Nem ritka szokásom szerint ma éjjel is – kihasználandó az est nyugalmát – egy szakértői anyag elkészítését terveztem. Az irodámban ilyenkor megszokott módon, halk háttérzajként megy a tévé közvetítés. A tévé halk zaja, a különböző hírcsatornák általában nem zavarnak a munkámban, nyugodtan tudok mellette koncentrálni a feladatomra. Ma azonban nem megy! Egyre feszültebben, és egyre gyakrabban nézek fel, és egyre döbbentebben figyelem az eseményeket. Váltogatni a hírcsatornák között sem érdemes már, hiszen minden csatorna a Hír Tévé felvételei mellett kommentálja az eseményeket!
Végül abba is hagyom az eredetileg erre az éjszakára szánt munkámat, és figyelem az eseményeket. Szívesen hinném, hogy álmodom! Hinném, hogy ez csak egy rossz álomban fordulhat elő. A tüntetőket nem ismerem, bár jól felismerhetőek. Nem is szívesen használom a tüntetők kifejezést, hiszen a tüntetők többnyire a székháztól távol helyezkednek el, és mert az számomra a tüntetés inkább egy pozitív fogalom, éppen úgy, mint a címben szereplő ostrom. A képernyőn sokkal inkább önmagukból kivetkőző, vandál huligánokat, fellépésük kapcsán köztörvényes bűnözőket látok. E megfogalmazás, a történelem szemüvegén keresztül eléggé kockázatos, hiszen számos, ma nagy forradalmárt a kora nem ismert fel, tettei idején sokan megvetették mindazt, amely hit mellett, akár az erőszak erejével is harcolt. Én mégsem hiszem, hogy most különösebben félnem kellene attól, hogy meggondolatlanul ítélkezem!
FONTOS! – Magam is azon a hiten vagyok, hogy morálisan nem támogatható az a politikai viselkedés, az a kommunikációs mód, mely az elmúlt hónapok kormányzását jellemzi. Akár el is fogadhatom, hogy a kormányfő felelősségvállalása és távozása morálisan elvárható lenne. Ha kritika nélkül elfogadom a tüntetések melletti érveket, akkor a kormányfőnek és kormányának azért kell távoznia, mert;
„…. folyamatosan hazudott a választópolgároknak, és mert dilettáns módon vezetve a gazdaságot pénzügyi válság közelébe sodorta az országot, melynek anyagi terheit most nekünk kell majd megfizetnünk!”
A leírt érvek, igazságuk esetében is ún. polgári jogi kategóriák, és a politika történetben nem a diktatúrák kizárólagos jellemzői. Egyetlen mondatrészükben sem utalnak arra, hogy a kormányzó hatalom a diktatúra eszközei által szerezte meg a hatalmát, vagy ezen eszközökkel élve tartja azt görcsösen magánál. És ez nagyon fontos elem! Fontos, mert ez behatárolja a jogos, a támogatható kritikai fellépést, így a tüntetők elfogadható magatartásának határait is.
Talán egy diktatúrával szemben megengedhetőbben szemlélném a rendőrökkel szembeni botokat, a kövek hajigálását, a közvagyon rongálásával járó barikád emelését. A ma este, talán okkal kritizáltjai azonban nem használtak fegyvert a hatalom megszerzése és/vagy megtartása érdekében. A felróható gazdasági dilettantizmusuk nem eredményezte emberek jogtalan bebörtönzését, a szabadságunk korlátozását. Így a demokratikus fellépés jogos eszközei is korlátozottak. A támogatható tüntetés eszközei közé ma nem sorolható be szinte semmi, amit én a televízióm képernyőjén most egyenes adásban látok!
Óriási felelőssége van azon, a céljaikat tekintve talán a tüntetés fogalomkörébe tartozóknak, akik itt ma este, a helyzet téves értékelésével hátteret, „erőt” és támogatást adnak a bűnözőknek, ellehetetlenítve a rend fenntartására hivatott rendőrség lehetőségeit.
Megjegyzem – még egy forradalom esetén is – a forradalom szélsőségeihez, nem támogatható és nem dicsérhető túlkapásaihoz tartozna a forradalmi fellépés okában vétlen emberek vagyontárgyainak megsemmisítése (figyelem a tv képernyőjén lángoló autót), és semmivel sem magyarázható ugyanezen vétlen személyek életének veszélyeztetése.
Számomra a rémálom képzetét adja, ahogy most néznem kell, hogy ezrek tüntető támogatása mellett, a tüntetők hitvallása szerint befolyással bíró egyetlen személy, politikus sincs jelen, és mond határozott megálljt arra, hogy a vandál bűnözők mindent megtesznek azért, hogy egy olyan épületet gyújtsanak fel, ahol vétlen emberek sokasága tartózkodik. Ezt ma már a háborúk idején sem engedik meg maguknak a hadakozó felek! A statisztika szigorú szabályaiból levezethetően, a tv-székházában bennlévők közel fele, vélhetőleg a gyújtogatóknak hátteret adó tüntetők elveivel szimpatizálnak. Igaz, hogy semmivel nem kisebb bűn, az elveiket nem valló, azzal vitatkozó másik ötven százalék életének fenyegetése, valós veszélyeztetése!
Figyelve az est fejleményeit, csak remélem, hogy a holnap elhozza azon elmaradt politikai nyilatkozatokat és konkrét lépéseket, melyek ma este itt nagyon hiányoznak nekem!
MI VAN VELED RENDŐRSÉG?
Értetlen vagyok! Értetlen, ahogy ma éjjel nézem az Mtv-székház őrzésére, a tüntetések törvényességére hivatott rendőreink viselkedését. Nehéz a helyzetem e kérdésben is, mert több rendőri vezető a barátom, és nehéz, mert sokakat tisztelek közülük. Még nehezebb, amikor nézem a tehetetlenül „vergődő” kirendelt rendőreinket, akik szinte szemet szúróan magukra maradtak, irányítás nélkül elszenvedői a bűnözői terrornak!
Talán nem is jó megfogalmazás, hogy irányítás nélkül maradtak, mert őszintén hiszem, hogy irányítás nélkül, önmaguk ezt a helyzetet biztosan jobban kezelnék, mint amit ma itt látok!
Szívesebben írom le e gondolatokat ma, amikor még számomra nem ismertek azon személyek, akik teljes szakmai és/vagy politikai alkalmatlanságukkal hagyják az eseményeket sodródni. A rendőri vezetés biztosan nem egyszerű feladat, de a döntéshozatal kényszere és kifejezett felelőssége mindig a vezetőkkel szembeni elvárás.
Jelen esetben számomra semmivel nem magyarázhatóak a látottak. Lehet, hogy a sikeres, és az elvárható legkisebb kárral járó tömegoszlatás kívánatos létszámarányához képest még kevés rendőri erő áll rendelkezésre.
De ki kérdezi most, hogy mi a kívánatos rendőri arány?! Ki kérdezi, veti fel, hogy elég rendőr van-e jelen, a Szabadság téren, ha bűnözők rágyújtják az épületet az épületben maradt ártatlan emberekre és rendőrtársakra! Nem a jogszabályaink rosszak, hanem a jogalkalmazásra való felkészítésünk csapnivaló, ha a döntéshozók számára nem felismerhetőek az arányos fellépés törvényi szabályai. Az épületben lévők életének megvédésekor már nem az a kérdés, hogy a rendőrökkel szemben fellépő bűnözők „csak botokkal, kövekkel, tűzgyújtó eszközökkel stb” vannak felszerelve, tehát a rendőrség sem alkalmazhat a könnygáznál, kézi feloszlatásnál elfogadott eszközökön túli eszközöket.
A rendőrségnek bármely törvényes eszközzel, a szakma szabályai szerinti felhasználás (értsed előzetes figyelmeztetés stb.) mellett meg kell oldania, hogy a felgyújtott épülethez a tűzoltók odajuthassanak, és az épületben életveszélyben lévők életét, az élet értékével arányos eszközökkel kell megvédenie. Az intézkedésképtelen rendőrség felelőssége ezen az éjszakán óriási, hiszen az épületen belül akár a tűz, akár a vélelmezhető széndioxid mérgező hatása, vagy az éppen a betóduló huligánok fékezhetetlen dühe ártatlan emberéleteket követelhet. Hol nem tanították meg, hogy az emberélet megvédése mindenek előtti! Hol maradt el az a felkészítés, hogy ilyenkor bizony a szakszerű fegyverhasználat nem csak lehetőség, hanem kötelezettség! Hol maradt el, a megfelelő szintű jogi képzés, mely kiterjed a helyes jogértelmezésre!
………………………..
Döbbenten állok, és nézem, hogy a székházon kívül álló rendőri szervek semmilyen kísérletet nem tesznek arra, hogy szétválasszák a bűnözőket, és a tüntetőket. Nem hallom a tömeg felszólítását arra, hogy a köztörvényes bűnözők elleni fellépés akadályozását jelenti, ha az engedély nélküli tüntetők nem mennek haza, és tovább akadályozzák az emberi életeket veszélyeztető bűnelkövetés felszámolását. Meggyőződésem, hogy megfelelő tartalmú és jogi megalapozottságú felhívás esetén, a bűnözők hátterét adó tüntetők döntő többsége elhagyná a teret, mely által a kívánatos rendőri arányok is jobban alakulnának, de mindenképpen jobb helyzetet teremtene az intézkedéshez.
