FELJELENTHETŐ-E DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES?!

0
279

Én (is) dühős vagyok Kosztolányi Dénesre. Miért? .. Teszem fel a kérdést magamban. Emlékezetem szerint soha nem találkoztam vele személyesen, soha nem kerültünk közvetlen kapcsolatba. Figyelem önön magam, és nem értem igazán saját reakciómat. Nem jellemző rám, hogy egy-egy személy, legyen ő akár hitvány alakja mindennapjainknak, nehezen leplezhető indulatokat hozzon felszínre bennem. Kosztolányi Dénesnek pedig nincs előzménye közéletünkben. Utánanéztem, és az 1998-as Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda még meg sem említi az Eötvös Lóránt Tudományegyetem egyetemi doktorát. Kosztolányi Dénes a Fidesz budapesti területi listájáról került be 1998-ban a Parlamentbe, és lett egyből két bizottság (önkormányzati és a nemzetbiztonsági) tagja, majd Orbán Viktor elhíresült nyilatkozata után, a miniszterelnök szavahihetőségének legfőbb kincstárnoka, a Megfigyelési Vizsgálóbizottság elnöke.

Mint számos írásomban már érintettem, megítélésem szerint Orbán Viktort egyrészt megvezették jól értesült munkatársai az ominózus megfigyelési nyilatkozatát megelőzően, valamint azon a vasárnapon ő is áldozata lett a politikusokkal oly gyakran előforduló, nyilatkozati kényszerbetegségnek. Az udvarias mondat lényege, hogy Orbán Viktor nyilatkozata nem felelt meg a valóságnak. Ez ugyan egy miniszterelnöktől nem szép dolog, de Orbán Viktor megjelenésekor a televízió képernyőjén mégsem leszek indulatos, a Kosztolányi Dénes által védett mondatait ugyan elítélem, de nem értékelem túl.

Akkor mi bajom van Kosztolányi Dénessel, aki a politikában és a közéletben oly súlytalan, végrehajtói szerepe sem több mint egy politikai bábfiguráé. Jelen írásomig egyetlen képviselői önálló indítványt sem nyújtott be a Parlamentben, összesen tizennégy felszólalása volt. Mint a legtöbb dologra, úgy erre is van válasz, csak oly nehezen felfedezhető. Az a tekintet, az a stílus, az a nyugalom, ahogyan szembenéz velem a televízió képernyőjén, az az ami annyira sértő. Sért, mert ekkora nyugalommal átlépni minden demokratikus jogelvet, mert a szemembe nézve állítani a nyilvánvaló valótlanságot, oly mélyen lealacsonyítja a képernyő előtt ülőket. Azt sugározza, hogy én bármit mondhatok, nektek ezt kell elfogadnotok, ez jár nektek, ez az a szint, amit megérdemeltek.

És valóban tehetünk-e ellene valamit. Annál többet, mint, hogy várjuk a 2002-es választást. Igaz ez sem kínál igazi megoldást, mert 1998-ban sem a választópolgárok akarták őt látni a képviselők között, hanem a budapesti területi listáról kaptuk ajándékba.

Én valóban azt gondolom, hogy Kosztolányi Dénes mind erkölcsi, mind politikai és már büntetőjogi értelemben is átlépte a demokratikus jogrendszer határait. Atyánszky György megítélésem szerint érdemtelen mentelmi jogának felfüggesztése kapcsán igyekeztem rámutatni a parlament döntési mechanizmusának ellentmondásaira. Attól tartok, hogy a demokratikus jogérzésünk újabb pofonját Kosztolányi Dénes kapcsán viselhetjük majd el. Kifejezett jóérzéssel olvastam, hogy több érintett, köztük a Pinpoint Kft. vezetői elégelték meg jogaik szembetűnő sárba tiprását, személyük minden jogkövetkezmény nélküli lejáratását. A legfőbb ügyészhez intézet feljelentésük sorsát azonban sajnos ma borítékolni lehet. A nagy nyilvánosság előtt, közepes jogérzékű emberek által is érzékelhető törvénysértések nyomozásához, a vádemeléséhez ugyanis, az elkövető személy parlamenti képviselő volta miatti mentelmi jog előzetes felfüggesztésére lenne szükség.

A parlament mentelmi bizottsága önmaga is állítja, illetve a parlamenti gyakorlat is mutatja, hogy a képviselők nem vizsgálják egy-egy ügyben, a mentelmi jog felfüggesztésének kérelmében, a kérelem indokoltságát, hanem a rágalmazás, a hamis vád stb esetekben érdemi vizsgálat nélkül megőrzik (fenntartják) a képviselő mentelmi jogát. Így válhatnak emberek érinthetetlenné, míg a sértettek kénytelen viselik alkotmányos jogaik sokaságának semmibevételét. Bár őszintén hiszek abban, hogy előbb vagy utóbb, de a parlament változtat ezen a gyakorlatán, mégsem hihetem, hogy erre pont Kosztolányi Dénes esete nyújt lehetőséget, aki a parlamenti többség miniszterelnökét védte ily gyalázatos módon.

A Parlament épülete oldalról.

Palotás János