PEGASUS KÉMFEGYVER

0
98

Pegasus kémfegyver

Telex.hu – 2021. július 18. – Lelepleződött egy durva izraeli kémfegyver, az Orbán-kormány kritikusait és magyar újságírókat is célba vettek vele

Portfolio.hu – 2021. július 19. – Világszerte dagad az izraeli kémbotrány

Lassan két hete dagad a botrány az izraeli kémfegyver magyarországi alkalmazásáról, és már szinte minden ellenzéki politikus és jogi szakértő megszólalt, melyek lényege, hogy;

„Abban az esetben, ha igaz, hogy a magyar kormány vásárolta meg ezt a kémprogramot (kémfegyver besorolású eszköz), és azt a politikai ellenfeleinek megfigyelésére alkalmazta, akkor az a legsúlyosabb jogsértések egyike, amit egy demokratikus állam megsérthet a jogállamisággal szemben.”

A hozzászólások, a helyzet értékelései azonban ezen a tartalmon valamiért nem akarnak túllépni. Ezért én arra jutottam, hogy én innen fogom elkezdeni! Sok évtizedes szakértői munkám tapasztalata, hogy bármely szakértői felvetés helyes kifejtésének alapja, hogy a jogi elemzést valóban onnan indítsam, amely valóban a vonatkozó joghelyzet kiindulópontja. A szakvélemény helytelen eredményét okozhatja, és szinte minden esetben annak túlzott bonyolításához vezet, ha a vonatkozó jogi folyamat valamely későbbi szakaszából indítunk, amelyhez érdeke mindig csak annak a megrendelőnek fűződik, akinek érdeke elleni, a valóság feltárása, mert tudatában van annak, hogy cselekedete jogsértő, jelen esetben súlyosan jogsértő.

Kiinduláskor felteendő kérdések:

1./ A demokratikus jogrend (most ide értendő a magyar jogrend is) keretei között az állam törvényesen kifejleszthet-e, beszerezhet-e a szervezett bűnözés-, a terrorizmus elleni védekezés-, a demokratikus berendezkedés érdekében olyan eszközt, mint amit ma feltételezünk az izraeli Pegasus kémfegyverről?

Varga Judit – kormány.hu

Az egyértelmű és jogszerű válasz az, hogy e célokra (kizárólag e célokra) kifejleszthet-, beszerezhet- és ezt követően a törvényes keretek betartása mellett alkalmazhat is ilyen technikai eszközöket. Éppen ezért erről minden további polemizálás kizárólag időt húzhat, tévúthoz vezethet, és a helyzet feltárásában biztosan nem visz előre. Varga Judit igazságügyi miniszter éppen e célból kísérelte meg az első kérdésfeltevéskor „félrevinni” az ügyet.

2./ A demokratikus jogrend (most ide értendő a magyar jogrend is) keretei között az állam törvényesen alkalmazhat-e a demokratikus jogrend megdöntésével nem gyanúsítható politikai ellenfelei megfigyelésére és velük kapcsolatos adatgyűjtésre olyan eszközt, mint amit ma feltételezünk az izraeli Pegasus kémfegyverről?

Az egyértelmű és jogszerű válasz az, hogy e célokra nem! Na, innen kezd érdekessé válni a kérdésre adandó válasz kifejtése, azaz egy szakvéleménynek innen kell kiindulnia, és feltennie a sorrendben következő újabb, a helyes eredményre vezető kérdést.

2.1./ Felvetődött-e annak a gyanúja, hogy a magyar állam (ide értve az állam működése érdekében az állam által létrehozott és irányítottvalamennyi szervezetet), az állam és/vagy valamely szervezete ezt tette.