………………………..
Minden pillanat újabb és újabb döbbenetet kelt bennem, miközben írom ezeket a sorokat! Nézem a magára hagyott, mozgásképtelen vízágyúban ülő, döbbent rendőrarcot. Még a történelmi olvasataimban sem emlékszem olyanra, hogy fegyveres erők, néhány száz méterről nézik a magára hagyott bajtársaikat. Nézik, amint milliók szeme láttára vandálok szétszedik az őket védő járművet, kiszedik őket a vezetőfülkéből! Nem akarok hinni a szememnek. A bűnözők játsszák el a jófiú szerepét, mert nem bántalmazzák őket, hanem odavezetik a tétlen társaikhoz. Mi volt erre a szerencsén kívül a garancia. Mi garantálta e fiatal rendőrök vezetőinek, hogy a tömeg nem fogja a felelősségükre bízott rendőrök életét veszélyeztetni. Hogyan számoltak volna el a családjuknak, bajtársaiknak. Tényleg nem hiszem el, hogy nem értik, kötelesek minden törvényes eszközzel megvédeni az életet! Erre tettek esküt, és nem a szemlélődésre, a vak szerencsében való buzgó hitre!
………………………..
Újabb döbbenet, ahogy nézem a magára hagyott Mtv-székházban győzelmi mámorban romboló bűnözőket és a végtelenül buta, a tetteik súlyát felmérni nem képes, önmagukat talán éppen békés tűntetőnek besoroló sétálókat. Senki nem szól nekik, hogy amit tesznek, az valamennyi demokratikus berendezkedésű állam törvényei és morális szabályai szerint is bűncselekmény!
………………………..
Hajnal van! Talán szerencsénk lesz és lassan felébredhetünk az ébren töltött rémálomból. Talán vége és lassan hazamennek mindazok, akiknek ma nagyon nem kellett volna ott lenniük a Szabadság téren! Az összegzést hagyjuk a holnapra, amikor nyugodtabban és több információ birtokában talán okosabbak lehetünk, jobban és bölcsebben felkészülve a jövőre!
Lassan már a komikum határait súrolja mindaz, ami az új budapesti nevezetesség, a Kombinó villamost övezi. Amikor az Internet keresőmben megadtam, hogy „állnak a Kombinó villamosok”, több mint hetven találatom volt! És mindezt több mint negyven milliárdért!
És mégsem ez az oka annak, hogy nap mint nap eszembe ötlik ez a szó! Bár az Internetes írásaim nyitólapjain jogilag félreérthetetlenül írom, hogy valamennyi írásom vélemény, melyben mindig fenntartom a tévedés jogát, most megismétlem, hogy a jelen írásomban megfogalmazott érzés, nem oknyomozás eredménye, csupán érzés, vélemény.
A városban autózva gyakran megyek el egy-egy új villamos csoda mellett, és nézem a napi hírek főszereplőjét. Az életem úgy alakította a sorsomat, hogy több száz kiemelkedő fejlesztési projekt megvalósulását kísértem végig a kezdetektől. Az évek során kialakult bennem a gyakorlat, hogy akár az addigi projektektől jelentősen eltérő területen megjelenő új elképzelések bemutatásakor is eléggé nagy pontossággal meg tudtam becsülni, egy-egy fejlesztés megvalósulásához szükséges időt, és költséget. A Kombinó villamosokat nézve vissza-vissza tért a gondolataimba egy gyermekkoromban játszott kabaré tréfa, amit többször is végignéztem a televízióban. A kabaréjelenet lényege az volt, hogy a feleség megvett egy drága fotelt, amit az éjszaka közepén, az ágyból felkelve darabokra szed a férj, az őrületig megzavarodva, hogy mi kerülhetett annyiba azon a fotelben?! Nézem a Kombinó villamosokat, hogy „Mi kerülhetett ezeken a villamosokon darabonként kilencszázmillió forintba?” és miért érhette meg, hogy további ötmilliárdot kelljen ráfordítani, az alig néhány évvel korábban felújított körút ismételt átépítésére!
Számolgattam! Kilencszáz millió forint, amellyel a reklámok szerint akár 350 utas is képes egyszerre utazni. Ha abból indulok ki, hogy egy személyautóban öten férnek el kényelmesen ülve, légkondicionált környezetben, zenét hallgatva, akkor az utazás legnagyobb kényelméhez 70 személyautóra lenne szükség a 350 utas elszállításához. 900 millió forint esetén ez autónként éppen 13 millió forintot biztosítana. Ezért a luxusautó kategóriában is kiemelkedő Lexus autókat biztosíthatnánk a BKV utasainak. Itt valami nagyon nincsen rendben. Mit jelent, hogy a légkondicionálás további milliárdokat igényelt volna. Azaz villamosonként mintegy százmillió forintot. Százmillióért, egy 120 négyzetméter alapterületű villamos légkondicionálása, amikor a szellőző rendszer már a standard változat része, így a százmillió csak a hideg levegő előállítására képes eszköz lenne. Biztosan csodákra vagyok képes, ha egy a villamos légterének megfelelő lakás teljes légkondicionáló rendszerének kiépítése, benne az eszközökkel, a legmagasabb műszaki színvonalon sem haladja meg a hárommillió forintot. Persze nem akkor, ha a rendszert a Siemens szállítja, a megrendelő a mi pénzünkön a BKV és a döntéshozó, a pénzünket átcsoportosító a Városháza. Nézegetve a Siemens fejlesztés új csodáját, valahogy úgy érzem, hogy az a lehetséges legnagyobb pénzpocsékolással járó megvalósításában sem kerülhet többe, mint kettőszázmillió forint, azaz a vételár mintegy ötöde!
Valahogy nem is az fáj a legjobban, hogy az érzésem szerint megint becsaptak minket közel harminc milliárddal, hanem az hiányzik, hogy mi mindent lehetne megvalósítani ezekből a milliárdokból, és azokból amelyeket hasonló hatékonysággal költenek el a nevünkben évről évre. Milyen csodás lehetne a városunk, az országunk, ha ránk költenék azt, amit mi fizetünk ki! Ez nagyon hiányzik! És ez nagy felelősség, amelynek érzete hiányzik a döntéshozóink többségéből!
Közben pedig a hírekből tudhatjuk, hogy a Siemens Transportation Systems (TS) bécsi gyárában zavartalanul folyik a „Combino” járműcsalád új szerelvényeinek gyártása, a milliárdos veszteségekkel, és több mint hatvanmilliárdos adóssággal rendelkező Budapesti Közlekedési Részvénytársaság számára!
Azért én várom a híreket, hogy itthon vagy külföldön a BKV-nál vagy a Siemensnél, esetleg a városházán egyszer megdöbbentő bejelentés mellett kiderül, hihetetlen szakmai nihil és/vagy vesztegetés, korrupció vette körül a „Kombinó” üzletet, milliárdos veszteséget okozva nekünk!
Napi feladataim miatt, átmenetileg szüneteltetem a napi tőzsdei javaslataimat!
Egy tipp mára a BÉT részvénypiac…
Vegyen ma: ————————- részvényt! Ajánlott vételi árfolyam: A mostani hónapokban én a kisbefektetői kereskedést nagy kockázatunak tartom!
Ha van, akkor ma adjon el: ——————————- Ajánlott eladási árfolyam: Ezekben a hónapokban én a kisbefektetői kereskedést nagy kockázatunak tartom!
Ovatosan ADJON EL/VEGYEN, mert én az általános várakozásokkal szemben várhatóan —————–ig mostmár kisebb emelkedést/esést VÁROK!
Day trade üzletre ma a A jelenlegi nemzetközi helyzet alapján, én ezekben a hónapokban a kisbefektetői kereskedést jelentős kockázatúnak tartom, és legfeljebb a mindennaposan jelentős forgalmat mutató részvényekkel szabad ún. day trade üzleteket kötni.
A MAI NAPRA (——-) alacsony forgalmú,de —- % körüli, napközben akár jelentősen ingadozó, de a nap végén inkább kisebb árfolyam emelkedés/esést VÁROK.
2006. végéig, időnként néhány napos, hetes negatív korrekcióval, de bármikor visszaforduló, enyhe emelkedésre számítok.
Az alábbi tipp egy játék, melynek nyereségéből nem kérek, de az esetleges veszteségéért sem vállalok sem anyagi, sem jogi, sem erkölcsi felelősséget! A tőzsde részvénypiacán befektetni kockázatmentesen sajnos nem lehet. A tőzsdére senki nem helyez el „nyereményalapot”. Így bárkinek csak úgy lehet nyeresége, hogy valaki olyan részvényt adott el neki, amit érdemes lett volna megtartani. A veszteségek csak igen kis részét ellensúlyozza a tőzsdei cégek által évente egyszer fizetett (ha fizet?!) osztalék.
A saját vételi tippemet úgy adom meg, hogy az én érzésem (!) szerint melyik papír fog egy hónapon belül – akár csak rövid időre is, de – legalább 3-4 %-ot erősödni az előző napi záróárhoz, illetve az általam javasolt vételi ajánlati árhoz képest. A hónapon belüli 3-4 %-os hozam éves szinten eléri a 40 %-ot! A sikeres vételt követően azonnali megbízást javaslok az eladásra, mert a tipp nem tartós áremelkedésen alapszik, hanem legtöbbször a részvény árának erős ingadozását igyekszik kihasználni.
