Előválasztás Magyarországon 2021.

/és egy kicsit másról is/

Meggyőződésem szerint meghatározó jelentősége lesz a magyarországi politikai élet jövőjére, így különösen a 2022-es év választási végeredményére az ellenzéki oldal által tervezett idei előválasztásnak.

Éppen ezért rendkívül fontos lesz, hogy az előválasztást szervező ellenzéki oldal mennyire hitelesen tudja az előválasztást megszervezni, ezzel is igazolva, hogy az ellenzéki összefogás elsődleges célja a köztársasági eszme, a demokrácia értékei melletti kompromisszumok nélküli elkötelezettségének mindenek előttisége.

Fontos érteni, hogy demokrácia addig van, amíg demokratikus elveken alapuló választásokat megelőzően a választópolgárok képesek felismerni a körülöttük folyó történéseket (nyilvánosság, szabad hozzáférés az információkhoz, vélemény szabadsága, szabad és kiegyensúlyozott média), amely lehetővé teszi számukra, hogy a választásokon, a valóságon alapuló ítélőképességük birtokában legyenek képesek érvényre juttatni a valós, többségi preferenciájukat. Jelenleg mindkettővel nagy a baj.

1./ A valós környezetünk megismertetésére hivatott média 95% feletti arányban ma nem tölti be a szerepét, lényegében a mindennapi tevékenységük nem más, mint a FIDESZ-KDNP hatalmi törekvéseit kiszolgáló tudatos pártpropagandája. Teszi ezt ráadásul oly módon, hogy közpénzből finanszírozott korlátlan nagyságú pénzügyi és humán erőforrás felhasználása mellett torzítja el a valóságot kifejezetten azzal a céllal, hogy a hatalom megtartását jelentő választásokon, a választópolgárok ne legyenek képesek a valóságon alapuló preferenciájukat felismerni és kifejezni.

Fontos azonban megérteni azt is, hogy a mai nyitott világban az emberek megtévesztéséhez már a média feletti uralom megszerzése sem biztos, hogy elég. A hazugság világát bemutatni ugyanis sokkal nehezebb, sokkal több erőforrást, tudást igényel, mint a valóságot, az igazságot képviselni és közreadni. Ennek is tudható be, hogy 2014-ben a választópolgárok (a társadalom) erős kisebbsége, mindössze 44,27 %-a szavazott a FIDESZ-KDNP pártszövetségre, és a többséget 2018-ban sem tudták a kormánykoalíció pártjai megszerezni, mivel 2018-ban is csak a megtévesztett választópolgárok 49,27 %-a szavazott rájuk.

Egy demokratikus választási rendszerben ez mindkét alkalommal azt jelentette volna, hogy a FIDESZ-KDNP, a nyilvánvaló választási csalást okozó média befolyásoltság ellenére is csak kisebbségi kormányzásra kapott volna felhatalmazást, és azt is csak az ellenzéki összefogás hiánya miatt (ez utóbbi ellenzéki magatartás sem elhanyagolható csapás volt ekkor a demokráciára).

A 2010-es választást követő időszakban a FIDESZ-KDNP pártszövetség tetteit már a demokratikus berendezkedés egyetlen ismérve sem jellemezte, a demokrácia melletti elkötelezettségüket a mai napig kizárólag a nyilatkozataik tartalmazzák, de már azok is csak egyre visszafogottabban. Orbán Viktor a Centrális erőtérről beszél, ami szinonimája a Kádár rendszerben használt „demokratikus centralizmus” elvének, ezért a fogalom magyarázata is azonos volt a kádári diktatúra idején, és ma Orbán Viktornál.

A hatalmi irányítás megszerzését követő egyik első lépése volt a FIDESZ-KDNP pártszövetségnek az Alaptörvény és a választási törvény hatalmi átformálása. Az új törvényi szabályozás következtében, a választások súlyosan jogsértő befolyásoltsága mellett megszerzett kisebbségi támogatottság ellenére, a választási végeredmény a mandátumok kétharmadát jelentette a ma regnáló hatalom számára, amely ezt a mandátumarányt felhasználva építi ki egyre erőteljesebben a saját diktatúráját.

