Színes hírek rólunk a nagyvilágban!

0
330
Dr. Jeszenszky Géza Magyarország nagykövete (USA), volt külügyminiszter.

Ebben a rovatban azokat az ún.”kishíreket” szeretném a magam nézőpontjából röviden, és egykicsit másképpen kommentálni, melyek történéseinek helyszíne a világvalamely, az országhatárunkon kívüli ája, de a történet rólunk szól.

Az egyes írásokat elválasztva, címmel ésdátummal jelenítem meg oly módon, hogy a legújabb írások kerülnek indiglegelőre, közvetlenül e bevezető mondatok után. Így, amikor az elsőolyan írást olvassa, amelyet már korábban megismert, tudhatja, hogy akövetkező sorok mindegyikét már korábban is elolvashatta. Továbbra ismegmarad a lehetősége annak, hogy a kedves olvasó, a korábbi írásaimatis bármikor újra elolvashatja, amennyiben ezt szeretné.

1999. november 25. – A gyűlölködő lélek veszélyei – JeszenszkyGéza nagykövetünk levele

Pályám során sokszor találkoztam olyan – egyébkéntnagytudással bíró – emberekkel, akikkel beszélgetve rossz érzés fogottel, akikről éreztem, hogy mások mint én. Idő kellett hozzá, hogyfelismerjem idegenkedésem okát. Ma már tudom, hogy többségüknél a sajátértékrendjükhöz való viszonyuk az, ami engem taszított. E gondolatokatnem volt könnyű felismerni. Az általános, vagy akár szakmaibeszélgetéseinken elhangzottak, vagy előadásuk hallgatása, írásaikolvasása – akár éveken át is – maradhatott olyan keretek között,amelyben az elhangzottak igen közel álltak hozzám, legfeljebb aszóhasználat volt kicsit idegenszerű.

A felismerés mindig váratlan formában jött el. Egyérdektelen vita, egy miniszteri válasz, egy magánlevél mutatott rá, hogyennek az embernek a személyisége valóban nagyon távol áll tőlem. Egyember, akiben becsülhettem korábban, hogy felismerhetően van sajátértékrendje, gondolatai következetesek, tudása lehetett akár kiemelkedőis. A baj ott kezdődik, és ott is végződik, hogy az önmaga értékrendjétkialakító nem csak önmaga számára teszi kötelezettséggé annakelfogadását, hanem másoktól is elvárja saját felfogásának kritikanélküli követését!

Lehet ezt a viselkedést elhivatottságnak, konokságnak, vagybigott felfogásnak nevezni, de számomra leginkább a szélsőséges embereksajátja ez a belső önkép. Ilyen emberek minden korban léteztek, mindenszakmában megtalálhatók, létük nincs sem korosztályhoz, sem nemhez, semképzettséghez kötve . Én nem szeretem őket akkor sem, ha nevükhöza tudományban számos tudományos felismerés, a művészetben világhíresalkotás, a történelemben az emberi nagyságra utaló áldozat iskapcsolódik. Az is igaz azonban, hogy hatalmi, döntési pozícióbanezek azemberek futtattak éveken át vakvágányra kutatásokat, üldöztették amásként gondolkodókat, és a háborúk kirobbantásának többsége is ilyenszemélyekhez köthető. A szélsőséges gondolkodásban nincs jelentőségeannak, hogy az érintettek szélsőséges nacionalisták, baloldaliak, vagyvallási elkötelezettségük erőszakos képviselői. Természetes mivoltuk,hogy saját hitük elkötelezettjeként maguk előtt is tagadják bigottmivoltukat, így politikusként meggyőződéses demokraták. Bizony nagyonsokszor szörnyülködtem a parlamentibeszédek hallgatása során, azönmagukat elkötelezett keresztényeknek valló, ám beszédeikben megkövező,kritikusaikat saját soraikból kizáró képviselőket figyelve. Vajonolvasták-e egyáltalán a tízparancsolatban foglaltakat. És ha olvasták,akkor meg is értették-ea parancsolatokat?

Jeszenszky Géza beszédei a kilencvenes évek elején mégcsak zavartak. Később már éreztem, hogy ezt az embert nem szeretem,talán őszintétlennek tartottam. Ma már azt gondolom, hogy az ő esetébenis tévedtem. Jeszenszky Géza hisz abban amit mond, gondolatainakelkötelezettje. Elkötelezettségének mikéntje azonban ártalmas. Ártalmas,de nem törvénytelen mindaddig, amíg nincs eszköze, beosztása, funkciójasaját véleményének erőszakos képviseletére. De törvénytelenné isválhatnak tettei, ha köztisztviselővé válva már a jogot lépi átmeggyőződéseérdekében, “a cél szentesíti az eszközt” ismertelv alapján. Ártalmas és törvényt is sért, ha külügyminiszterkéntvalótlan nyilatkozatot tesz a fegyvereladásokról (1991. február), majdbeosztásával külföldön járatja le hazánkat, a nekem mindent szabad, mertfelelős beosztásban elhivatott személy vagyok (Ausztria 1993. december),vagy ellenségességet uszíthatok megszólalásaimmal nyíltan vagymagánlevélben (1990. december, 1999. november).

