2006-12-06 09:00:00

MEGA TRADE CÉGEK MEGA BOTRÁNYA!

Napok óta hallgathatjuk a hírt, hogy több száz tonna lejárt, nyugat Európából származó, megsemmisítésre váró élelmiszert csomagoltak újra a Budapest mellett, Törökbálinton található raktárakban. A hivatalos besorolás szerint raktárként nyilvántartott épületekben komplett, modern technikával felszerelt csomagolóüzem, és nyomda működött.

A hatósági eljárás közben folyik a találgatás, hogy nyilvánosságra hozhatóak-e a hamisításban, újracsomagolásban, a közveszély okozásában érintett cégek nevei, az újracsomagolt termékek köre, a forgalmazók megnevezése stb.! Elmélkednek a hatóság emberei, hogy mi lehet a lejárt termékek újracsomagolása mögött, milyen jogszabályi helyek szerint kell, kellene a hatóságoknak eljárniuk. A hatóságok félnek a perektől, a jó hírnév akaratlan megsértéséről. Mi pedig, akiknek a megbízásából, bizalmából kellene a hatóságoknak minden lehetséges módon fellépniük, mi csak értetlenkedhetünk, és továbbra is vásárolhatjuk, fogyaszthatjuk a már korábban kiszállított, és a hatóságok segítő közreműködésével zavartalanul értékesített romlott élelmiszereket. Közben azon gondolkodom, hogy nem sérül-e közben azon cégek tízezreinek a jó hírneve, akik korszerű, friss élelmiszereket állítanak elő nap mint nap, és szállítanak a kereskedelmi üzletekbe. Az ő termékeik most ott sorakoznak a romlott élelmiszerek mellett, és mi vevők, mindkettőre bizalmatlanul nézünk, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyikben bízhatunk. Csak annyit tudunk, hogy hosszú ideje, irdatlanul sok romlott élelmiszert szállítottak iparszerűen több ezer élelmiszerüzletbe!

Egy kis segítség az eligazodáshoz

 Már az ismert tények tükrében sem olyan nehéz összeállítani, hogy mi lehet a „mega üzlet” lényege. A napi gyakorisággal érkező kamionok száma, a mennyiség folyamatossága és nagysága alapján szinte biztosan állítható, hogy a beérkező lejárt, esetenként emberi fogyasztásra már teljesen alkalmatlan élelmiszer mögött, olyan nyugat európai cég (cégek) állnak, melyeknek a bejelentett profiljuk, a megsemmisítésre kötelezett élelmiszerek, mint veszélyes hulladékok megbízás alapján való begyűjtése és megsemmisítése. Biztosra vehető, hogy ezen cég (cégek) állnak állandó szerződéses kapcsolatban nagy élelmiszerkereskedelmi láncokkal, akik örömmel szerződnek egy olyan céggel, amely a „legkedvezőbb” áron képes vállalni a kereskedelmi láncoknál keletkező jelentős mennyiségű veszélyes hulladék elszállítását és a hulladék megsemmisítési kötelezettség átvállalását.

A költséges hulladékmegsemmisítés helyett, itt kapcsolódnak be a begyűjtési helyektől eltérő uniós országban, jelen esetben Magyarországon megalapított cégek, melyekhez a fogyasztásra már alkalmatlan élelmiszerek, mint külföldön, kiváló beszerzési kapcsolatokkal rendelkező élelmiszer kereskedelmi cégek, akik rendkívül kedvező áron tudnak szállítási ajánlattal élni a magyar élelmiszerkereskedelmi láncoknak. Az uniós csatlakozás hozadéka ebben az esetben, hogy a szabad árumozgás miatt könnyebb az élelmiszer hulladékot a határon mint olcsón importált, eladásra váró élelmiszert úgy áthozni, hogy a határellenőrzés nem figyel fel arra, hogy a kereskedelmi céllal érkező élelmiszerek mindegyike a határ átlépésének pillanatában mát lejárt dátummal rendelkezik. A magyarországi cégek feladata az olcsó import beszállításon túl, az élelmiszerhulladékok „átminősítése”, azaz az eredeti gyártási és a lejárati dátumok vegyszeres lemosása, újra dátumozása, szükség esetén az áru újracsomagolása. A „Mega” cégek sokasága itthon és a beszerzési helyszíneken pedig kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az olcsó élelmiszerek papíron minél több (szállító, logisztikai, raktározó és forgalmazó stb.) cégen menjen keresztül, így a papírokon is eltüntethetővé váljon a hulladékból, élelmiszerré történő átalakulás.