A szavak megválasztásának nagy jelentősége van, amit sokszor észre sem veszünk. Jelen esetben ez abban mutatkozik meg, hogy a mai kritikai (akár média, akár ellenzéki, stb.) felszólalások még mindig csak ott tartanak, hogy a FIDESZ-KDNP kormányzás tudatosan „leépíti a demokratikus intézményrendszerünket”. Pedig szerintem 2010. óta a FIDESZ-KDNP hatalmi kormányzása nem a demokratikus intézményrendszer leépítését végzi, hanem a diktatórikus hatalomnak, a ma Európájában még lehetséges legszélesebb körű kiépítése folyik, méghozzá tudatosan, a lehetőségek határait feszengetve.

2./ A 2022-es választás

A 2022-es választás a választói akarat tartalmát tekintve biztosan kétpólusú lesz, amely a diktatúra által befolyásolt (megtévesztett vagy kedvezményezetté tett) választópolgárok, valamint a diktatúra mai fellépésének még ellenállni képes, a diktatúra megdöntése, és a demokratikus értékek remélt visszaállítása mellett elkötelezett választópolgárok akaratának érvényesítése között dől majd el.

Ma már az ellenzék által is felismerten, ez azt is jelenti, hogy a választópolgári akarat egyensúlyát a választásokon az teremti meg, ha a FIDESZ-KDNP egy jelöltjével szemben, az Orbán kormány kihívójaként egyetlen összellenzéki (amely lényegesen szélesebb kör, mint a hatpárti) jelölt indul el. Megjegyzem, hogy nyilvánvalóan ez lett volna a helyes magatartás már 2014-ben és 2018-ban is, de az Orbán kormány terve, az ellenzéki összefogás meghiúsítására ebben ekkor még sikeres volt.

A történelmi hagyományokon alapuló ellenzéki megosztás, mint a regnáló hatalommegtartás eszköze jól ismert, és nem is túl bonyolult. Ideértve azt a történelmi gyakorlatot is, amikor a regnáló a megosztottság elősegítéséhez hozzákapcsol egy a nemzetet veszélyeztető ellenségképet. A megosztottság „elősegítésének” receptje nem más, mint az egyes részcsoportokban felkelteni az ellenérzést a másik ellenzéki erőnek valamely számára elfogadhatatlan jellemzőjével vagy képviselőjével szemben.

A 2021-es ellenzéki előválasztás

Ezzel a hatalmi magatartással szemben az ellenzék egyetlen sikerrel is kecsegtető magatartása kizárólag az lehet, ha el tudja hitetni a diktatúrát tagadó választópolgárokkal, hogy az egyes választási körzetekben nem valamely párt jelöltjére fognak szavazni, hanem az előválasztáson, az ott élők által kiválasztott arra a személyre, akiben az ott élők a legtöbb esélyt látják a FIDESZ-KDNP jelöltjének legyőzésére.

Egy személyre, mint az orbáni hatalom helyi kihívójára, akitől a demokratikus értékek helyreállítását várják.

Kikerülhetetlenül el kell tehát döntenie az ellenzéki pártoknak, hogy az előválasztás a hat ellenzéki párt közös jelöltjét kívánja helyben megtalálni, vagy a körzetben élők ellenzéki jelöltjét.

ALAPVETŐEN FONTOS!

Nagyon nagy a különbség (a győzelem esélye szempontjából különösen nagy) a „hat párti előválasztás” vagy az „ellenzéki összefogás előválasztása” között!

Éppen ezért az előválasztás minden elemének igen nagy jelentősége lesz, miután az orbáni hatalom gépezete egészen biztosan mindent megtesz annak érdekében, hogy az ellenzéki választókban az összefogást úgy mutassa majd be, mint ami nem más, mint a választópolgároknak az ellenzéki pártok általi elvtelen megtévesztése, ami a valóságban a pártok általi háttér alkunak a szemfényvesztése.