Az eladási tipp tartalma szerint azt jelenti, hogy a mostanában jellemzően kereskedett papírok közül érzésem szerint melyik lesz egy hónapon belül akár 3-4 %-kal olcsóbban visszavásárolható . Ez tehát nem tartós értékesítési javaslat, hanem inkább ún. haszon lefölözés, amikor az értékpapírjaim összetétele nem változik, de annak értékére vetítve 3-4 % hozam válik felhasználhatóvá.
Az ún. „day trade” (napon belüli üzlet) üzletre ajánlott részvények esetében azt várom, hogy az adott papír árfolyama napon belül legalább 2 %-ot fog változni a legmagasabb és a legalacsonyabb árfolyamát tekintve. Így a szokásos ügynöki díjakkal csökkentve, a befektető (itt kockáztató) 1-1.5 % haszonra tehet szert, tényleges pénzfelhasználás nélkül, a kockáztatott összeghez viszonyítva!
Az elmúlt évek politikai közegében, bizony könnyen meg tudtam magamnak magyarázni, hogy miért nincsen időm a napi politika és közélet történéseivel foglalkozni. Segítette ezt a távolságtartást az is, hogy ugyanezen időszakban valóban kiemelkedően szép szakmai kihívásoknak tehettem eleget, és ezek a feladatok töltik ki ma is a mindennapjaimat. A mai éjszakára is úgy készültem, hogy az alvás kimarad, mert dolgoznom kell, és a feladatok miatt érdemes is, hiszen sokak várják azon gazdasági események megvalósulását, melytől a jövőjük, boldogulásuk gazdagodásában bízhatnak.
Most mégsem tudok igazán a munkámra koncentrálni. Hallgatom a híreket, követem az eseményeket az Interneten, és azon gondolkodom, milyen irányban haladnak az események, és mik lennének a megoldás esélyét magában hordozó események, az elvárható politikusi viselkedések.
A megoldás keresése egy olyan pillanatban, amikor a környezetünket az egyre erősödő feszültség, és nem a közelmúlt felelőseinek és tetteiknek az elemzése jelenti. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akár csak önmagam is feledni tudnám az elmúlt hónapok döbbenetét, a politikai morál mélyrepülését. Igaz, arra amit a Gyurcsány beszéd tartalmaz, már én sem számítottam! A beszédet, annak körülményeit is elemezni kell majd, annak minden tanulságával.
Magam hajlok arra a jóindulatra is, hogy ez a beszéd nem a valóságot idézte föl. Rosszul átgondolt célja, egy MSZP vezetői találkozás hangulatának alakítása, egy kormányzati előterjesztés politikai támogatottságának „manipulatív” kikésztetése volt! Meggyőződésem szerint, ez a cél is hibás, átgondolatlan! Ugyanakkor normál esetben egy belső politikai találkozó morálisan elvetendő volta nem feltétlenül vonná maga után, hogy annak az egész társadalomra veszélyeztető hatással kellene lennie. Az élet azonban valóban nagy rendező, és az embereknek, különösen a politikusoknak vállalniuk kell tetteik következményeit. Jelen eseményeknek vitathatatlanul kell, hogy legyen következménye!
Hitem és politikai ismereteim, a demokrácia és a morál nem engedi meg, hogy a Gyurcsány beszéd után, a Gyurcsány kormány a helyén maradhasson! És ez nem szándék kérdése! Ez nem alakítható politikusok dohányfüstös szobáinak asztalai mellett. Ez a kormány le fog mondani, vagy ha mégis kitart a 2010-es választásokig, akkor akár évtizedekre is elhanyagolható politikai szereplővé veti vissza a magyar baloldal meghatározó politikai erejét! Nem mindegy tehát, hogy mikor, és milyen folyamatok mellett kerül sor a miniszterelnök és kormányának váltására. A következmények ugyanis ettől függőek lesznek!
A politológusok azon morfondíroznak, hogy lesz-e hatalomváltás, feloszlatják-e a Parlamentet? Kiírnak-e új választásokat? Megbukik-e a jelenlegi koalíció? Ha csak ez az út lehetne a megoldás, fel kellene készülnünk, hogy az ország nagyon sokat fog veszíteni az elkövetkező hónapokban, években. Ez esetben ugyanis arra kellene számítanunk, hogy a választásokat megnyert koalíció csak a legvégső esetben szánná el magát a hatalom „önkéntes” átadására.
Van más lehetőség is, van más demokratikus megoldás! Nyugodt, határozott, a társadalom érdekei is figyelembevevő döntéseket is lehetne hozni! Nem állítom, hogy ez az egyetlen megoldás, de azt igen, hogy példaként ez is egy olyan megoldás lenne, amely magában hordja a helyzet kezelését, nyugodt, és talán a jövőnket tekintve még számos előnyt is jelenthetne! Ide értve a baloldal számára akár a támogatottságának viszonylag rövid időn belüli erősödését is.
Megerősítem, hogy hitem és politikai ismereteim, a demokrácia és a morál nem engedi meg, hogy a Gyurcsány beszéd után, a Gyurcsány kormány a helyén maradhasson! Nem szükséges azonban, hogy a miniszterelnök és a kormány „bukása” magával rántsa a választásokat megnyert koalíciót is! A lemondó kormány helyére a koalíció választhatna új kormányt is. Vélhetőleg nyugalmat, az ellenzék „lehetőségeit” is korlátozó jelölés az lenne, ha a koalíció egy közbizalmat élvező, a politikához kevéssé kötődő személyt, és az általa felkért, kiemelt szakmai felkészültséggel rendelkező, és felkészültségükről ismert, a köznyelvben ún. szakértői kormányt kérne föl!
Sajnos egyenlőre a kormányzati feladatokban való járatlanság jeleit láthatjuk a kialakuló társadalmi helyzet kezelésében is. Aggodalommal nézem a híreket, figyelem a történéseket, az akadozó nyilatkozatokat. Köztük a koalíció azon üléseinek közleményeit, melyben egyre szorosabb köteléket hoz létre a miniszterelnökkel és kormányával. Ezzel azonban ma még távolodunk a megoldástól, egyre több kárral kell számolnunk, és egyre nehezebb lesz a nyugalmat helyreállítani! Én pedig értetlenül azon gondolkodom, miért kell ennek így alakulnia! Rossz érzés, hogy a döntésképtelen döntéshozók közül sokakat személyesen jól ismerek, nem keveseket tisztelek és becsülök is!
Gyucsány Ferencet sem tartom alkalmatlannak arra, hogy a jelen után, a jövőben újra miniszterelnök legyen, és addig is betölthet akár jelentős társadalompolitikai megbízatásokat is. Ilyen lehet akár jelentős politikai kapcsolati körünkbe tartozó ország nagyköveti megbízatása, nemzetközi szervezetekben való ország képviselet, de akár a párton belüli vezető tisztségének erősítése is. A közvélemény számára a lényeg annak felismerése, hogy a történtek nem maradtak következmény nélkül, és mind az MSZP, mind az érintett kormánytagok képesek az önkéntes felelősségvállalásra.
A lebegtetett bizalmi szavazás biztosan nem tartozik a jó megoldások körébe, sőt az elkövetett kormányzati hibát venné magára minkét koalíciós párt, ami már valóban az új választás kiírását tehetné szükségessé.
Puskás Ferenc kiemelkedő személység, és kiemelkedő sportoló is volt egyben, akinek halálhíre tőlem is megkövetelte a fejhajtást, a megemlékezést. Számomra is magától érthető volt, amikor még életében (jó, hogy az értelem szokásokra valóhivatkozást elhagytuk), a pályafutásának színteret adó stadiont, az ő nevére keresztelték.
Nemzeti gyásznappá nyilvánítja Puskás Ferenc temetésének napját a kormány. Ezt Danks Emese kormányszóvivő jelentette be pénteken. December 9-én, szombaton Budapesten lesz Puskás Ferenc gyászszertartása – jelentette be a Puskás Ferenc Kegyeleti Bizottság.
Most mégis úgy éreztem, hogy figyelnünk kell az értékekre, az értékek mögötti emberekre. Nem hiszem, hogy Puskás Ferenc mint sportoló, mint ember igényelte volna, hogy halála napját a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánítsa.
A felvetésem, a halott melletti tisztelgésem mellett nem is Puskás Ferencnek szól. A megjegyzés, egy kis gondolkodást kér mindenkitől, a döntéshozóktól, hogy nagyobb körültekintéssel és felelőséggel hozzák meg döntéseiket.
A nemzeti gyásznappá nyilvánításkor gondolni kell, kellett volna, csak a közel múlt kiemelkedő egyéniségeire, emlékükre, az őket gyászolókra és tisztelőkre. Így például Gregor Józsefre, Faludy Györgyre és még sokakra!
Mottó: Csak valami és/vagy valaki mellett szabad szavazni! A depresszió, a tagadás nem lehet egy társadalom jövőképe, így a kampánya sem! Nem tenne jót a magyar demokrácia fejlődésének, ha tovább szűkülne a parlamenti pártok száma!
Budapest, 2006. 03. 18.
