Sokat tanulhatunk az állatvilágból ahhoz, hogy megérthessük mindennapjaink érthetetlennek tűnő feszültségeit. Példaként az alábbi kísérlet szolgálhat arra, hogy miként alakulnak szokásaink, és miért kell azokat időről időre ismét átgondolnunk.

Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt a ketrecben lépcsőkön feljutva lehet csak elérni. Az egyik majom előbb vagy utóbb, de odamegy a lépcsőhöz, és elkezd felmászni a banánért. Ahogy hozzáér az első lépcsőfokhoz, az összes majom azonnal hideg zuhanyt kap egy szerkezetből. Kicsit később egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért. Az eredmény számára is ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik.

Nem sokkal később, amikor egy majom éppen csak elindul a lépcső felé, a többiek már a kísérletet is megpróbálják megakadályozni.

Most már el lehet zárni a vízcsapot, azaz a banán úgy is elérhetővé válik, hogy nem áznak el a többiek. A banán mégis a helyénmarad, mert senki nem meri megkísérelni elvenni, illetve a többiek már a kísérletet is megakadályozzák.

Az egyik majmot ki kell cserélni egy újoncra. Az új majom meglátja a banánt, és azonnal megpróbál érte felmászni. Természetesen a többiek azonnal megtámadják, és nem engedik, hogy a lépcső közelébe menjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az új majomcsemete feladja. Most ki kell cserélni még egy régi (a zuhanyt megtapasztalt) majmot egy újoncra. Az új jövevény hamarosan megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadja és megakadályozza ebben. Az előző újonc is boldogan vesz részt a támadásban. Amikor már a második újonc is feladta, ki kell cserélni a harmadik majmot is. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánért, a többi négy természetesen megtámadja őt is, pedig a négy támadó majom közül kettőnek elképzelése sincs arról, hogy miért nem szabad a banánnal próbálkozni.

Miután a negyedik, majd az ötödik majmot is kicserélték a ketrecben, már a bent lévő majmok közül egyiknek sincs emléke a hidegzuhanyról. Mégsem próbálnak eljutni a banánért, és ezt az új társaknak sem engedik meg.

Ha a majmok embernek születtek volna, akkor persze megkérdezhetnék önmaguktól, hogy miért? A majmok nem kérdeznek. Ők elfogadják, hogy ez mindig így volt, ezt mindenki így csinálja. Az emberek azonban kérdezhetnének. A többség mégsem kérdez. A közösségek többnyire kétkedve fogadják, ha egy új jövevény mégis rákérdez a mindennapok szokásainak miértjére. Ezért tapasztalhatjuk, hogy egy nagyvállalat óriási tőkeereje ellenére sem tud oly gyorsan reagálni a változásokra, mint a berögződésektől mentes néhány fős kisvállalkozás. Ezért tűnik sokszor lehetetlennek az állami bürokráciát a változó élet követelményeihez igazítani. Ezért nehéz a tudományban, a gazdaságban, a politikában, a kultúrában az újhoz támogatókat szerezni.

Az ember származhat ugyan a majomtól, de az emberiség múltját, jelenét és jövőjét, a változásokhoz való viszonya fogja meghatározni. Nagyon sok múlik azon, hogy továbbra is engedjük-e megtámadni, a hatalom eszközeivel is visszatartani mindazokat, akik kétkednek abban, hogy nem lehet jobban, akik kérdeznek és tesznek is a jobbért.