2006-11-03 18:15:00

Aki nyolcvan évre titkosít, az nyolcvan év múlva kérje, hogy bízzanak benne! 

Mottó!

A nemzetközi jog természetesen ismeri és alkalmazza is az egyes bizalmas adatok, üzleti és magántitkok, így az állam sajátos titkát, az államtitkot is! A jog alapfogalmai között szerepel a joggal való visszaélés tényállása is.

Nem tehetek róla, de az elmúlt évtizedek magyarországi történéseinél bármikor azt olvastam, hallottam a nap aktuális hírei között, hogy példaként egy adott információt, a kormányülés tartalmát, a szervezett bűnüldözés vezetője, és egy milliárdos sikkasztás gyanúsítottja közötti beszélgetések, kapcsolatok mikéntjét nyolcvan évre államtitoknak minősítették a joggal való visszaélés érzete fogalmazódott meg bennem. Különös érzetemet tovább erősítette, hogy a minősítést mindig az aktuálpolitika kezdeményezte, miközben éppen arról kívánt meggyőzni, hogy a nehezen elfogadható aktuális politikai lépéseihez adjak számára bizalmat. Az írásom nyitógondolataként megfogalmazott mottót, én nagyon komolyan gondolom. Hitem szerint a bizalom kérése, megköveteli tőlem, hogy magam is a legnagyobb nyitottsággal engedjem meg, hogy mindazok, akiknek a bizalmát szeretném megnyerni, megismerhessenek, értsék a gondolkodásomat, tetteimet, mindazon körülményeket, amelyek alapján nap, mint nap meghozom a döntéseimet.

Átgondolva az életutamat, olvasottságomat, a világ iránti nyitottságomat, nemzetközi jogi felkészültségemet, úgy gondolom, meg tudom fogalmazni az államtitok tartalmát, kellékeit, indokoltságát, célját, társadalmi okait és szükségességét. Ami gond számomra, hogy a példaként említett ügyek egyike sem fér bele e fogalomkörbe, ennek indokrendszerébe. Ez éppen úgy igaz, az említett példákon túl a Televízió székházának utcai zavargások melletti huliganizmusa idején tett rendőri fellépésre, vagy annak halogatására, vagy az október 23-i nemzeti ünnepünket meggyalázó, számomra semmivel sem igazolható rongálások-, vandalizmus-, kizárólag a büntetőjoggal összekapcsolható gyalázatos útonállás rendőri intézkedéseire, azok rádióforgalmára. De igaz arra a mindenki által ismert, jogszabályban is  rögzített hatósági lehetőségre is, hogy  titkosszolgálati eszközökkel lehetőség van a huligánok, szerintem köztörvényes bűnözők közötti telefonbeszélgetések lehallgatására. Így semmi érdemi indoka nincsen annak, hogy ezen információk tartalma államtitkot képezzen. Hasonlóan a szélsőséges politikai csoportok vezetőinek kapcsolataira.

Az éppen közjogi hatalmat gyakorló oldaltól függetlenül alkalmas ez az eljárás arra, hogy a politika iránt amúgy is nagyon gyenge lábakon álló közbizalom tovább gyengüljön. Sajnos állítható az is, hogy a bizalomvesztés megalapozott, a társadalom reakciói érthetőek, és a bizalomvesztésért a politika döntéshozóinak felelőssége szinte kizárólagos!

Budapest, 2006. november 03.

                                                                                          Grand Ph.D Palotás János