1999-12-03

Én (is) dühö s vagyok Kosztolányi Dénesre. Miért? Teszem fel a kérdést magamban. Emlékezetem szerint soha nem találkoztam vele személyesen, soha nem kerültünk közvetlen kapcsolatba. Figyelem önnön magam és nem értem igazán saját reakciómat. Nem jellemző rám, hogy egy-egy személy, legyen akár hitvány alakja mindennapjainknak, nehezen leplezhető indulatokat hozzon felszínre bennem. Kosztolányi Dénesnek pedig nincs előzménye közéletünkben. Utánanéztem és az 1998-as Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda még meg sem említi az Eötvös Lóránt Tudományegyetem egyetemi doktorát. Kosztolányi Dénes a Fidesz budapesti területi listájáról került be 1998-ban a Parlamentbe, és lett egyből két bizottság (önkormányzati és nemzetbiztonsági) tagja, majd Orbán Viktor elhíresült nyilatkozata után a miniszterelnök szavahihetőségének legfőbb kincstárnoka, a Megfigyelési Vizsgálóbizottság elnöke.

Mint számos írásomban már érintettem, megítélésem szerint Orbán Viktort jól értesült munkatársai egyrészt megvezették az ominózus megfigyelési nyilatkozatát megelőzően, valamint azon a vasárnapon ő is áldozata lett a politikusokkal oly gyakran előforduló nyilatkozati kényszerbetegségnek. Az udvarias mondat lényege, hogy Orbán Viktor nyilatkozata nem felelt meg a valóságnak. Ez ugyan egy miniszterelnöktől nem szép dolog, de Orbán Viktor televíziós megjelenésekor mégsem leszek indulatos, a Kosztolányi Dénes által védett mondatait ugyan elítélem, de wenem értékelem túl.

Akkor mi bajom van Kosztolányi Dénessel, aki a politikában és a közéletben oly súlytalan, végrehajtói szerepe sem több mint egy politikai bábfiguráé. Jelen írásomig egyetlen képviselői önálló indítványt sem nyújtott be a Parlamentben, összesen tizennégy felszólalása volt. Mint a legtöbb dologra, úgy erre is van válasz, csak nehezen felfedezhető. Az a tekintet, az a stílus, az a nyugalom, ahogyan szembenéz velem a televízió képernyőjén, az az, ami annyira sértő. Sért,mert ekkora nyugalommal átlépni minden demokratikus jogelvet, mert a szemembe nézve állítani a nyilvánvaló valótlanságot oly mélyen lealacsonyítja a képernyő előtt ülőket. Azt sugározza, hogy én bármit mondhatok, nektek ezt el kell fogadnotok, ez jár nektek, ez az a szint, amit megérdemeltek.

És valóban tehetünk-e ellene valamit? Annál többet, minthogy várjuk a 2002-es választást. Igaz ez sem kínál igazi megoldást, mert 1998-ban sem a választópolgárok akarták őt látni a képviselők között, hanem a budapesti területi listáról kaptuk ajándékba.

Én valóban azt gondolom, hogy Kosztolányi Dénes mind erkölcsi, mind politikai és már büntetőjogi értelemben is átlépte a demokratikus jogrendszer határait. Atyánszky György megítélésem szerint érdemtelen mentelmi jogának felfüggesztése kapcsán igyekeztem rámutatni a parlament döntési mechanizmusának ellentmondásaira. Attól tartok, hogy demokratikus jogérzésünk újabb pofonját Kosztolányi Dénes kapcsán viselhetjük majd el. Kifejezett jóérzéssel olvastam, hogy több érintett, köztük a Pinpoint Kft. vezetői megelégelték jogaik szembetűnő sárbatiprását, személyük minden jogkövetkezmény nélküli lejáratását. A legfőbb ügyészhez intézett feljelentésük sorsát azonban sajnos ma borítékolni lehet. A nagy nyilvánosság előtti, közepes jogérzékű emberek által is érzékelhető törvénysértések nyomozásához, a vádemeléséhez ugyanis az elkövető személy parlamenti képviselő volta miatti mentelmi jog előzetes felfüggesztésére lenne szükség.

A parlament mentelmi bizottsága önmaga is állítja, illetve a parlamenti gyakorlat is mutatja, hogy a képviselők nem vizsgálják egy-egy ügyben a mentelmi jog felfüggesztésének kérelmében a kérelem indokoltságát, hanem a rágalmazás, a hamis vád stb. esetekben érdemi vizsgálat nélkül megőrzik (fenntartják) a képviselő mentelmi jogát. Így válhatnak emberek érinthetetlenné, míg a sértettek kénytelen viselik alkotmányos jogaik sokaságának semmibevételét. Bár őszintén hiszek abban, hogy előbb vagy utóbb, de a Parlament változtat ezen a gyakorlatán, mégsem hihetem, hogy erre pont Kosztolányi Dénes esete nyújt lehetőséget, aki a parlamenti többség miniszterelnökét védte ily gyalázatos módon.

Palotás János

1999. december 3.

<imgalt=”megismerhetik, ha=”” végig=”” olvassák=”” írásaimat!=”” „src=”/pics/VIP_reklamcsik.jpg” border=”0″></imgalt=”megismerhetik,> <ahref=”http: www.palotas.com”=””><imgalt=”egy bank,=”” aki=”” a=”” nyilvánosságot=”” biztosítja=”” Önnek=”” és=”” pénzügyeinek!=”” „src=”/pics/Postabank_reklamcsik.jpg” border=”0″>

</imgalt=”egy></ahref=”http:></imgalt=”dr.>