Mivel mostanság nagyon keveset vagyok itthon, a lehetőségem az írásaimra nagyon korlátozottak. Mégis azt gondolom, hogy bármennyire is rövidítve, lényegre törően, de a négyévente esedékes választások idején ki kell írnom magamból, a választások kapcsán bennem megfogalmazódó legfontosabb gondolatokat, érzéseket.
Elvben le kell szögeznem, hogy sajnos 2006-ban sincsen elkötelezett pártpreferenciám, ami lehetővé tenné, hogy kifejezetten valakinek a programjára, a prominens személyeinek emberi értékeire szavazhatnék! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a négy parlamenti párt egyikében sem lennének olyan értékes, általam tisztelt személyek, akiknek politikai szerepvállalását szívesen támogatom. A személyes életpályámból következően, mind a négy parlamenti pártban vannak, személyes benyomásaimon, ismeretükön alapuló, számomra értéket, elismerhető emberi tulajdonságokat megjelenítő személyek a párt ismert tagjai között. Az összkép, a meghirdetett programok alapján mégsem mondhatom azt, hogy valamely pártot kifejezetten a jövő Magyarországát építő, felkészült vezető politikai erőnek tekintem! Így 2006-ban is csak valamely más elvek szerint dönthetek majd a választásokkal kapcsolatos lépéseimről.
Néhány alapelv, amely engem befolyásol a választások kapcsán:
A demokrácia fontos vívmánya, hogy valóban elmehetek szavazni, és szabadon dönthetek arról is, hogy mely programot, pártot, vagy személyt szeretném támogatni. Ebből következően én mindenképpen elmegyek szavazni 2006-ban is!
Bármennyire is korlátozottak a lehetőségek, én igyekszem nem valami ellen, hanem valamire, a támogatható és felismerhető értékek legmagasabb szintjén, valami és/vagy valaki mellett szavazni!
Pártlista esetén a döntésemet befolyásoló pozitív hatást jelentő elemek:
Nem tartanám jónak, ha bármely két pártra szűkülne a magyar törvényhozás. Így én biztosan valamelyik „kispártra” fogom leadni a szavazatomat és a barátaimnak is ezt ajánlanám!
A döntésemben természetesen befolyásolnak azok a lépések, helyzetkezelések, amelyeket a pártok, az 1990-es választás óta megtettek, fokozottan az elmúlt nyolc évre koncentrálva. Számomra itt is fontosabbak azok a lépések, melyeket megtettek a pártok, mint amelyeket meg kellett volna tenniük, illetve megtehettek volna! Ez időn belül, közel azonos társadalmi feltételrendszerben mind a négy párt volt kormányzati és ellenzéki pozícióban is!
Befolyásolnak a pártok kampány lépései is! A kampány során tett megszólalásaik, nyugodtságuk, a kampány kisugárzása. Számomra pozitív üzenete volt az 1990. óta eltelt összes választásnak, hogy a társadalom többsége soha nem támogatta az ún. negatív kampányt megfogalmazókat, legyen az akár a baloldal kampánya, vagy a jobboldalé. Mindkét oldal kipróbálta és mindkét oldal belebukott eddig. Ezt a tényt, nagyon nehéz lehet nem felismerni, így szinte érthetetlen, megmagyarázhatatlan számomra, hogy politikai és társadalmi vezető szerepre törő, aspiráló politikai pártok vezetőinek még mai is „gond nélkül” el tudják adni a társadalmi kampány szakmai elveiben felkészületlen, szinte nyilvánvalóan a politikai elfogultságuk által erősen korlátozott szakmai kitekintéssel bíró „kampánystratégák” a depressziós, negatív érzésekre ható elképzeléseiket. Sajnos a magyar politikai elit jellemzője ma is, hogy a döntéshozókat körülvevő, a második sorba tartozó, egy politikai erő számára rendkívül fontos politikusi vonal, ideértve a felkért tanácsadókat is, hol félreértett, hol elvárt lojalitásból igenlően bólintanak minden „fentről” érkezett elképzelésre, és nem szokás felhívni a figyelmet, a nyilvánvalónak tűnő, végzetes hatású tévedésekre sem! Ez meggyőződésem szerint így lesz 2006-ban is, tanulságul szolgálván a 2010-es választásokra való felkészülésben! Persze kevés a tanulságok jelenléte, azokat fel kell ismerni, és nem szégyen okulni sem belőle. A társadalom számítható reakcióinak „nem ismerete”, egy jelentős támogatottsági előny gyors elvesztéséhez vezethet, illetve vezet majd áprilisban! Meggyőződésem szerint ez szolgáltatja majd az elsődleges okot a 2006-os parlamenti választáson „alulmaradó” politikai erő számára ezen a választáson is!
Az egyéni jelölt kiválasztásában engem befolyásoló, pozitív hatást jelentő elemek:
Szerencsés esetben, a választó közvetlenül is ismeri a lakókörzetében élő jelöltek kisebb vagy nagyobb részét. Mégis igaz, hogy a választópolgárok nem rendelkeznek a személyes ismeretekkel, amire hivatkozással sokan maradnak távol a választásoktól. Az általános elveknél már leírtam, hogy meggyőződésem szerint, el kell menni a választásra és valami illetve valaki mellett támogatóan kell szavaznunk. Nyilván igaz, hogy a pártok is többet tehetnének a jelöltjeik bemutatásának érdekében. De igaz az is, hogy valamilyen szinten tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk fogékonyak a felénk érkező információk befogadására. Számos körzetben a politikai pártok – ez általános törekvésük is – igyekeznek ismertebb, közszereplőnek is nevezhető személyeket elindítani képviselő jelöltjükként. Minden körzetben igaz, hogy a jelöltek, egy vagy több helyi fórumon bemutatkoznak. Többnyire rajtunk áll, hogy szánunk-e időt a fórumok meghallgatására.
Mindenki számára adott, hogy legalább elolvassa a jelöltek által a postaládákba bedobott bemutatkozó szórólapokat, megnézze az utcai plakátjaik üzeneteit. Ennek időigénye még az ún. nagyon elfoglaltak számára is minimális!
Abban az esetben is maradhatunk a valaki melletti döntési elv keretein belül, ha csak ránézünk az egyes jelöltek szórólapjain található képekre, névre, foglakozásra, életkorra stb., és ezen legszűkebb adatokból, de a legtámogathatóbbat kiválasztva adhatjuk le a valaki támogatottsága melletti voksunkat. Lehet ez akár csak az első benyomás alapján való döntésünk, aminek a későbbiekben vagy örülünk majd, vagy megbánjuk, de a mi döntésünk. Valószínűtlen, hogy a választókörzetenkénti 6-9 jelölt egyikének kisugárzása, az első benyomás érzete se legyen pozitív, támogatható!
Egyéb gondolatok a voksunk felelős felhasználása mentén:
Szerintem támogatható és elfogadható érvelés valamely politikai erő támogatottsága mellett, ha az egyéb információk szűkős volta miatt, előtérbe helyeződik a pártok által felvonultatott, bemutatott, mindenki számára jobban megítélhető emberi értékekkel bíró ún. ismert közszereplők alapján való döntés. Ezen személyek életútja, viselkedése, és egy-egy párt, politikai irányvonal értékrendje, ha többnyire nem is azonos egymással, de vélhetőleg jellemzi a személyek által felvállalt politikai erő értékrendjét, de legalábbis nem zárják ki egymást!
Az meg az adott politikai erőt jellemzi, hogy mely közszereplőket tud megszólítani, maga mellé állítani, illetve képes befogadni, az egyéniségüknek teret engedni!
Jó választást 2006-ban! Ott találkozunk! Nem csak a következmény lesz a miénk, hanem a felelősséget is magunknak tudhatjuk be elsődlegesen!
Jogi értelemben, a várakozásnak megfelelően alakult a magyarországi népszavazás. A legvalószínűbb következett be, azaz érvényes, de eredménytelen lett a népszavazás, hiszen a résztvevők száma meghaladta az összes szavazásra jogosult 25 százalékát, de egyik kérdésben sem kapott valamely álláspont a kormány és a parlament kötelező számú, azaz 25 százalék plusz egy azonos szavazatot! Titkon reménykedtem benne, bár a valószínűség a reménynek ellent mondott, hogy a népszavazásnak lesz kötelező erővel bíró döntése, mert az legalább korlátozta volna a parlamenti pártok mozgásterét, a népszavazásban érintett kérdések eldöntésekor a „népakarati” vélemény pártelvek szerinti kisajátításában!
Be kell vallanom, hogy mindkét kérdés esetében, a végeredmény kisebb, vagy nagyobb mértékben, de eltért az általam előzetesen várttól. Igaz, a magyar állampolgárság könnyített visszaadásában az IGEN szavazatok kerültek többségbe, de én lényegesen nagyobb arányban gondoltam az IGEN-nek fölényét. Általában felelőtlenség arról határozott véleményt alkotni, hogy a távol maradtak miként szavaztak volna, ha elmennek szavazni, de ez esetben mégis jobban indokolható, hogy a távol maradtak nagyobb arányban szavaztak volna a nemre, mint az igenre! Igaz ugyanis, hogy a népszavazás sajátossága, hogy a feltett kérdés tagadására, a távol maradás is közel azonos értékű eszköz, mert a kérdés támogatottságához nem a részvételi arányra, hanem a kérdésben legalább az összes szavazásra jogosult egynegyedének és egy szavazatnak az igenlésére van szükség. Sajátossága az is, hogy a népszavazásra feltett kérdést támogatók aktivizáltabbak abban, hogy szavazatukkal segítsék egy gondolat megvalósulásának sikerességét. Így talán okkal mondhatja ma azt a kormánykoalíció, hogy a társadalom többsége nem kívánja könnyítetten, születési jogaik alapján megadni a magyar állampolgárságot a határon túl élő magyarságnak. Ez nekem lelkiismereti okokból is csalódás, de a vélt társadalmi képem szerint is meglepő, számomra átgondolást igénylő!