A végső láncszem pedig mi vagyunk, akik a hatósági jogkörüket megértően alkalmazó hatóságok támogató közreműködésével megvásárolhatjuk és elfogyaszthatjuk az élelmiszer hulladékokat!

Amit vizsgálni lehetne, sőt kellene

 –          Annak jogi áttekintése, hogy ez a tudatosan felépített élelmiszerhamisítás, csalás, a veszélyes hulladékok megsemmisítése helyetti, emberi fogyasztási céllal forgalmazást megvalósító cégek tevékenysége milyen büntetőjogi kategóriába sorolható. Jogi véleményem alapján abban biztos vagyok, hogy az országokon átnyúló, bűnszövetségben tevékenykedő cégeket létrehozó és működtető bűnözői csoportok tette nem áll meg a „közegészségüggyel veszélyeztető” magatartásnál. Persze az is fontos lenne, hogy a hatóságok a szükséges szinten, és a szükséges jogismerettel lépjenek fel a jogos egészségügyi-, fogyasztói-, környezetvédelmi-, stb. érdekeink megvédésének kötelezettségét is értve. Álláspontom szerint a szükséges jogszabályi-, hatósági- és büntetőjogi eszközök ma is rendelkezésre állnak, csak tudni kell alkalmazni őket!

–          Én bizony vizsgálnám az élelmiszer hulladékok beszállítóinak büntetőjogi felelősségét, tudatosságát. Legalábbis a gyanú megalapozottságát biztosítja, hogy általában a hulladék előállítói is tisztában vannak a hulladékbegyűjtés és megsemmisítés minimális költségével, sőt ez el is várható tőlük. Így túl egyszerű lenne a büntetőjogi felelősség elhárítása azon egyszerű magyarázattal, hogy nekik nem feladatuk vizsgálni, hogy éveken át miként oldja meg a minimális költségszint alatt egy cég a hulladékaik begyűjtését, és megsemmisítését.

–          Én bizony vizsgálnám az átcsomagolt és átdátumozott élelmiszer hulladékok magyarországi értékesítőinek a büntetőjogi felelősségét, közreműködését e bűncselekmény sorozatban. Legalábbis a gyanú megalapozottságát biztosítja, hogy általában a kereskedelmi cégek is tisztában vannak az általuk forgalmazott árucikkek minimális előállítási árával, ezen keresztül a tartós veszteség felvállalása nélküli szállítói árral. Így túl egyszerű lenne a büntetőjogi felelősség elhárítása azon egyszerű magyarázattal, hogy nekik nem feladatuk vizsgálni, hogy éveken át miként oldja meg a beszállító az előállítás minimális költségszintje alatti jó minőségű, rövid idővel ezelőtt gyártott, és még hosszú értékesíthetőségi időszakkal rendelkező termékek szállítását. Vizsgálható lenne, hogy a feltűnően kedvező áruk beszerzésében milyen szerepet játszottak az élelmiszer láncok beszerzőinek érdekeltsége. Nem volt e felismerhető, hogy az általuk számos más forrásból is beszerzett élelmiszereknek a csomagolás mögötti tartalmából nem volt e felismerhető, hogy itt valami nincsen rendben? Nem hagyták e figyelmen kívül a vásárlóik jogos érdekeit. És ha ezt tették, akkor ebben mi tette őket érdekelté?!

Végül is jó lenne, ha a hatósági fellépéseket követően, újra bízhatnánk abban, hogy az üzletekben azt kapjuk a pénzünkért, amit annak csomagolásán feltüntettek, és tudhatjuk azt is, hogy a nevünkben fellépő hatóságok is kellően ismerik a feladataikat, alkalmazzák a jog által biztosított eszközeiket. Képesek felismerni a jogsértő tevékenység helyes jogi értelmezését.

Grand Ph.D Palotás János