Meggyőződésem, hogy Jeszenszky Géza, bár elvei sokkalközelebb állnak hozzám, mint például Csurka Istváné, személyében éppenúgy alkalmatlan egy demokratikus ország közalkalmazottjának,miniszterének vagy nagykövetének lenni, mint ahogyan az lenne a hazaiszélsőjobb vezére is.

Végső megjegyzésem: Orbán Viktor a fentebbleírtak szerint vélekedett 1990. szeptemberében Jeszenszky Gézáról,alkalmatlansága miatt követelte leváltását. Jeszenszky Géza – vélhetőleg- önmaga szerint sem változott ezen idő alatt. Jeszenszky Géza ma OrbánViktor által kijelölt nagykövete hazánknak az Egyesült Államokban. HaJeszenszky Géza nem változott, akkor talánOrbán Viktor értékrendjemódosult?!

1999. november 01. – Orbán Viktor a külföldön élő magyarokválasztójogáról nyilatkozott Kanadában

Politikusi pályám során sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor tudtam,hogy a felvetett kérdésre nincs olyan válasz, ami a jelenlévőkmindegyike számára elfogadható. Ez egyszerűen abból következett, hogytársadalmi vagy nemi hovatartozásuktól függetlenül a kérdésben jelentősvélemény eltérések jellemzik az embereket. Ilyen kérdés a halálbüntetés,az abortusz engedélyezése, a gyilkosságot elkövető gyermekkorúakbüntethetősége, a halálosan beteg ember döntési szabadsága agyógykezelés folytatásáról vagy a halál választhatósága stb.

Az általam nem becsült politikusi iskolák ilyenkor aztjavasolják, hogy a megkérdezett térjen ki a válaszadás elől, vagy aválasza legyen többféleképpen értelmezhető, homályos stb. Én ezt (is)másként közelítem meg. Amikor egy politikus bizalmat kér a választóktól,akkor ezt a bizalmat önmaga megismerhetőségével neki is meg kell adniaazoknak, akik bizalmát megszerezni szeretné. Ez a kezdetekkor jelenthetveszteségeket, de a későbbiekben sok-sok magyarázkodástól menthet meg.Orbán Viktor anélkül, hogy a saját álláspontját igazán felvállaltavolna, válaszában arra hivatkozott, hogy a választójogi törvénymódosításához kétharmados támogatottságra van szükség, és ezt azellenzéki MSZP és SZDSZ nem biztosítaná. Szerintem pedig aparlamenti szavazással történő tényleges támogatottságot meg kellene ésmeg is kell ismernünk. Ez a kérdés ugyanis tipikusan nem pártpolitikai(keresztény, baloldali és/vagy liberális) kérdés, így én inkább aztvalószínűsíteném, hogy minden párt szabad döntést engedélyeznetagjainak. Én biztos vagyok benne, hogy egy ún. név szerinti szavazásnálszámos MSZP-s és SZDSZ-es politikus támogatná a külföldön élő magyarokválasztói jogát, míg sok ma kormánykoalíciós képviselő ellenezné azt.Szerintem fontos lenne, hogy valóban megismerhetővé váljon ebben akérdésben a többségi álláspont ugyanúgy, mint a már említettkérdésekben. Demokráciákban a többségi véleményt pedig illik atöbbieknek méltósággal elfogadni. Én szeretnék e helyütt is hű maradnisaját elveimhez. Ezért a saját szavazatom tartalma elől nem térek ki azáltalános elvek fentebb történő kifejtésével. Tudom, hogy a sajátszavazatom most nem okoz majd osztatlan támogatást olvasóimban, hiszenírásaim kétnyelvűsége, az Internetes elérhetőség éppen azt célozza, hogygondolataimat a magyar határon túl élők is megismerhessék. Az énszavazatom valószínűleg egy olyan megoldást támogatna, amely szerint avilág bármely pontján élő magyar állampolgár dönthesse el, hogy melyParlament összetételében kívánja saját voksát leadni. Magyarországon islehet valakinek több lakása, élhet több városban. A szavazás előttazonban el kell döntenie, hogy hol kíván élni a szavazati jogával, mertegy embernek egy szavazata van. A szavazatok száma nem növekszikazáltal, hogy csak egy lakhelyem van, vagy életem, lehetőségeim miatttöbb helyen élek, dolgozom. Az sem lehet különbség, hogy ez a több helytöbb magyarországi város, illetve, hogy egy vagy több külföldöntalálható. Elszólíthat az élet több évre külföldre, de szerencsére mamár mind az elmenetelről, mind a hazatérésről magam dönthetek. Ezértszerintem a választások idején bizony döntenem is kell. Ez tehát az énvéleményem. Ugyanakkor minden lelki teher nélkül tudomásul venném, ha atöbbség másként látná. Számos köztes megoldás is felvethető. Így akülföldön élő magyarok csak listás szavazási jogot kaphatnának, míg azitthon élők a listán túl, saját körzetük egyéni képviselőjére isszavazhatnának. Számos parlament ismeri a kisebbségek parlamentiképviseletét biztosító külön szavazás eltérő szabályozását. Ezen azelven, meghatározott számban felvethető lenne a külföldi magyarságszavazataival megszerezhető néhány képviselői hely stb. Biztosan sokgondolat lenne még megvitatásra érdemes.

