GONDOLATOK A MAGZATVÉDELMI TÖRVÉNYRŐL!

0
290
Arra kell törekedni, hogy minél több gyermek érkezését a szülők közös akarata és várakozása előzze meg!

Különös figyelemmel olvasom politikusaink megszólalásait, a parlament által tárgyalt, ún. magzatvédelmi törvény módosítása kapcsán. Önmagában már az is politikusi erényre vall, ha egy politikus érthető és saját véleményt fejt ki a magzatvédelemről, ezen belül is az abortuszról, az anya döntési szabadságáról, a magzat jogképességéről. Az abortusz lehetősége, az anya és az apa beleszólásának mikéntje a gyermekvállalásba, a születendő gyermek, és a gyermeket vállaló szülők jogainak kimondása és/vagy jogainak korlátozása olyan területek, melyek valamennyiünket érintenek, melyről szinte mindenkinek van kialakult, azaz nehezen befolyásolható véleménye. Ugyanakkor szinte biztosan állítható az is, hogy e vélemény – bármely véletlenszerűen kiválasztott csoport esetében is -, jelentősen megosztott. Az ilyen esetekben tanácsolják a politikusoknak, hogy ha lehetséges, akkor e témákat kerüljék el, mert a lehetséges majdani szavazóik nem elhanyagolható hányadában kelthetnek ellenérzést, bizonytalanságot önmagukkal szemben. Az abortusz, a halálbüntetés, a kötelező katonai szolgálat, a külföldiek magyarországi munkavállalásának-, ingatlanvásárlásának-, vállalkozásainak engedélyezése, a bűnelkövetőket megillető jogok melletti kiállás stb, olyan témák, melyekre érzékenyek vagyunk, melyek tekintetében még egy-egy családon, baráti körön belül is jelen van az alapvető véleményeltérés. Az eltérő vélemények ráadásul témánként is eltérően alakítják az egymással egyetértő, vagy egymással élesen szembenálló véleményt megfogalmazó csoportokat. Ezért a valamennyi kérdésben határozott véleményét megfogalmazó felszólalónak számolnia kell azzal, hogy kérdéskörönként csökken azoknak a száma, akik az addig elhangzott valamennyi kérdésben egy álláspontot képviselnek vele, és ennek megfelelően folyamatosan növekszik azok száma, akik egy vagy több témakörben is felismerik, hogy véleményük lényegesen eltér a választói bizalmuk megszerzésére törekvő politikusétól.

Én azonban nem osztom ezt a véleményt, még akkor sem, ha a mindennapok – legalábbis rövidtávon – a kétkedőket igazolják. A politikus a választók bizalmát kéri ahhoz, hogy képviselhesse őket. Erkölcsileg is elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben sokak támogatását, bizalmát kéri valaki, önnön maga megismerhetőségét igyekszik eltakarni, becsapva mindazokat, akik képviseletére vállalkozik. Hiszem, hogy az emberek saját tapasztalataik alapján előbb vagy utóbb, de felismerik, hogy nincsenek „hibátlan”, velünk mindenben azonosan gondolkodó emberek, és jobb a bizalmunkkal olyan személyeket megtisztelnünk, akiknek gondolkodását, véleményét a lehető legtöbb kérdésben megismerhettük, és a bennünk kialakult összkép vált támogathatóvá, támogatásra érdemessé.

Eleget téve a fentebb megfogalmazott elveknek, én a jelen írás konkrét témáját tekintve, összegzésként vállalom azon véleményemet, hogy az abortusz engedélyezése tekintetében ellenzek minden olyan adminisztratív törvényi korlátozást, amely az orvosi indokokon túl (túlságosan előrehaladott terhesség) korlátozza az anya döntési szabadságát a gyermekvállalásban. Azok a gondolatok, melyeket alább szeretnék felvetni, természetesen ennél sokkal kifinomultabbak, talán többet is mondanak, de ezen elvárásnak mindig megfelelnek.

