rendőrség értesítette a sajtó munkatársait a titkos akciójukról? … A kérdések vélhetőleg válasz nélkül maradnak majd a felelősök oldaláról, de ez százmilliókban kifejezhető terhet jelent majd az adófizetők pénzéből, miközben az országot, a magyar gazdaság megítélését ért kárt soha nem fogjuk tudni forintosítani. Nem tudom, hogy Suzuki úr, és munkatársai foglalkoztak-e mostanában a magyarországi beruházás fejlesztésével, de azt bizton állíthatom, hogy a jelen eljárás alatt, és az azt követő néhány évben ez mint lehetőség fel sem fog merülni bennük!
Rossz, hogy amikor évek múltán elmarasztalják a magyar hatóságokat mai viselkedésükért, szégyenkeznünk kell majd mind magunk előtt, mind a külföldi megítélésünkben. Jó, hogy ma már észleljük, és esetenként már a kritikánknak is hangot adunk, ha a hatalom bármely okból is visszaél jogaival.
……
Ma a kereskedelmi televíziók hírközlői kellemetlen kérdéseket tesznek fel az országos rendőrfőkapitánynak, munkatársai eljárását firtatva. Erősen kétkedő mondatkörnyezetben teszik közzé a rendőrségi gyanúról kiadott közleményt. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a jelen esetben kizárólag a téves jogfelfogás van a szinte biztosan hibás rendőri fellépés mögött, és nincs semmi ok, vagy senki által képviselt személyes érdek, amely vagy aki képes a törvényi kereteket is átlépő rendőri intézkedést is elérni céljaihoz. „
….. Eddig tartott az idézet. Március 20-án a megyei főügyészség határozatában megállapította: nem követtel el bűncselekményt a volt vezetők!
Ők valóban nem! … És vajon az akkori döntéshozók, az őket felbujtók! Ők sem? .. Én ezt már nem merném így kijelenteni. Akiara Shinohara, a gyár akkori japán vezetője visszatért Japánba és nyugállományba vonult. Biztosan nem így képzelte el munkával töltött életútjának utolsó megbízatását. Nem hiszem, hogy Shinohara úr sok jót mesél golfklubjában, a térség felé kacsingató vezető társainak rólunk.
Nem értem, hogy az Ügyészség miért nem indít legalább most nyomozást a nyilvánvalóan törvénysértő, és a társadalmi jogbiztonságunkat sértő eljárás hátteréről? De nem értem a média fellépését, illetve annak hiányát sem! … Végiglapozva újságjainkat, csak egy-egy rövid hír jelent meg a „Suzuki ügy” lezárásáról. … Vajon miért nem hírértékű ma kiállni a méltatlanul meghurcoltak mellett?! Miért nem hír fellépni a hatalmi arrogancia, vagy ami még rosszabb a hatalom eszközeivel visszaélőkkel szemben?! Én már nagyon várom azt az időt, amikor ez is magától érthető válaszlépés lesz Magyarországon a joggal visszaélőkkel szemben!!!
Date: 25.01.2002