Azt sem gondoltam volna, hogy a kórházak, közszolgáltató egészségügyi intézmények kizárólagos állami és/vagy önkormányzati tulajdonának követelése ekkora többséget fog kapni, és szinte hajszálra megközelíti az eredményességet! Bár a demokratikus jogrendszer alapelvein, a magántulajdon és az ezen alapuló vállalkozás szabadságának nélkülözhetetlen voltán a szavazás nem változtat, de hitem szerint a szavazás egy rendkívül fontos jelzés kell, hogy legyen a politika formálói, különösen az aktuális kormányok felé. A szavazási eredmény rávilágít arra, hogy mind a politikai intézményrendszer, mind a demokratikus államforma alapelvei sérülhetnek, ha a korrupció, a korlátok nélküli hatalomvágy, a döntéshozói arrogancia ilyen mértékben, és hosszú időn át, következmények nélkül lehet jelen a mindennapjainkban! Remélem a szavazás okainak átgondolása nem csak hiú ábránd és elvárás az én részemről!
Az életem első harmadában a sport meghatározója volt életemnek. Máig tartó barátságokat köszönhetek ennek az időszaknak. Nagyon sokszor fordult elő, akár a politikai pályámon is, hogy a sportból merítettem erőt, gondolatot egy-egy nehezen kezelhető időpontban, a sportból, azt ott szerzett tapasztalatokból szereztem erőt.
Emlékszem a parlamentben elmondott egyik beszédemben is utaltam arra, hogy jó lenne, ha a politikusi pálya előfeltételének lehetne tekinteni a sportos múltat. A sport, az igazi sport ugyanis megtanít arra, hogy
az eredményeket csakis sok-sok kitartó edzéssel lehet elérni;
a pályára mindig úgy kell kimenni, hogy győzni akrunk, és nem kevéssel kikapni;
a sportpályákon ellenfeleinkkel és nem ellenségeinkkel mérjük össze felkészültségünket;
a megmérettetés, a mérkőzés után, a pályán ellenfél lesz az a barát, akivel együtt tölthetjük el a szabadidőnket, akivel megünnepelhetjük valamelyikünk sikerét.
A TIPPEM!
Bízom benne, hogy az aranyérmeink száma 8-10 érem között lesz!
A DOPPING!
Sajnos a jog megköveteli, hogy az itt leírt gondolataim előtt, megerősítve a nyitólapon „FONTOS” gondolatok között található azon részt, hogy a leírtak a véleményemet tartalmazzák, nem kívánom bizonyítani az abban foglaltakat, mert a levont következtetéseim véleményt jelentenek és nem állítást!
Állítom, hogy tőlem teljesen idegen a doppingolás, elfogadhatatlan minden olyan teljesítmény, amelyhez a doppingnak bármi köze is van!
Állítom, hogy elrontották azt az örömömet, amelyet a tisztességes és fantasztikus sportteljesítmények okoztak nekem napokon át Athénban!
A véleményem, hogy nem sportemberhez méltó, és elfogadhatatlan az a magatartás, ahogyan a két nehézatlétánk viselkedett az elmúlt napokban! Véleményem, hogy doppinggoltak, és állítom, hogy dühős vagyok mindazért amit ezzel ártottak nem csak nekem, hanem Magyarországnak, az embereknek és mindazon tisztességes magyar sportolóknak, akiknek az eredményeit ma az egész világon megkérdőjelezik, és az elismerés helyett, lekicsinylő megjegyzésekkel kisérve félreteszik!
A Legfelsőbb Bíróság a dr. Hidasi Gábor ügyvéd (1055 Budapest, Balaton u.16.) által képviselt Palotás János (1165 Budapest, Koronafürt u.15.) felperesnek, a Déri és Lovrecz Ügyvédi Iroda (1139 Budapest, Váci u. 99. VIII. em., ügyintéző: dr. Sárközy Sándor ügyvéd) által képviselt Postabank és Takarékpénztár Rt. (1132 Budapest, Váci u.48.) I. rendű, valamint a Dessewffy Bellák és Társai Ügyvédi Iroda (1051 Budapest, Vörösmarty tér. 4., ügyintéző: dr. Dessewffy Alice ügyvéd) által képviselt Magyar Állam II. r. alperesek ellen szerződés létrehozása és kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság a Fővárosi Bíróság 30.G.75.680/2001/15. számú, 2002. január 24-én kelt ítélete ellen a felperes és a II. r. alperes által benyújtott fellebbezés és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán 2003. június 20-án tartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a II. r. alperes az ítéletben írt vételárat a 33.865 (Harmincháromezer-nyolszázhatvanöt) darab forgatmánnyal ellátott, névre szóló részvények kiadása ellenében köteles kifizetni.
A vételár után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontja 1998. november 22-e, mértéke pedig 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11%, 2004. január 1-jétől a teljesítésig a mindenkori költségvetési törvényben írt mértékű kamat.
A Postabank Rt. épülete a József nádor téren. …… Egy bank, ahol a nyilvánosság a legfontosabb!
Köteles a felperes az I. r. alperesnek 800.000 (Nyolcszázezer) forint másodfokú perköltséget; a II. r. alperes pedig a felperesnek 2,700.000 (Kettőmillió-hétszázezer) forint másodfokú részperköltséget 15 nap alatt megfizetni.
A II. r. alperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam maga viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indokolás:
Az első fokú bíróság ítéletében a felperes és a II. r. alperes között a részvény adásvételi szerződést ……….. db, a kibocsátáskor egyenként 10.000 Ft/db – az alaptőke leszállítását követően 5 Ft/db névértékű névre szóló, valamint ………….. db ugyanilyen névértékű bemutatóra szóló, a Postabank Rt. által kibocsátott törzsrészvényre a kibocsátási árhoz képest 106,215 % – os árfolyamon – összegszerűen ………………. Ft – vételáron létrehozta.
Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt ………………… Ft vételárat, ennek 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát és ……………….. Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 1.000.000 Ft perköltséget. Ítéletének indoklása szerint a Postabank és Takarékpénztár Rt. I. r. alperes (a továbbiakban: a bank) 1998. április 10-én tartott közgyűlésén elfogadták a bank 1997. évi mérlegét és éves beszámolóját. A közgyűlés a 7/1/1998. IV.10.) számú határozatával új részvények kibocsátása útján végrehajtandó zártkörű alaptőke emeléséről döntött azzal, hogy legfeljebb 2.000.000 db, egyenként 10.000 Ft névértékű, névre szóló részvény kerülhet kibocsátásra 140 % – os árfolyamon. A tőkeemelés, valamint az 1998. július 23-áig történt részvényvásárlás folytán a Magyar Állam 100 % -os tulajdonában lévő Magyar Fejlesztési Bank Rt. (a továbbiakban: MFB) 43,165 %-os tulajdoni hányadot képviselő névre szóló törzsrészvényt szerzett a bankban. Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszüntetéséről szóló 1998. július 23-án hatályba lépett 1998. évi XXXIX. törvény 3. §-a szerint az önkormányzatok vagyona azok megszüntetésével az állam tulajdonába került. A tulajdonváltozás érintette a megszüntetett önkormányzatok tulajdonában volt 19 %-os tulajdoni hányadot jelentő névre szóló postabanki törzsrészvényeket is.
A felperes 1998. május 29-én részvény-adásvételi szerződést kötött a perben nem álló Postabank Invest Rt-vel, amelyben ………….. db névre szóló törzs, – és …………..db bemutatóra szóló, egyenként 10.000 Ft névértékű bank részvényt vásárolt 139,75 % árfolyamon, összesen ……………………… Ft vételárért.
A felperes az 1997. évi CXLIV törvény (a továbbiakban: Gt.) 295. §-ának (1) bekezdése alapján felhívta a II. r. alperest, hogy mint a bank többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja tegyen vételi ajánlatot a fenti részvénycsomagra. A II. r. alperes a kérelmet ekkor elutasította, viszont a cégbíróságnál 1998. decemberében bejelentette, hogy 1998. november 7-ével a bankban a Magyar Állam 69,79 %-ot kitevő – többségi irányítást biztosító – részesedést szerzett. E tényt a cégjegyzékbe a cégbíróság 1999. január 4-én bejegyezte, a közzétételére 1999. február 18-án került sor. A Magyar Állam 1999. január 29-én a bankban összesen 99,96 %-os részesedést szerzett. A közgyűlés 1999. januárjában a bank alaptőkéjét leszállította, a részvények névértékét 5 Ft/db-ra csökkentette. A II. r. alperes 1999. márciusában 5 Ft/db egységáron a felperes részvényeire vételi ajánlatot tett, amit a felperes nem fogadott el.