Ezért az előválasztás kapcsán felvetett minden olyan megállapodás, amely sérti mind a demokratikus értékeket, és esélyt ad a „pártok alkuja” megbélyegzésnek, akár olyan súlyos hiba is lehet, amely a választások elvesztéséhez fog vezetni.

Ezért is gondolom úgy, hogy az előválasztási szabályok megalkotásakor semmilyen indokkal nem lehet olyan kompromisszumot kötni, amely nem egyeztethető össze a demokratikus értékekkel, és/vagy amely korlátozza azt, hogy az előválasztáson résztvevő választópolgárok valóban azon személy mellett foglalhassanak állást, akit abban a körzetben a legalkalmasabb és legesélyesebb jelöltnek tekintenek a FIDESZ-KDNP kihívójaként.

A demokratikus alkotmányok mindegyikére jellemző, hogy kikerülhetetlen elemként (axiómaként) tartalmazzák, hogy minden ítélőképessége birtokában lévő felnőtt állampolgár választó, és egyben választható is! Ezért ha valóban az a cél, hogy a FIDESZ-KDNP kihívójaként egyetlen jelölt induljon majd a 2022-es választásokon, akkor nem lehet az előválasztással összefüggésben az alku tárgya, hogy azon a legszélesebb ellenzéki kör vehessen részt, és ne csupán a hat ellenzéki párt „kiválasztottjai”.

Minden olyan szabály, amely a résztvevő személyétől független akadályt nevesít az induláson, és csak azt szolgálja, hogy az ellenzéki pártok kizárólagos döntése határozza meg, hogy kik azok „a pártok általi kiválasztottak”, akik az előválasztáson megmérettethetik magukat a helyi választópolgárok között, se nem demokratikusak, se nem célravezetők, és kizárólag a FIDESZ-KDNP céljait szolgálják.

Nem demokratikus, mert nem adja meg az ellenzéki választópolgároknak azt a valós esélyt, hogy helyben kifejezzék saját valós preferenciájukat, hogy Ők kiben látják a FIDESZ-KDNP, az Orbán kormány legalkalmasabb kihívóját,

A véleményemmel szembeni azon felvetések, hogy az általam megfogalmazott demokratikus felfogás káoszhoz vezethet, ami ellehetetleníti a közös összefogást, egyszerűen nem mások, mint az előválasztások rendszere és a demokratikus elvek összhangja körében még meglévő ismerethiány.

Nem sértik ugyanis a demokratikus elveket az olyan előzetes elvárások, hogy;

• az érintetteknek életútja és cselekedetei vizsgálhatóak legyenek, egy a demokratikus elvek melletti módon, abból a célból, hogy a jelölt személye biztosítéka lehessen annak, hogy a választáson való részvétele valóban az ellenzéki összefogás programjának és ezen keresztül a meghirdetett céljának sikerre vitele legyen.
• az érintetteknek legyen erkölcsi bizonyítványa,
• az előválasztáson indulók elfogadják, a pártok által kidolgozott közös kormányprogramot, mivel a kormányt sikeres választás esetén a parlamenti pártok fogják adni,
• az előválasztáson indulók elfogadjanak olyan alap megállapodásokat, mint például a köztársasági elnök közvetlen választása, csatlakozás az UNIÓ Ügyészségéhez, stb.,
• az előválasztáson indulók elfogadják, hogy a nyertest a 2022-es kampányban mindannyian támogatni fogják. Elfogadják, hogy ha nem ők nyernek, akkor nem indulnak el önállóan a 2022-es országgyűlési választáson, mert elfogadják az előválasztás eredményét,
• az előválasztáson indulókkal szemben elfogadható elvárás, hogy személyükben ne álljanak fenn a demokratikus közjog által is ismert összeférhetetlenségi kifogások az orbáni kormánnyal fenntartott kapcsolatukkal összefüggésben,
• az előválasztáson indulókkal szemben elfogadható elvárás, hogy valamely általános, minden indulóra kiterjedő szabályok mellett, az előválasztást megelőzően, egy meghatározott nagyságú helyi támogatottságot igazolniuk kelljen.
• az előválasztáson indulókkal szemben elfogadható elvárás, hogy személyükben ne álljanak fenn a politikai-, társadalmi előéletük kapcsán, a demokratikus társadalmi normákkal összeegyeztethetetlen olyan cselekedetek, megnyilvánulások, stb., amelyek túlmutatnak az előválasztáson résztvevő pártok jelenben elfogadott normáin,
• a FIDESZ-KDNP választási törvénye miatt (csak azért), a nyertesnek a 2022-es választási jelentkezésekor meg kell adnia, hogy melyik parlamenti frakciónak (nem a pártnak) lesz a tagja, ha nyer, mert e nélkül a törvény nem fogadja el őket közös jelöltnek, stb..