A határozott vélemény mögött, saját életemben is számos töprengést, kétséget kellett feloldanom. Szüleim igen erős gyermekszeretetet neveltek belém, így a gyermek, a magzat joga az élethez sem hagyható figyelmen kívül. Bár kevesen beszélnek róla, de az apa jogaival, többnyire annak jogon kívüliségével sem igazán foglalkozunk. A megfogant magzat megtartása melletti tüntetésről már sokat hallottam, miként az anya döntési szabadsága melletti kiállásról is. Nem emlékszem azonban olyan társadalmi fellépésre, amely az apa „kritikus” élethelyzetét venné figyelembe, ha ő nem kívánja, tudja vállalni a gyermeknevelés felelősségét, de erre az anya egyszemélyes döntése kötelezi őt. Ez fordítva is igaz, amikor az anya jogosult dönteni a magzat elvételéről saját helyzetének megítélése alapján, pedig az apa mindenek felett vállalná a gyermeket.

Akkor hát nincsenek jó megoldások? … Szerintem kell, hogy legyenek, és talán nem is olyan nehéz a lehetőségek sokaságából, a megvalósításra érdemeseket kiválasztani. Persze nem könnyű ellenállni a hangzatos, de a valóságos helyzetmegítéléstől igen távoli érveléseknek. Jól hangzik, hogy a nem kívánt terhességek megszakításával szemben, a legjobb megoldás, ha a gyermeküket nem vállalók anyagi helyzetén javítanánk. Más okokból ugyan, de valóban kívánatos az életszínvonalunkat javító társadalmi környezet kialakítása. Ugyanakkor tény, hogy a gyermekvállalási hajlandóság éppen azokban az országokban a nagyobb, esetenként többszöröse, ahol a megélhetési feltételek sokszorta rosszabbak, mint a népesség számának drasztikus csökkenését kényszerűen szemlélő fejlett (gazdag) országokban. Az anyagi jólét ugyanis sokszorta több alternatívát kínál a mai világban az önmegvalósításra, mint a hagyományos családfenntartásról való gondoskodás. Tény azonban az is, hogy a jóléti társadalomnak kötelezően meg kell akadályoznia azt, hogy csupán anyagi, egzisztenciális okok vezessenek egy nem kívánt terhességhez, vagy a terhesség megszakításához. Ezért támogatni kellene a fogamzásgátló szerek árának lényeges csökkentését, a mai drasztikus áremelkedéssel szemben. Különösen igaz ez, a saját jövedelemmel nem rendelkező korosztály esetében, ahol a szexuális életet élő, iskolába járó gyermekek esetében az ingyenesség felvetése is indokolt lenne. A saját jövedelemmel még nem rendelkező fiatalok szexuális életüket gyakran évekig elhallgatják szüleik elől, így az ő esetükben még a szülők rendezett anyagi körülményei sem teremtik meg az anyagi hátterét a fogamzásgátlás költségeinek.

Szakszerűtlenek, az életet nem ismerők és képmutatóak is azok a felvetések, melyek a terhesség megszakítás költségeinek emelésével kívánják „kierőszakolni” a gyermekvállalást. A műtét néhány tízezer forintos költségét vállalni nem tudót kényszeríti ez a „megoldás” abba a helyzetbe, hogy néhány hónap elteltével, a gyermeknevelés költségeit kelljen előteremtenie.

Ha tudjuk, hogy az erkölcsi értékeinken túl, a magyar társadalom népességének megőrzéséhez, a társadalom „elöregedésének” megakadályozásához kívánatos a gyermekvállalási hajlandóság érdemi növekedése, akkor ezt a politikai elvárást, szakmai feladatot kell a téma szakértőinek kitűzni, és nem azt, hogy miként lehetne az abortusz szabályozásának szigorításával, akár emberi tragédiák okozásával is, de növelni a szülések számát. Ez a kérdésfelvetés ugyanis csak a nem kívánt gyermekáldások számának emelkedésével növeli a születések számát, míg azon intézkedések, melyek a gyermekvállalási kedv növekedését célozzák, olyan gyermekek születését ösztönzik, akiknek jövetelét szüleik várják. Fokozhatja a gyermekvállalási kedvet, ha olyan közvélemény formáló társadalmi program kerül kidolgozásra, amely az „anya” szerepet vállaló nők esetében növeli az anyaság, mint egy életpályaszakasz közmegbecsülését, az ún. nagycsaládosok tiszteletét. A későbbiekben pedig, felvállalt pozitív diszkriminációk sokaságával (például a lakáshoz jutás könnyítésével, kedvezőbb nyugdíjszabályozással, a gyermeknevelés melletti ingyenes és/vagy támogatott továbbképzések biztosítása stb) „jutalmazza” a vállalt anyaságot, a sokgyermekes családot. A magas színvonalú gyermeknevelés, különösen az oktatás állami biztosításával, a költségek jelentős részének átvállalásával, a kifejezetten a gyermekvállaláshoz, a gyermekhez kötött kiadások állami megtérítésével egyrészt a gyermekvállalás kockázatát lehet csökkenteni, másrészt a társadalom fejlődését is csak ezeken keresztül lehet eredményesen biztosítani.