A Felperes az utoljára 2002. január 24-én módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság 106,215 %-os árfolyamon ……………… db részvény tekintetében, összesen …………… Ft vételáron hozza létre közötte és a II. r. alperes között a részvény adásvételi szerződést. Kérte kötelezni a II. r. alperest a fenti vételár és ennek 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamata vagy ennek megfelelően kár megfizetésére azzal, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elől járni.
Kérte kötelezni az I. r. alperest, hogy fizesse meg kártérítés címén az általa részvényvásárlásra fordított és a II. r. alperes által fizetendő vételár közötti különbözetet, összesen ……………….. Ft-ot és ennek 1998. május 29-étől a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát.
Másodlagos kereseti kérelmében kártérítés címén kérte kötelezni az I. r. alperest a részvényvásárlásra fordított összes kiadása – ………………….. Ft és ennek 1998. május 29-étől járó évi 20 % késedelmi kamata megfizetésére.
Harmadlagos kereseti kérelmében, kérte kötelezni a II. r. alperest, hogy a Gt. 295. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt kártérítés címén fizesse meg a tőle vételár címén igényelt ……………….. Ft-ot és kamatait, míg az I. r. alperest kártérítés címén továbbra is …………………… Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Negyedsorban arra az esetre, ha – a bíróság az alperesekkel szemben a kamatigényt nem találná megalapozottnak, – a fenti összegek után évi 20 % késedelmi kamatot 1998. október 1-jétől általános kártérítés címén kérte megítélni. A keresetét az I. r. alperessel szemben az 1996 évi CXI. törvény (Épt.) 51. §-ra, a II. r. alperessel szemben az 1997. évi CXLIV. törvény 295. §-ára alapította. Előadta, hogy az I. r. alperes kárfelelőssége a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése és 6. §-a alapján is megállapítható.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperes a kártérítés törvényi feltételeit: sem az I. r. alperes jogellenes magatartását, sem az okozati összefüggést nem. Előadta, hogy a felperesnek a részvényvásárláskor tudnia kellett a bank válságos pénzügyi helyzetéről, így tudomása volt arról, hogy a részvényvásárlással az átlagosnál kockázatosabb befektetést végez. Az 1998. augusztus 7-én tartott közgyűlés követően a felperesnek értékesítenie kellett volna a részvényeit, ekkor még azokat a kibocsátáskori árnak megfelelő vételáron el lehetett volna adni. A felperes azonban a kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta. Végezetül hivatkozott arra, hogy az árfolyamveszteség a részvényes kockázata, annak megfizetésére senkit nem lehet kötelezni.
A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a vételi ajánlatot 5 Ft/db egységáron a felperes felé megtette, ami a részvények reális vételárát jelentette. Az OTC piacon kialakult vételár eltérített volt és nem tükrözte a részvények valóságos értékét. Előadta továbbá, hogy a felperes a részvényeket abból a vételárból vásárolta, amit a Büki Golf Klub Kft-ben lévő erősen felértékelt üzletrész ellenében az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződés alapján vételár címén kapott, ezzel maga is hozzájárult az I. r. alperes helyzetének kialakulásához. Hivatkozott arra, hogy a szerződés létrehozása sérti a nemzetgazdaság érdekeit ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlással és a jó erkölcsbe ütköző szerződést eredményezne.
Az első fokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresetének az II. r. alperessel szemben helyt adott és a szerződést a felperes, valamint a II. r. alperes között a keresetben írt kondíciók mellett létrehozta. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Megállapította, hogy a II. r. alperes a Gt. hatálybalépését – 1998. június 16-át – követően szerzett az I. r. alperesben a Gt. 290 §-ában írt többségi irányítást biztosító részesedést, ezért a Gt. 295. §-ának (1) bekezdésében írt vételi kötelezettség terheli. A többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésére 1998. július 23-án került sor, amikor is az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok Postabank részvényei a II. r. alperes tulajdonába kerültek. A vételárat a befolyásszerzés időpontjában az OTC piacon elérhető 106,215 %-os árfolyamon állapította meg. Alaptalannak ítélte a felperes keresetét a vonatkozásban, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elől járni.
Az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében alaptalannak találta. A felperesnek az Épt. 51. §-ára alapított keresetet arra hivatkozással utasította el, hogy a perben a Gt. konszernjogi szabályait kell alkalmazni.
Az ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezésében elsősorban az első fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az I. r. alperes kereset szerinti marasztalását; másodsorban az ítélet I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését és ebben a keretben az első fokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság az I. r. alperessel szembeni kereset tekintetében tényállást nem állapított meg. A kár összegét az általa a vásárlás fordított és a II. r. alperestől járó vételár különbözetében – …………………. Ft-ban határozta meg – azzal, hogy ha a bíróság a II. r. alperes által fizetendő vételárat az általa megjelöltnél alacsonyabb összegben ítélte meg, úgy a hiányzó összeggel emelkedik az I. r. fizetési kötelezettsége. Előadta, hogy a részvények vételárát 1998. május 29-én fizette ki, ezért a kártérítés összege után járó kamat kezdő időpontját 1998. május 29-ében kérte meghatározni.
Amennyiben a bíróság a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasítaná, úgy az I. r. alperest kérte kötelezni a részvények vásárlására fordított teljes összeg és kamatai megfizetésére kártérítés címén. A követelés jogalapját illetően előadta, hogy az I. r. alperes félrevezető magatartását, a tájékoztatási kötelezettség megsértését az I. r. alperes vezérigazgatója a közgyűlésen elismerte, és azt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősítette. Kárát a részvények teljes vételárának darabonként 5 Ft-tal csökkentett összegében jelölte meg. Azt a körülményt, hogy a részvények vételárának egy részét a II. r. alperes a konszernjogi szabályok szerint köteles megfizetni a kárenyhítés körébe tartozóként értékelte. Álláspontja szerint az I. r. alperes az Épt. szerint nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól arra hivatkozással sem, hogy a részvényvásárlás kockázati befektetés. Az Épt. 51. §-ára alapított felelősség esetében a felperes megítélése szerint az okozati összefüggést a károsultnak nem kell külön bizonyítania. Ahol a kibocsátó félrevezető magatartása és az árfolyamvesztés megállapítható, ott a jogszabály az oksági kapcsolat meglétére törvényi vélelmet állított fel.
A II. r. alperes fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset magával szembeni elutasítását kérte. Vitatta, hogy az első fokú bíróságnak jogi lehetősége volt az adásvételi szerződés létrehozására. Előadta, hogy a II. r. alperest a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint csak ajánlattételi kötelezettség terhelte, amelynek eleget tett. Vitatta, hogy a szerződéskori forgalmi értéket kellett alapul vennie az ajánlat tételnél, álláspontja szerint ez nem következtethető ki a Gt. 295. §-ából. Hivatkozott arra, hogy a szerződés létrehozása a felperes által kért kondíciókkal a jó erkölcsbe ütköző és a nemzetgazdaság érdekeit sértő szerződés létrejöttét eredményezné. Előadta, hogy a felperes részvényvásárlásával nem szokásos piaci tranzakció történt. Befolyásolta a vásárlást, hogy a felperes a forgalmi értékhez képest többszörös áron értékesítette az I. r. alperes részére a Hungária Golf Klub kft-ben lévő üzletrészét, az így kapott vételár fedezte a perbeli részvények vételárát. A vétellel a felperes javítani kívánta az I. r. alperes kedvezőtlen mérlegét. A felperes tehát nem paci szereplőként, hanem személyes kapcsolatait felhasználva kívánt vagyoni előnyökhöz jutni. Állította, hogy a Tb. Önkormányzatok vagyonának állami tulajdonba kerülése a tulajdonszerzés szempontjából nem tartozik sem a Ptk. sem pedig a Gt. 288. §-a (1) bekezdésének hatálya alá. Előadta, hogy a felperesnek 1998. augusztus 7-ét követően el kellett volna adnia a részvényeit, a felperes azonban azokat kizárólag a banknak kívánta értékesíteni. Végezetül hivatkozott arra, hogy a felperes részéről joggal való visszaélés, hogy kettős pert indított, egyikben állította az adásvételi szerződés érvénytelenségét, a másik perben a keresetét ugyanerre az adásvételi szerződésre mint érvényes szerződésre alapította.
A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben a részvények vételárát a korábban kért 106.215 % helyett, a kibocsátási értékhez képest 115.56 %-ban kérte megállapítani és a II. r. alperest ……………… Ft és kamatai megfizetésre kérte kötelezni. Ez okból az I. r. alperest ………………. Ft-ban és kamataiban kérte marasztalni. Könyvszakértői véleményt csatolt, amely állítása szerint bizonyítja, hogy a részvények OTC piacon kialakult vételára a perbeli időben 115,56 % volt. Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezésekre a felperes az I. és a II. r alperesek is további észrevételeket tettek, amelyben megismételték a már előadottakat.
A fellebbezések nem alaposak.