Sérti viszont a választhatóság kötelező demokratikus elvét;

• ha például abban állapodnak meg az ellenzéki összefogás pártjai, hogy ha a hat ellenzéki pártnak már van kialakult jelöltje, akkor a hat indulón kívül más személy az előválasztáson nem indulhat el. Egy ilyen döntés esetén az indulni szándékozó csak a 2022-es választáson vehetne majd részt, ahol egy ilyen kikötés esetén morálisan nem lehet majd azzal vádolni, hogy a FIDESZ-KDNP szekerét erősíti, mert megosztja az ellenzéki választókat. Ez esetben ugyanis a választhatóság elvitathatatlan jogával azért kell, kényszerül majd a 2022-es választáson élnie, mert az ellenzéki összefogás pártjai ellehetetlenítették az előválasztáson való részvételét. Ez azon túlmenően, hogy az ellenzéki összefogás érdekeit is sérti, a demokratikus joggal sem lenne összeegyeztethető ellenzéki álláspont.
• egy ilyen kikötés az előválasztás demokratikus elvét azzal is súlyosan sértené, hogy az előválasztáson az ellenzéki választópolgárokat megfosztaná azon joguktól, hogy valóban kifejezzék saját preferenciájukat, azt, hogy kit szeretnének az ellenzék képviselőinek soraiban látni, kit tartanak a legmegfelelőbb jelöltnek.
• sérti a választhatóság demokratikus elvét minden olyan kikötés az indulni szándékozóval szemben, amelyek ellentétesek az Emberi Jogok és Szabadságok Egyezményében megfogalmazott alapvető jogokkal, megkülönböztetési tilalmakkal.
• stb..

Összegezve

Dönteni kell tehát arról, hogy „hat párti előválasztásra” vagy az „ellenzéki összefogás előválasztásra” kerül majd sor idén szeptemberben. A demokratikus elveknek megfelelést, és a siker valós esélyét kizárólag a az utóbbi, az „ellenzéki összefogás előválasztása” biztosítja.

Vitaindító gondolatként vetem fel, hogy az sem lenne ördögtől való, ha valamely olyan kompromisszumos megoldással oldanák fel magukban, a pártokon kívüli jelöltek megmérettetése okán bennük meglévő kételyeket (félelmeket), amely a pártok által nyilván életútjukban, cselekedeteikben ismert saját jelölteken kívüli jelentkezők estén egy külön eljárásban vizsgálnák meg a jelölt életútját. Így azokban a körzetekben, ahol felmerül egy olyan, ellenzéki beállítottságában ismert, személyében pedig elismert jelölt, aki elindulna az előválasztáson, akkor az Ő személyéről, az előválasztáson való indulási jogáról a Civil Választási Bizottság, egy életút átvilágítással döntene.