Javaslom, hogy minél előbb vitassuk meg!

1999. október 31. – Orbán Viktor az atomfegyverekrőlnyilatkozott Kanadában

Egy kanadai újságíró kérdésére Orbán Viktor miniszterelnökkanadai útján úgy nyilatkozott, hogy figyelemmel az oroszországi,fehér-oroszországi bizonytalan belpolitikai helyzetre, a következőválasztások eredményeinek esetleges következményeire, egy kedvezőtlenfordulat esetén a magyar kormány, a NATO kérésére, megvizsgálnáatomfegyverek magyarországi telepítésének lehetőségét. A kanadailapokban megjelent hírt Magyarországon igen vegyes érzelmekkel fogadták.

Magam részéről a nyilatkozatot átgondolatlannak éspolitikailag hibásnak tartom. Az egyes sajtómegjelenések hírkörnyezetebizony nem segítette elő a hiba tompítását, hanem annak káros hatásátmegsokszorozta, ezzel megítélésem szerint részesévé vált afelelősségvállalásnak is. A fejlett országok politikai etikettjénekíratlan szabályai közé tartozik, hogy az ún. leszerelési tárgyalásokeseteit kivéve nem szabad nyilatkozatokat tenni az atomfegyverkezéskérdéskörében, és az ilyen természetű újságírói kérdéseket válasz nélkülhagyva kell elhárítani. Az atomfegyverek ugyanis mérhetetlenülpusztítóak, embertelenek és erkölcstelenek, hatásuk felfoghatatlanságamiatt félelmet és bizonytalanságot keltenek. Felelős és befolyásospolitikusok általi emlegetésük önmagában is kiszámíthatatlan politikaidöntéseket gerjeszthetnek, de a téma tárgyalása által keltettfélelemérzet kifejezetten kedvez az adott ország szélsőséges ésnacionalista irányzatainak demagóg felszólalásaihoz, nem kívánttámogatottságuk növekedéséhez. A kérdés elhárításának nem sikeresmegoldása az a válasz, hogy a kormány megvizsgálja, ha majdan ilyenfelkérést kapna. Ez ugyanis konkrét válasz, és mint ilyen, alkalmassá isvált politikai viták kirobbantására. Sokkal kifinomultabb lett volna, haa kormányfő válaszában csak annyit mond, hogy a kérdés ma nem időszerű,és egyben értelmetlen is Magyarországon. A kormánynak szerencsére ma nemkell foglalkoznia az atomkérdéssel. Az atomfegyverek magyarországitelepítésének gondolatával ma senki nem foglalkozik, sem Magyarországon,sem a NATO-ban stb.

Az a politikailag sem szerencsés tény, hogy aminiszterelnök nem kerülte el a válaszadást, tartalmában is hordozszakmai kétségeket. A mai kornak megfelelő katonapolitikai felvetésekugyanis a béke megőrzésére törekszenek, a bizonytalan térségek határátéppen fegyvermentesítik, – oldandó a térségi feszültséget. Évszázadokkalezelőttaz eltérő politikai, vallási berendezkedésű területek határain(végeken) telepítették a hadakat, mivel a védelmet biztosító fegyverekhatósugara néhány száz méter volt. Pusztultak is ekkor a magyar végváraka keresztény Európáért! A mai hordozóeszközök, az elrettentő légiegységek sok száz, vagy több ezer kilométerről is indíthatóak, mint elsővagy megelőző csapást mérő egységek. Így semmi szükség nincs arra, hogya térség határvonalán helyezzenek el olyan eszközöket, melyek okkalidegesítik a szomszédokat, ellenlépéseket válthatnak ki, valamintközelségük miatt – meglepetésszerű katonai lépésekkel – létfontosságúkatonai eszközök kerülhetnek nem kívánt ellenőrzés alá. Az ilyenfegyverek határ közeli tartása igen kockázatos, fokozott biztonságiőrzése rendkívül költséges, miközben katonailag szükségtelen.

Dr. Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke   -   jogász.