A II. r. alperes fellebbezése a következők miatt alaptalan: Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a konszernjogi tényállás megvalósulását. A Gt. 288. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a Gt. XIV. fejezetében foglalt konszernjogi szabályokat kell alkalmazni, ha az ott írt jogalany maga vagy egyszemélyes társasága folytán részvénytársaságban, annak működése során a Gt. 290.§-ában írt többségi irányítást biztosító (50 %-ot meghaladó) befolyást szerzett. A perbeli esetben mind az alanyi, mind a tárgyi feltételek megvalósultak, mert a II. r. alperes alanyi oldalról a konszernjogi szabályok hatálya alá tartozik és a megszerzett részesedésének mértéke is megfelel a Gt. hivatkozott előírásainak.
Alaptalanul vitatta a II. r. alperes, hogy a törvényen alapuló szerzés nem tartozik a Gt. 288. §-a szerinti befolyásszerzés fogalmába. A törvény a szerzésmódok között nem tesz különbséget, így az nem korlátozható pusztán a jogügyleti úton való szerzés fogalmára. A többségi részesedés megszerzése 1998. július 23-ával bekövetkezett, így a felperes a gt. 295. §-ának (1) bekezdése alapján kérhette, hogy a II. r. alperes mint a részvénytársaság uralkodó tagja a részvényeit forgalmi értéken vásárolja meg. A II. r. alperes 1999. május 17-én vételi ajánlatot is tett 5 Ft/db egységáron.
Alaptalanul állította a II. r. alperes e körben, hogy a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint szerződéskötési kötelezettség nem, – csupán ajánlattételi kötelezettség terheli. A Gt. 295. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az uralkodó tagot az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei irányában vételi kötelezettség terheli, ha a részvényes úgy dönt, hogy a részvényeit el kívánja adni. A Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogszerűen kérte fel ajánlattételre az alperest, de mert a forgalmi érték tekintetében a felek között vita volt, azt a bíróságnak kellett megállapítania. Ellenkező jogértelmezés azt jelentené, hogy a vétel kikényszerítésére, – amely a kisebbség érdekvédelmét szolgálja – nem lenne jogi lehetőség.
Alaptalanul érvelt a II. r. alperes azzal is, hogy a szerződés létrehozása, – tekintettel a részvények megszerzésének a II. r. alperes által vázolt körülményeire – nemzetgazdasági érdeket sértene, jó erkölcsbe ütközne, illetve nem férne össze a rendeltetésszerű joggyakorlással. Az állam mint a gazdasági élet egyik szereplője nincsen privilegizált helyzetben. Az államnak mint a részvénytársaság tulajdonosának érdeksérelme nem jelent egyben nemzetgazdasági érdeksérelmet is. Az állam befolyása az egyszerű többségi részesedés birtokában az ellenőrzött részvénytársaságban – a Gt. 237. §-ában írt ügyek kivételével – meghatározó lett, a részvénytársaság működése, annak eredményessége alapvetően ezen az irányításon múlik. A kisebbségvédelmi szabályok azon a megfontoláson alapulnak, hogy a többségi részesedéssel rendelkező tag olyan üzletpolitikát kényszeríthet az ellenőrzött részvénytársaságra, amelyre a kisebbségi részesedéssel rendelkezőknek már nincs elegendő befolyása. A Gt. tehát ennek a befolyás-érvényesülésének az ellentételezéseként állapítja meg azt a kisebbségvédelmi szabályt, amelynek a felperes tekintetében is érvényesülnie kell, függetlenül attól, hogy az ellenőrzés alá kerülő részvénytársaság üzlettársa volt-e és, hogy a részvények megszerzésére milyen tranzakció keretében került sor. A felperes által a Hungária Golf Klub Kft. üzletrészére kötött adásvételi szerződés, valamint annak vételárából finanszírozott részvény adásvételi szerződés érvényesen létrejött. A konszernjogi szabályok alkalmazhatósága tekintetében nincsen jog jelentősége annak a körülménynek, hogy az üzletrész adásvételi szerződés milyen áron, illetőleg milyen céllal jött létre; hogy a felperes az üzletkötéssel mennyiben járt jól, illetve, hogy abból az I. r. alperesnek a konszolidációra irányuló törekvései körében milyen előnye származott a pénzügyi mutatóinak javítását illetően. A konszernjogok gyakorlása tehát a felperes részéről rendeltetésszerűen történt.
Alaptalanul vitatta a II. r. alperes a részvényeknek az első fokú bíróság által megállapított vételárát; de e körben alaptalan volt a felperes csatlakozó fellebbezése is. A részvények vételárának meghatározásánál a befolyásszerzés időpontjának van jelentősége, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.721/2002/4. számú felülvizsgálati ítéletében is megállapította. 1998. július 23-án a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában az OTC piacon kialakult és a Tőzsdetitkárság által közölt eladási árak alapján a Postabank részvények átlagára a névérték 106,215 %-ában volt megállapítható, függetlenül attól, hogy ezt az értéket a társaság valós vagyoni helyzete nem indokolta. A piac tisztességtelen befolyása – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2001. szeptember 21-én kelt leveléből kitűnően – nem volt bizonyítható, e vonatkozásban nem indultak perek, a már megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítására ez okból nem került sor. Az OTC piacon kialakult átlagár alapján helyesen állapította meg az első fokú bíróság azt az árat, amelyet a II. r. alperesnek vételárként fizetnie kell. Ebben a körben alaptalan volt a felperes csatlakozó fellebbezése is. Az általa becsatolt szakvélemény az Épt. 105. §-ára tekintettel látta indokoltnak a súlyozott átlagár alkalmazását. Az Épt. XVI. fejezete viszont a befektetési szolgáltatási tevékenységére tartalmaz szabályokat, azaz a peres feleken kívül álló személyi körre terjed ki.
Tekintve, hogy a II. r. alperes a kereset teljes elutasítását kérte a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a késedelmi kamat kezdő időpontját, valamint annak mértékét is. A késedelmi kamat kezdő időpontjára vonatkozóan a következőket állapította meg: A Gt. 292. §-ának (1) bekezdése szerint a többségi irányítást biztosító befolyás megszerzését az annak létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni a cégbíróságnak és a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodni a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. A Gt. 295. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisebbségi részvényes a cégjegyzékbe történt bejegyzést követő közzétételtől számított 60 napon belül kérheti, hogy a részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vásárolja meg. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezettnek a felhívás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell az ajánlatát megtennie. Ehhez képest az alperest a többségi részesedés megszerzését követő 120 nap alatt késedelmi kamat fizetési kötelezettség nem terheli, ezért a Legfelsőbb Bíróság a késedelmi kamat kezdő időpontját 1998. november 22-ében állapította meg.
A késedelmi kamat mértéke a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint évi 20 % volt. A 2000. szeptember 1-jén hatályba lépett 2000. évi LXXXVIII. törvény mind az ügyleti, mind a késedelmi kamat mértékét megváltoztatta. Eszerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodtak meg az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékkel azonosan kell a hatályba lépése után keletkezett jogviszonyokból eredő kamatokat megállapítani. A fenti törvény 3. §-ában hatályba léptető rendelkezést a 2002. január 1-jén hatályba lépett 2001. évi LXXXVII. törvény akként egészítette ki, hogy nem csak a hatályba lépését követően keletkezett, hanem a hatályba lépését megelőzően keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésekre is alkalmazni rendelte a törvény, amennyiben a kamatkövetelés, annak hatályba lépése után vált esedékessé. A 2001. évi LXXXVII. törvénynek visszaható hatálya nincsen, ezért rendelkezéseit csak a hatályba lépése után esedékessé vált kamat követelésekre lehet alkalmazni. A 2000. évi CXXXIII. törvény 121., illetőleg 127. §-ában az ügyleti és a késedelmi kamat mértékét évi 11 %-ban, a 2002. évi LXII. törvény 118. §-ában ugyancsak évi 11 %-ban határozta meg. A fentiekre figyelemmel a II. r. alperes 2001. december 31-éig évi 20 %, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11 %, 2004. január 1-jétől a teljesítésig pedig a mindenkori évi költségvetési törvényben írt mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.
A késedelmi kamat fizetése szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy bár a szerződés a bíróság ítéletével jön létre, az alperes vételi kötelezettsége és ezzel együtt a vételár fizetési kötelezettsége is a törvényben írt időpontban keletkezett. A bírósági ítélet csak a törvényen alapuló kötelezettség teljesítésének a kikényszeríthetőségét teszi lehetővé. A felperes a törvényben biztosított határidő alatt kérte részvényei megvásárlását és ezzel egyidejűleg vállalta a részvények átadását is. Minthogy a törvényen alapuló vételi kötelezettségének a II. r. alperes nem tett eleget az idegen pénz használatáért kárátalányként a Ptk. 301. §-a szerint kamatot köteles fizetni. A részvények ugyan a felperes birtokában maradtak, azonban nem volt adat arra, hogy abból olyan haszna származott volna, amellyel a II. r. alperes által fizetendő kamatot csökkenteni lehetne.
Alaptalan volt a felperes által benyújtott fellebbezés is.