Egy ilyen megoldás nyilván jelentős felelősséget hárítana a Civil Választási Bizottságra, de a felelősségük már így is adott, és amiként én látom, a feléjük való bizalom is meg van mind a hat ellenzéki pártban. Az átvilágítás alapelveiről pedig a pártok állapodhatnának meg.

Egy ilyen eljárás egyrészt megnyitná az arra „érdemesek” előtt a lehetőséget a megmérettetésre, erősítve ezzel az ellenzék választási esélyét éppen úgy, mint az előválasztással szembeni bizalmat, sőt sokkal szélesebb körben aktivizálná a potenciális ellenzéki választókat. Ugyanakkor ezzel a megoldással elkerülhető lenne, hogy olyan személyekkel kellene, egyre inkább a nyilvánosság előtt vitatkoznia a részvétel lehetőségéről az ellenzéki pártoknak, akik akár az életútjuk, akár a múltjuk, akár az ismert világképük okán személyükben nyilvánvalóan gyengítenék az ellenzéki összefogást. Ide értem például az egyre gyakrabban nyilatkozó „Mi Hazánk Mozgalom” tagjait is, akik nap-mint nap nyilatkoznak arról, hogy indulni fognak az ellenzéki előválasztáson. Ezzel szemben egy ilyen eljárás erősíthetné a kizárólag pártok általi jelölést megfogalmazó megállapodást azzal, hogy az okkal vélelmezhetően jelentős támogatottsággal, elismertséggel, szakmai felkészültséggel bíró, valóban ellenzéki felfogású személyek ott lehessenek az előválasztás indulói között.

A háttérbe szorítandó Orbáni hatalomgyakorlás egyik legelutasítandóbb jellemzője, hogy miközben szóban azt állítja magáról és minden lépéséről, hogy a keresztény elvek mentén Ő az igaz demokrata, Ő a közjó szolgája, aközben a tettei szembe mennek a keresztény egyházfő ajánlásaival, diktatúrát épít, a közjó helyett kizárólag a saját és kiszolgálóinak a hatalmi érdekei szerint cselekszik. Orbán Viktor egyetlen, még ma is fennálló igaz mondása az volt a 2010-es hatalom megszerzését követően, hogy nála nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem arra kell, kellene odafigyelni, hogy miként cselekszik.

A fentiek okán is kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az ellenzéki összefogás csak akkor maradhat és lehet sikeres, ha a hat ellenzéki párt nem csak azt állítja, hogy mindenekelőtt a demokrácia értékeinek azonnali helyreállítására jött létre az összefogása, hanem minden cselekedetével ezt is teszi, elutasítva minden olyan érvelést, amely „hasznosság vagy kényszer” egyébként hamis indokával, azt figyelmen kívül hagyja.

Palotás János

Itt is jelezve, hogy határozott szándékom szerint el kívánok indulni a 2022. évi országgyűlési választáson, a lakóhelyem szerinti (Budapest, XVI. kerület Mátyásföld) Budapest, 13. számú országgyűlési választókerületben, a FIDESZ-KDNP jelöltjének kihívójaként. Magam kiemelten fontosnak tartom az ellenzéki (nem hatpárti) előválasztást, ezért azon én szeretném megméretni magamat, elfogadva annak eredményét, 2022-ben támogatva annak győztesét, ha az előválasztáson valaki magasabb támogatottságot kap nálam a helyi választópolgároktól. Ezt csak az akadályozhatja meg, ha az előválasztást szervező hat ellenzéki párt a saját jelöltjeire korlátozza az előválasztást, és tőlem függetlenül megakadályozza az előválasztáson való indulásomat. Terveim szerint én az ellenzéki összefogás által támogatottként kívánok elindulni képviselőjelöltként, ha az előválasztáson részt vehettem, és ott a helyi választópolgárok bizalmát én kaptam meg.

Budapest, 2021. március 27.

Amennyiben személyes aktivitásával vagy bármely más módon szívesen segítené a választási kampányomat, írjon nekem a valasztas2022@palotas.net E-mail címemre.    Köszönöm!