A gyermekáldás kihordása, a gyermek szülése biológiailag az anyához kötött. Éppen ezért el nem vitathatóan mind a gyermekkel, mind az apával szemben elsődleges kell, hogy legyen az anya döntése, őt döntésében segíteni lehet és kell is, de abban kényszeríteni soha nem szabad. Az eddig leírt néhány példa arra tett kísérletet, hogy az anya „akarja” a megfogant gyermeket, számára az anyaság legyen felvállalható és vonzó is egyben. Előbb vagy utóbb, de azzal is foglalkoznia kell a modern társadalmaknak, hogy az apai döntés is jelen lehessen a gyermek születésében úgy, hogy az anya fentebb kimondott jogai ne sérülhessenek. Csak egy lehetséges gondolkodási irányként vetem fel, hogy a gyermeknevelés szülői kötelezettségeiben esetleg meg lehetne jeleníteni a gyermekvállalás döntésének körülményeit. Így a szülők által közösen „akart” gyermek esetén a szülői kötelmeknek is egyensúlyban kellene maradniuk. Abban az esetben, ha az anya kifejezetten az apa kérésére, a gyermek egyoldalú vállalására vállalja a gyermek kihordását, akkor az apa ezen jognyilatkozata a gyermeknevelés felelősségében, annak költségvállalásában is domináló kellene, hogy legyen a gyermek nagykorúvá válásáig. Azokban az esetekben, ahol az apa jelezné a nem tervezett terhesség felismerésekor, hogy az ő életében okoz, vagy okozhat válsághelyzetet a gyermek megtartása, de az anya – élve jogával – meg kívánja tartani gyermekét, úgy a gyermek felnevelésében is fokozott felelőséget, a költségek fokozott vállalását kell, hogy jelentse az egyoldalú döntése. E kérdéskörben is lehet és kell találni olyan jogi megoldásokat, melyek egyszerre biztosítják a joggal való élés lehetőségét, és az elvárható szintig korlátozzák a joggal való visszaélés esélyét. Itt is további lehetősége az államnak, hogy a gyermekét „egyedül” vállaló szülőnek, e vállalásához kiemelt támogatást, gyermeknevelési segítséget adjon. Ez pozitív üzenetként szolgálhat arra, hogy a gyermekvállalás mellett döntő szülő még sincs egyedül! Az évek előrehaladtával pedig, az önmagát válságos helyzetben érző szülő helyzetében is bekövetkezhet olyan pozitív fordulat, melyben már a maga teljességében felvállalható szülői szerepre is vállalkozhat.

Ha tapasztalható, hogy sok fiatal, vagy alacsony képzettségű nő a felvilágosítás hiányában, a fogamzásgátlás korszerű lehetőségeinek nem ismerete miatt kerül nehéz helyzetbe, akkor is adott a feladat. Hozzáértően megtervezett, és célzott társadalmi kampány segítségével kell a felvilágosító munkát minél eredményesebben elvégezni.

A magzat már megszületése előtt teszi a dolgát édesanyja méhében!
A magzat már megszületése előtt teszi a dolgát édesanyja méhében!

Összegezve, a gyermek esetére különösen igaz, hogy kizárólag pozitív döntések, feladat meghatározások eredményezhetnek kívánatos megoldást. Így gyermek nem születhet szülői akarat hiányában! Kifejezetten kívánatos viszont a szülők pozitív döntését elősegíteni, a születendő gyermek fejlődéséhez minden segítséget megadni. Nemcsak Magyarország, hanem a fejlett világ gondja az elöregedés, a gyermekvállalás drasztikus visszaesése. Tennivaló tehát itthon és külföldön is nagyon sok van. Sokaknak nagy felelősségű feladata azon társadalmi lehetőségek feltárása, amelyek nem csupán megállítják, de az egészséges szintig meg is fordítják a ma nem kívánt folyamatait.

Palotás János