A felperes fellebbezésében kártérítés jogcímén az I. r. alperes elmarasztalását kérte. Tény, hogy az 1998. április 10-én az I. r. alperes közgyűlése által elfogadott mérleg és ennek alapján közzétett tájékoztató nem tartalmazott valós adatokat. Az 1998. december 30-ai közgyűlés, amely módosította az 1997. évi éves beszámolót, a mérleg szerinti eredményt –8,572.000.393 Ft helyett –26,750.946.000 Ft-ra csökkentette, míg a saját tőkét 15,731.246.000 Ft-ról – 2,427.327.000 Ft-ra módosította. Tehát amikor 1998. május 29-én a felperes az I. r. alperes részvényeit, az ún. másodlagos forgalomban megvásárolta, olyan tájékoztató jelent meg, amely nem felelt meg az I. r. alperes tényleges vagyoni helyzetének. A törvény szerint a tájékoztatónak az a célja, hogy akik az értékpapírt meg akarják vásárolni, vagy el kívánják adni, hiteles és kellő mértékű információval rendelkezhessenek. A tájékoztatónak az adott értékpapír piaci megítélésére ha nem is kizárólagosan, de lényeges hatása van, tehát befolyásolja az értékpapír piaci árfolyamát. Az Épt. 51. §-a szerint a tájékoztatás elmaradásából, illetve félrevezető tartalmával okozott kár megtérítéséért a kibocsátó felel. A kár és a félrevezető tartalom közötti okozati összefüggést bizonyítani kell.
A felperes szerint, ha a társaság valóságos anyagi helyzetét ismerte volna – amely anyagi helyzet s névérték drasztikus változásához vezetett – nem köti meg a szerződést, és így nem éri károsodás abból, hogy a részvények névértéke 1998. végére 5 Ft/db-ra került leszállításra. Az okozati összefüggés a kártérítési felelősség tényállási eleme, ezért a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a felperes a részvények megvásárlásakor milyen jelentőséget tulajdonított a meglévő információknak, amely alapján a társaság veszteséges gazdálkodása megismerhető volt. Vizsgálta továbbá a részvények árfolyamának alakulását, és azt, hogy az üzletkötés milyen módon ment végbe, valamint hogy milyen okok vezettek az alaptőke leszállítására és az 5 Ft-os névérték megállapítására.
1997. év elején köztudottan közel 70 milliárd összegű betétet vontak ki az I. r. alperes bankból. A bizalom helyreállítása az I. r. alperes helyzetének stabilizálása érdekében, kormányzati, jegybanki intézkedések születtek, állami garanciavállalások történtek, 1998. márciusában pedig a kormány úgy döntött, hogy az ÁPV Rt. és az MFB Rt. vegyen részt a bank tőkeemelésében. A zártkörűen kibocsátott részvények lejegyzése 140 %-os árfolyamon történt. A tőzsdén kívüli értékpapír piacon 1998. augusztusáig a perbeli részvényeket a névérték felett forgalmazták. Más perekből megállapíthatóan is a magánbefektető vásárlókat elsősorban az állami beavatkozással történő konszolidáció motiválta, a bank tényleges helyzetének megítéléséhez még a rendelkezésre álló tájékoztatókat sem vették igénybe. A PSZÁF 2001. szeptember 24-ei leveléből kitűnően nem nyert megállapítást, hogy a piacon tisztességtelen árfolyambefolyásolás történt volna. Ugyanakkor az 1998. április 10-én megtartott közgyűlésen, melyen jelen volt a felperes, a könyvvizsgáló felhívta a figyelmet arra, hogy valójában csak a konszolidált mérleg adhat valós képet az alperes vagyoni helyzetéről és fontosnak találta közölni, hogy az I. r. alperes, több üzleténél a várható veszteségek fedezetére nem képzett céltartalékot. A felperes a Gfv.X.30.427/2001/6. számú ítéletből kitűnően a peres eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a bank mérlegét, a könyvvizsgáló jelentését megkapta, de nem olvasta el. Az ÁSZ jelentésből megállapíthatóan az I. r. alperes különféle tranzakciókkal – portfoliók értékesítése és cseréje – igyekezett a prudens gazdálkodással ellentétes túlzott kockázatvállalású ügyleteit elleplezni és elkerülni, illetve csökkenteni a céltartalék-képzés szükségességét, amellyel az eredményét meghamisította. Éppen ez utóbbi vezetett oda, hogy 1998. év végére 170 milliárd forint céltartalékot kellett képeznie. A felperesnek a Postabank vezérigazgatójához intézett, a másodfokú eljárásban becsatolt leveléből kitűnően a felperes tudott, illetve felismerte a bank fent említett törekvését, tehát ismert volt előtte, hogy miért keres az I. r. alperes „meghatározott gazdasági jellemzőkkel bíró” befektetéseket, így felismerte azt is, – leveléből kitűnően – „ha a portfolió cserékre nem kerül sor, akkor az állami tőkeemelésnek további milliárdokkal kellett volna nagyobbaknak lenniük”. A Hungária Golf Kft. üzletrészeinek megvételére tett ajánlat is a bank „konszolidációs” intézkedéseinek egyik eleme volt és arra szolgált, hogy javítsa a bank számviteli és biztonsági mutatóit, a céltartalék-képzési kötelezettség elkerülése végett. Az ügylet úgy jöhetett létre, hogy – a levél szerint- a felperesnek „kellett ajánlatot tennie a kormány tőkeemelésével azonos árfolyamon a Postabank részvényeinek megvásárlására”. Ez egy „segítő üzletkötés” volt a felperes részéről, amellyel javította a bank könyveinek eredményét, segítette a bank konszolidálódási kísérletét.
Megállapítható volt az ÁSZ jelentéséből az is (42. old.), hogy az 1998. évi céltartalék-képzés miatti 124,2 milliárd forint veszteségből a spanyol ügyletekhez kapcsolódóan 54,5 milliárd forint céltartalékot kellett képezni, amely összeg a teljes konszolidáció (152 milliárd) 36 %-a volt. A spanyol ügylet 1998. júniusában bonyolódott, amikor már a felperes részvényes volt, ennek az ügyletnek a vesztesége is közrehatott az alaptőke leszállításában, ebből eredő kárt azonban a felperesnek mint részvényesnek magának kell viselnie.
Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes ismerte a bank azon törekvését, amellyel a tényleges helyzeténél – a számviteli és bankbiztonsági mutatók manipulálásával – lényegesen kedvezőbb vagyoni helyzetet kívánt mutatni. A részvényvásárlás feltétele volt annak, hogy a felperes üzletrészét értékesíthesse, így ilyen körülmények között még azoknak a mérleg adatoknak sem tulajdonított jelentőséget, amelyek rendelkezésére álltak. Nem bizonyított tehát, hogy a tájékoztató valóságos voltának hiánya vezetett oda, hogy a perbeli részvényvásárlási szerződést a felperes megkötötte. A Gt. akkori szabályai nem írták elő kötelezően az alaptőke leszállítását, tehát a valóságos helyzet esetén sem lehet bizonyossággal azt állítani, hogy a névérték leszállítása megtörtént volna. A felperes a részvényeket a piacon kialakult áron vásárolta meg, és kár csak akkor érte, amikor hónapokkal később a részvények névértékének leszállítása megtörtént. Ebbe azonban már az 1998. nyarán megkötött veszteséges banki ügylet is közrehatott.
Nyilvánvaló ellentmondás van abban a felperesi álláspontban, hogy a konszolidációs szabályok alkalmazása szempontjából a piaci árakat tekinti irányadónak, míg kártérítési igénye vonatkozásában azt állítja, hogy már 1998. nyarán sem volt a részvények árfolyama valós piaci ár. Azzal, hogy a II. r. alperesnek a konszernjogi szabályok alapján az 1998-as piaci áron kell megvásárolnia a felperestől a részvényeket, a felperes olyan helyzetbe kerül, mintha azokat a névérték leszállítása előtt eladta volna. Így károsodás ténylegesen nem érte. Az árfolyamváltozásnak a vétel és az eladás közti időpont között bekövetkezett változása pedig a befektetői kockázat körébe tartozik.
Összességében tehát megállapítható, hogy az I. r. alperes részéről a jogellenes magatartás megtörtént, viszont a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt – a kártérítés alapjául szolgáló – további feltételek meglétét a felperes nem bizonyította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint azzal hagyta helyben, hogy a II. r. alperes az ítéletében írt vételárat a …………….. db forgatmánnyal ellátott névre szóló részvények kiadása ellenében köteles kifizetni. A vételár után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontját 1998. november 22-ében, annak mértékét 2001. december 31-éig évi 20 %-ban, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11 %-ban, 2004. január 1-jétől pedig a teljesítésig mindenkori költségvetési törvényben írt mértékben állapította meg.
A felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett fellebbezése és a II. r. alperessel szemben előterjesztett csatlakozó fellebbezése is sikertelen volt. A felperes az I. r. alperesnek a ………………Ft fellebbezési értékét figyelembe véve a 8/2002. (III.30.) IM rendelet 2. §-a alapján 800.000 Ft ügyvédi munkadíjat köteles fizetni. A II. r. alperes sikertelen fellebbezése folytán a felperesnek ugyanezen jogszabályhely alapján 3.000.000 Ft ügyvédi munkadíjat tartozik fizetni, amelyből le kell vonni a felperes sikertelen csatlakozó fellebbezésére eső 300.000 Ft-ot, így a II. r. alperest a felperessel szemben terhelő fizetési kötelezettség összege 2.700.000 Ft.
A II. r. alperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam maga viseli.
Budapest 2003. június 20.
Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Kozmáné Dr. Nemes Júlia s.k. bíró
