A hír, amely azonnal bejárta a világot, valóban hatással lesz a világra. Részvénycserével ugyan, de a valóságban a világ legjelentősebb cége, az alig tizenöt éves múltra visszatekintő American Online (AOL) kebelezte be a médiapiac amerikai óriását, a Time Warnert. Az egyesült médiabirodalom tőkeértéke háromszázmilliárd dollár, amely így a világ ma legnagyobb média vállalkozásává vált. A tőkeértéket jellemzi, hogy Magyarország tízéves nemzeti jövedelme nem lenne elég annak megvásárlásához. Az AOL tizenöt országban, mintegy 20-25 millió Internet előfizetőjével meglévő közvetlen kapcsolatát és számos korábban felvásárolt céget (péld. CompuServe) hozott a házasságba, míg a Time Warner vagyona – többek között – a napi négymillió példányban kiadott TIME Magazin, a CNN, az HBO, filmstúdiók, és megszámlálhatatlan magazin.
A szenzációs hír kapcsán a hozzászólók mindent elmondtak, ami csak felvethető következménye lehet az egyesülésnek, míg mások elmondták ugyanazon állítások ellenkezőjét is. Vannak, akik egyenesen a demokráciát féltik egy ilyen méretű és befolyással bíró gazdasági szereplőtől, míg mások a demokrácia biztosítékát látják abban, hogy egy ilyen médiaszereplőt már a legjelentősebb kormányok sem képesek hatalmi eszközökkel korlátozni. Én nem szeretnék írásommal ebbe a vitába beszállni, és egyikévé válni bármely oldal százezres táborának. A véleményemet természetesen vállalom, sőt hiszem, hogy most következő felvetéseimből ki is olvasható . Magam sokkal több pozitívumot, és főként több kívánatos lehetőséget látok e folyamatokban, mint amekkora a benne valóban meglévő veszély. Az egymás véleményének legyűrési szándéka helyett, meggyőződésem, hogy az egyesülés tényének elfogadásával az abban meglévő pozitív lehetőségek maximumát kellene előtérbe helyezni – a lehetséges veszélyek egyidejű minimalizálása mellett. Tanulságai ránk is kihatnak, miközben számos üzleti lehetőséget is felfedezhetünk a két világcég egyesüléséhez vezető folyamatban.
Nyertesei e megállíthatatlan iránynak már Magyarországon is vannak. Az Elender Rt-t létrehozó három magyar magánszemély sem bánta meg, amikor az általuk hitelből létrehozott vállalkozásra nyolcmilliárdos ajánlatot kaptak, és ennek már nem tudtak ellenállni. Nem csekély vételárat tett zsebre az ötödik kerületi önkormányzat sem, az alig néhány ezer helyre (de milyen helyre?) bekötött belvárosi kábeltévés hálózatáért, a City TV-ért. Remélem nem fog megharagudni rám Gyárfás Tamás sem, aki ma barátomként minden percét az általa semmiből létrehozott NAP TV fantasztikus létesítményeiben tölti, de biztos vagyok benne, hogy a nem túl távoli jövőben olyan ajánlatot fog kapni gyártóbázisára, hogy – saját gyermek ide vagy oda, de – el fog gyengülni. Nem véletlen, hogy a PanTel és a MATÁV ma leginkább az Internet alapú telekommunikációs rendszerét fejleszti, hasonlóan a Westel-hez vagy a Pannon GSM-hez. A MATÁV, ha néhány év késedelemmel is, de már évekkel ezelőtt felismerte e folyamat várható dinamikáját, és rohamléptekkel kezdte meg kábeltelevíziós és Internetes rendszerét kiépíteni, és a lehető legnagyobb piaci részesedést megszerezni. Biztos vagyok benne, hogy ezek a beruházások sokszoros megtérülést eredményeznek majd befektetőiknek. Mind a hazai jogalkotásban, mind a magyar beruházások ösztönzésében arra kellene törekedni, hogy a ma még hazai szereplők jó esélyt kapjanak Magyarország és Közép-kelet Európa ilyen irányú beruházásainak megvalósításában, a piaci részesedések megszerzésében. Mindezt annak érdekében, hogy a néhány éven belül várható felvásárlások, bekebelezések idején a vállalkozásaikért kapott ellenérték – dollárban számolt – milliárdos tőkebevonást jelentsen a magyar gazdaság mai szereplői számára.
A jogalkotásnak is fel kell e folyamatok fogadására készülnie. Nem ellenállnia, nem fékeznie kellene e folyamatot, hanem mindannyiunk hasznára beépítenie a magyar jogrendszerbe. Aki odafigyel, az már láthatja, hogy nem lesz olyan nagy harc a magyarországi földi televíziós és rádiós sugárzási engedélyek koncessziójának megvásárlására. Abban sem vagyok biztos, hogy a majdan lejáró koncessziós engedélyeket követően lesz még ajánlattevő e területen. A magyar közszolgálati televízió gazdálkodását is úgy kell rendbe tenni, hogy az – alkotmányosan már ma is kétséges- televíziókészülék üzemben tartási díjjal hosszabb távon aligha számíthat. Nem lesznek igazán életképesek a ma még fizető szolgáltatást kínálók sem, ideértve a kódolt műsorszóró csatornákat is.
Az Internet alapú kábeles rendszerekbe bekapcsolt háztartások ugyanis szabadon állíthatják majd össze a világ bármely pontjának televíziós vagy rádiós adásaiból saját programcsomagjukat, így a műsorszolgáltatók kizárólag a hirdetőktől várhatnak bevételeket. A kábelrendszerek előfizetői a fogyasztók számára szolgáltatásaikat felkínálók – áruházak, bankok, biztosítók, utazási irodák, légitársaságok, szállodák stb. – lesznek. Hivatalos ügyeink (építési engedélyek, útlevélkérelmek, ingatlanbejegyzések, adóbevallások stb) intézéséhez sem kell majd lakhelyünket, irodánkat, azaz speciális Internetes számítógépünket elhagynunk. Hamarosan állampolgári jogainkat (például a választásokon való szavazást) is gyakorolhatjuk majd az Interneten keresztül.
…. Van tehát mire felkészülnünk nekünk is és a jogalkotóknak is egyaránt!
Palotás János 2000. január 13.