Határozott véleményem szerint az egyértelmű és jogszerű válasz az, hogy nem vitathatóan a gyanúja okszerűen felmerült! Csak utalok példaképpen azokra a nemzetközi nyilatkozatokra, hogy a gyártó e termékét kizárólag az izraeli kormány védelmi miniszterének engedélyével, és kizárólag demokratikus berendezkedésű államok kormányainak adja el. További hír, hogy a cég egy korábbi alkalmazottja, kijelentette, hogy a magyar állam a társaság vevői közé tartozott. További hír, hogy a programmal olyan magyarországi személyeket figyeltek meg, akikről tudott, hogy a regnáló magyar állam kormánykritikusai, polgármesterek, ügyvédek és újságírók, stb., viszont nincsen róluk olyan közinformáció, hogy személyük összefüggésbe hozható terrorizmussal, szervezett bűnözéssel, a demokratikus jogrend erőszakos megdöntésével. Mindez jogszerűségében és szakszerűségében bőségesen elég annak szakszerű kijelentéséhez, hogy a gyanú felmerült az állam és/vagy valamely szervezetének, szervezeteinek jogsértő cselekedetével összefüggésben. És így már el is jutottunk egy szakvélemény felépítésekor kötelezően felteendő következő kérdéshez.

2.2./ Amennyiben a gyanú fenn áll, úgy a társadalom tagjainak, de különösen a gyanú szerint érintetteknek joguk van-e a cselekedet feltárását, jogsértés esetén a jogsérelmet okozó személyek szervezetek teljes körének megismerésére?

Határozott véleményem szerint az egyértelmű és jogszerű válasz az, hogy mind a társadalomnak, mind az érintetteknek elvitathatatlan joguk van a társadalommal és az érintettekkel szemben felmerült jogsértés körülményeinek feltárásához, és valamennyi felelősének, legyen az megrendelő és/vagy végrehajtó személy és/vagy szervezet megismeréséhez.

A demokratikus jogrend nem zárja ki, hogy első körben a gyanúval érintett állam, valamely erre szolgáló szervezete ún. belső vizsgálattal tárja fel a jogsértés valamennyi körülményét, és állapítsa meg a jogsértés tényét, vagy annak hiányát, de ezzel az eljárással csak akkor zárul le a folyamat, ha a belső vizsgálat folyamatát, és annak eredményét az érintettek elfogadják. Egy ún. belső vizsgálat esetén, amikor a vizsgáló a jogsérelem elkövetésével érintett fél felügyeleti, befolyásolási körébe tartozik nem mondható ki, sem az, hogy független, sem az, hogy pártatlan, sem az, hogy elfogulatlan, amelyek viszont a vizsgálati cselekmények, és a kialakított álláspont hitelességének elengedhetetlen feltételei. Az már csak hab a tortán (nem szakszerű kifejezés, de itt kihagyhatatlan), hogy az állam mostanáig nyíltan elzárkózik a vizsgálattól. A vizsgálattól, amely pedig mind a magyar, mind az unió jogából félreérthetetlenül levezethető kötelezettsége lenne. Azt nem mondhatom, hogy az elmúlt két hétben, mint kérdés nem jött volna elő számtalanszor az „akkor mit tehetünk”, de az elhangzott válaszok eltérő indokokkal ugyan, de számomra érthetetlenül a „nem tehetünk jelenleg semmit” összefoglaló tartalommal bírtak. Így marad a következő kérdés, amit egy szakértőnek fel kell, kellene tennie!

2.3./ Amennyiben mind a társadalomnak, mind az érintetteknek elvitathatatlan joguk van a jogsértés gyanúját felvető körülmények, és a jogsértők körének feltárásához, akkor létezik-e jogi út, amely az igazság és a felelősség feltárásához kell, hogy vezessen a számukra.

Határozott véleményem szerint az egyértelmű és jogszerű válasz az, hogy létezik ilyen, jogszerűen kikerülhetetlen eljárás mind a magyar jogban, mind az unió joganyagában. Ez pedig a bírósághoz fordulás alkotmányos joga. Csak élni kell vele. Valamennyi uniós tagállamban, így Magyarországon is az állam és szervezetei perelhetőek, keresettel kérhető a felelősségük megállapítása, ha vélelmezhető a jogsérelem okozásuk, és ha kárt is okoztak, akkor marasztalásuk is indítványozható.

