A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László javaslatai

Nem árt tudni, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát nem az üzleti élet hozta létre, létrejöttéről és az üzleti élet szereplőinek kötelező regisztrációjáról a kormány javaslatára született törvény.

Így volt ez az 1980-as rendszerváltás előtt is. Az elnök személyét akkoriban az MSZMP Központi Bizottságának kellett jóváhagynia. Téved, aki úgy gondolja, hogy ma ez másképpen van! Különösen nagyot téved az, aki azt gondolná, hogy a Kamara a gazdaság szereplőinek érdekeit védi. Miért tenné? A politika szülötte, a politika tartja el, a politika biztosít számára befolyást, és semmi nem gátolja a politikát abban, hogy bármely pillanatban súlytalanná tegye, vagy akár fel is számolja. Utóbbihoz semmi más nem kell, mint a törvény szövegéből kivenni a kötelező tagsági (regisztrációs díjfizetési) előírást.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni akként, mintha azok az üzleti élet szereplőinek kérései, elvárásai lennének, melyeket a kormány meghallgatott és támogatott. E feladat reprezentánsa a kamara elmozdíthatatlan elnöke Parragh László.

A Kamara támogatta, sőt kérte:

• az egyetemi oktatásban résztvevők számának visszaszorítását;
• a gimnáziumi képzésben résztvevők számának visszaszorítását;
• a kisvállalati adó választhatóságának korlátozást;
• és még sok mindent, ami kárt okozó a magyar gazdaságnak.

Mindez a kormányzati elkötelezettség azonban semmi ahhoz képest, hogy az egész világot sújtó, valóban mind az emberek életére, mind a gazdaságra rendkívüli veszélyeket magában hordó járványveszély idején, a magyar gazdaság támogatására tett kamarai javaslatok elképesztő dilettantizmusa, vagy ami még rosszabb valamely más nemtelen célok melletti fellépés támogatása.

A koronavírus járvány valóban visszafordíthatatlan veszélyt jelent akár a gazdaság szereplőinek 20-30 százaléka számára. Ez azt jelenti, hogy ezek a szereplők állami és valós segítséget nyúltó beavatkozás nélkül szinte biztosan megszűnnek, vállalkozók tízezreinek évtizedes munkája válik semmissé, mert bevételeik drasztikusan lecsökkennek vagy nullává válnak, mert be kell zárniuk. Ez a folyamat önmagában garantálja munkahelyek százezreinek megszűnését ugyan úgy, mint azt, hogy a magyar gazdaság fejlődését és versenyképességét hosszú évekkel veti vissza.

Javaslat 1.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László „segítő” javaslata szerint, a kormánynak közel a felére kellene csökkentenie a társasági adót.

Fontos azonban tudni, hogy a társasági adót a társaság nyeresége után kell megfizetni, azaz olyan vállalkozások fizetik, akiknek van bevétele, sőt a bevételeikkel nyereséget termelnek, azaz jelenleg nincsenek bajban.

A bevételeiket elvesztő, tevékenységüket kényszerűen abbahagyó vállalkozásoknak nyilvánvaló, hogy sem bevétele, sem nyeresége nem lesz, azaz számukra közömbös a társasági adó mértéke, azt akár meg is sokszorozhatja a kormány.

A társasági adó csökkentése a prosperáló gazdasági szereplőket valóban segíti, a gazdaság rendes folyamatában ez üdvözítő is lehetne. A jelenleg válságba került, a tevékenységüket önhibájukon kívül, kényszerűen abbahagyó, egyébként kiemelkedő gazdasági teljesítményre képes vállalkozások számára azonban semmilyen segítséget nem nyújt. Segítségként való kommunikációja a javaslatnak vagy a hozzáértés teljes hiányát bizonyítja, vagy még rosszabb, ha valamely más, nemtelen célt szolgál.

Javaslat 2.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László „segítő” javaslata szerint, a kormánynak fel kellene függesztenie egy évre az iparűzési adót.

Az iparűzési adót jómagam, a gazdaság rendes folyamatában nem szeretem, mert nem a jövedelmet adóztatja, hanem az árbevételt. Azaz akkor is fizetni kell, ha a vállalkozó elszámolta magát, a terméke, szolgáltatása nem termelt jövedelmet, sőt veszteséget termelt, és így az állam az adóval csak növeli a veszteségét, és az nem jó! De most válsághelyzet van!

Ezért fontos tudni, hogy az iparűzési adót a társaság árbevétele után kell megfizetni, azaz olyan vállalkozások fizetik, akiknek van árbevétele, azaz működnek és szolgáltatnak.

A jelenleg mély válságba került, a tevékenységüket önhibájukon kívül, kényszerűen abbahagyó, egyébként kiemelkedő gazdasági teljesítményre képes vállalkozások számára azonban az iparűzési adó felfüggesztése nyilvánvalóan semmilyen segítséget sem nyújt, mivel ezeknek a vállalkozásoknak most gyakorlatilag nincsen árbevételük. Így a kormány akár fel is emelhetné az adó mértékét, annak léte vagy nem léte a bajba jutott vállalkozások számára közömbös. Az adó felfüggesztésének segítségként való kommunikációja vagy a hozzáértés teljes hiányát bizonyítja, vagy még rosszabb, valamely más, nemtelen célt szolgál.

Sajnos ebben a javaslatban a „valamely más nemtelen cél szolgálata” biztosan tettenérhető. Sajátos szabályozássá tette ugyanis az Orbán kormány, hogy az iparűzési adó maradt az egyetlen olyan önkormányzati bevétel, amellyel ma még többnyire szabadon rendelkeznek az önkormányzatok, segítségével finanszírozhatták a saját településfejlesztési és működtetési elképzeléseiket.

Ma semmi nem korlátozza a magyar kormányt abban, hogy akár minden pénzügyi forrást, például az iparűzési adóbevételt magához vegyen, vagy a felfüggesztésével a jogosultat ellehetetlenítse. A kormány ezt követően a „kedvencek” számára akár az elvont forrás többszörösét is visszajuttathatja bármely általa jónak látott jogcímen, míg azokat, akik nem álltak be a sorba, kedve szerint el is lehetetleníti jogalkotással. A Kamara most ezt a nemtelen kormányzati célt támogatja úgy, mintha ezt a gazdaság bajban lévő szereplői kérték volna.

Ez az írás most nem az Orbán kormány kommunikációjának és cselekedeteinek elvtelen voltáról szól, de a kamara-kormány összjáték is ennek egyik, ma nagyon látványos eszköze. Egy külön elemzést igényel majd, hogy mit jelent a kormány azon kommunikációja, hogy Ő nem támogatja a válság okán az eladósodást, miközben az Unió tagjaként, az Unió történetének legnagyobb hitelét veszi fel, hogy finanszírozza a válság többlet kiadásait. A kommunikációja közben új és új elvonásokkal nehezíti a társadalom szereplőinek védekezési képességét, miközben másokat azzal bírál, hogy csak arra képesek, hogy elvonásokban vagy hitelekben gondolkodjanak a többlet finanszírozási igényük, és a kieső bevételeik pótlására.

Palotás János

Budapest, 2020. november 10.