De mi emberek vagyunk!

0
279

Sokat tanulhatunk az állatvilágból ahhoz, hogy megérthessük mindennapjaink érthetetlennek tűnő feszültségeit. Példaként az alábbi kísérlet szolgálhat arra, hogy miként alakulnak szokásaink, és miért kell azokat időről időre ismét átgondolnunk.

Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. A ketrecben egymadzagon lóg egy banán. A banánt a ketrecben lépcsőkön feljutva lehetcsak elérni. Az egyik majom előbb vagy utóbb, de odamegy a lépcsőhöz, éselkezd felmászni a banánért. Ahogy hozzáér az első lépcsőfokhoz, azösszes majom azonnal hideg zuhanyt kap egy szerkezetből. Kicsit későbbegy másik majom is megpróbál felmászni a banánért. Az eredmény számárais ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik.

Nem sokkal később, amikor egy majom éppen csak elindul a lépcsőfelé, a többiek már a kísérletet is megpróbálják megakadályozni.

Most már el lehet zárni a vízcsapot, azaz a banán úgy iselérhetővé válik, hogy nem áznak el a többiek. A banán mégis a helyénmarad, mert senki nem meri megkísérelni elvenni, illetve a többiek már akísérletet is megakadályozzák.

Az egyik majmot ki kell cserélni egy újoncra. Az új majommeglátja a banánt, és azonnal megpróbál érte felmászni. Természetesen atöbbiek azonnal megtámadják, és nem engedik, hogy a lépcső közelébemenjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiektámadása miatt, az új majomcsemete feladja. Most ki kell cserélni mégegy régi (a zuhanyt megtapasztalt) majmot egy újoncra. Az új jövevényhamarosan megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadjaés megakadályozza ebben. Az előző újonc is boldogan vesz részt atámadásban. Amikor már a második újonc is feladta, ki kell cserélni aharmadik majmot is. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánért, a többinégy természetesen megtámadja őt is, pedig a négy támadó majom közülkettőnek elképzelése sincs arról, hogy miért nem szabad a banánnalpróbálkozni.

Miután a negyedik, majd az ötödik majmot is kicserélték aketrecben, már a bent lévő majmok közül egyiknek sincs emléke a hidegzuhanyról. Mégsem próbálnak eljutni a banánért, és ezt az új társaknaksem engedik meg.

Ha a majmok embernek születtek volna, akkor perszemegkérdezhetnék önmaguktól, hogy miért? A majmok nem kérdeznek. Őkelfogadják, hogy ez mindig így volt, ezt mindenki így csinálja. Azemberek azonban kérdezhetnének. A többség mégsem kérdez. A közösségektöbbnyire kétkedve fogadják, ha egy új jövevény mégis rákérdez amindennapok szokásainak miértjére. Ezért tapasztalhatjuk, hogy egynagyvállalat óriási tőkeereje ellenére sem tud oly gyorsan reagálni aváltozásokra, mint a berögződésektől mentes néhány fős kisvállalkozás.Ezért tűnik sokszor lehetetlennek az állami bürokráciát a változó életkövetelményeihez igazítani. Ezért nehéz a tudományban, a gazdaságban, apolitikában, a kultúrában az újhoz támogatókat szerezni.

Az ember származhat ugyan a majomtól, de azemberiség múltját, jelenét és jövőjét, a változásokhoz való viszonyafogja meghatározni. Nagyon sok múlik azon, hogy továbbra is engedjük-emegtámadni, a hatalom eszközeivel is visszatartani mindazokat, akikkétkednek abban, hogy nem lehet jobban, akik kérdeznek és tesznek is ajobbért.

Az ember ilyen alkotásra ma még nem képes, de törekedhet rá!