A hazai és a nemzetközi bírói út, az általam hangzottak egyikéből sem volt kiolvasható, kihallható! Ezzel ellentétesen rengeteg, a megoldás keresése szempontjából relevanciával nem bíró, és gyakran a joggal sem összeegyeztethető „szakértői” elemzést olvastam hallottam. Mindezek kizárólag a zsákutcák érdekeltjeinek céljait szolgálják. Mivel a megoldást nem segítik, és inkább külön jogi elemzést igényelnek, azért a felismerhetőség szempontjából részletes kifejtés nélkül, csak tőmondatokban idézem:

  • A jogi végeredmény szempontjából, mint azt írtam, semmi jelentősége a jogszerűség szempontjából, hogy a törvény szerint titkosszolgálati eszközök alkalmazását eltérő esetekben bíróság és/vagy a belügyminiszter előterjesztésével az igazságügyi miniszter engedélyezheti. Jogsértő eljárás engedélyezésére sem a bíróságnak, sem az igazságügyi miniszternek nem biztosít lehetőséget a törvény. Így az ilyen engedélyek hatálytalanok, azaz az engedélyek szerint végzett tevékenység nem törvényes, hanem törvénysértő, és egyéb jogkövetkezmények felvetését teszik szükségessé.
  • A szakszolgálatok által közvetlenül, vagy a Belügyminiszter által sem a Bíróságokhoz, sem az igazságügyi miniszterhez benyújtott engedély kérése nem lehet jogszerű, ha az csak formális indokokat sorol fel (nemzetbiztonsági okokból kérem), amit a miniszter és/vagy a bíró hozzáértés nélkül kénytelen megengedni. Mind az engedély megadhatóságának, vagy visszautasíthatóságának eldöntéséhez szükséges kérelem nem jogszerű, és az ilyen kérelem hiányában kiadott engedély pedig nem törvényes, és nem is jogszerű, és különösen nem szakszerű. Összefoglalva egy ilyen kérelem és egy ilyen kérelmem alapuló engedély súlyosan jogsértő azáltal, hogy alapvető fontossággal bíró jogi garanciák érvényesülését akadályozza.
  • Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága tagjainak azon cselekedetei, amelyek valós kimentési ok nélkül akadályozzák a Bizottság törvényes kötelezettségeinek teljesíthetőségét, olyan súlyos jogsértések, melyekkel szemben a Bizottság elnökének számtalan jogi eszköz áll a rendelkezésére, közte olyanok is, melyek végül az érintett képviselők mandátumvesztéséhez, és akár ennél súlyosabb jogkövetkezményeihez is vezethetnek. Mind az országgyűlési képviselőkre, mind az egyes bizottságok tagjaira a hatályos magyar és uniós joganyagok nem csupán jogokat telepítenek, hanem kötelezettségeket is, melyek megszegése (különösen a szándékos megszegése) esetén a jog szankciókat is felhoz.
  • Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága tagjait külön-külön is szinte teljes körben megilletik ugyanazon a Bizottság ellenőrzési és garanciális jogaiba tartozó jogok, mint a Bizottság egészét, ezért érthetetlen számomra, hogy miért okoz különösebb gondot a Bizottság ellenzéki tagjainak az a körülmény, hogy a kormánypárti tagok nem jönnek el a Bizottság ülésére, és az nem lesz határozatképes. Megjegyezve, hogy a határozatképesség léte vagy nem léte, a határozathozatalra kihat ugyan, de semmiben nem akadályozza bármely téma tárgyalását, ideértve azt is, hogy az ülés során kérdezzék a Belügyminisztert, és a Belügyminiszter válaszoljon a jelenlévő tagok kérdéseire. Kötelező joghatással bíró határozat ugyan nem születhet, de a vizsgálandó cselekedetek feltárásának semmilyen jogi gátja nincsen.

Budapest, 2021. július 29.

Palotás János