Dr. Kövér László a FIDESZ MPP elnöke

0
312
Kövér pártelnök, míg Orbán “már csak” kormányfő!

Az elmúlt hét végén a FIDESZ döntéshozói – az előzetesenvártaknak megfelelően – szétválasztották a miniszterelnöki és apártelnöki megbízatásokat. Ezt követően egyhangú döntéssel Kövér Lászlótválasztották meg a FIDESZ elnökének. Igaz, a média valamennyi szereplőjehírt adott az események megtörténtéről, de az első beszámolók igenkivonatosak voltak. Ez részben annak is köszönhető volt, hogy atörténések előre ismertek voltak, így a dolog bekövetkeztén kívül nemtörtént semmi váratlan. Az új helyzet elemzéseire pedig még várnunk kellegy keveset. Írásommal én sem erre szeretnék kitérni, hiszen azt, hogymire számítok, már az első hírek vétele idején írtam, és azt, hogy avalóságban mi következik, arra még jókora időt kell hagyni. Számomramost kizárólag Kövér László személye és főként személyisége az érdekes.

Kövér Lászlót még a nyolcvanas évek legvégén ismertem meg,mint egy fiatal és új politikusi nemzedék, baráti kör egyik tagját,akikből sugárzott az energia, a tenni akarás; az arcvonásaikba voltbelevésődve, hogy “.. mi valamit bizonyítani akarunk ésfogunk!”. Számomra ez rendkívül szimpatikus volt, és a magamharmincegynéhány évével is közelállónak éreztem magam – alig néhányévvel több tapasztalattal. Több írásomban beszéltem már arról, hogyszándékomtól függetlenül, de a kilencvenes évek során kissé eltávolodtame baráti kör tagjaitól. Számomra leginkább a stílus volt vállalhatatlan,és az egyes személyekkel szemben “megbocsátóbb” voltam. Aztviszont éreztem és tudtam is, hogy az ő tévedhetetlen értékrendjüksokkal kevésbé ismerte a megbocsátás kifejezést, ha a látszólagos vagyvalódi hibát valamely számukra kívülálló személy követte el. Ígyszembesülhettem azzal, hogy ők sokkal rosszabbul viszonyultakhozzám,mint ami az én megítélésemet jellemezte irányukban. Kövér László,bár mindvégig az egyik választott vezető személyisége volt a FIDESZ-nek,mégis ritkán került előtérbe, és személyisége, néha kissé”faragatlan” modora ellenére is vállalható maradt.

Az 1998-as választás végeredménye azonban, számos máspolitikus mellett Kövér László esetében is alapvető változásteredményezett. A hibái ellenére is nyugodtan “vállalható”politikus kiemelt lehetőséget és felelősséget kapott, amikor meghatározópolitikusi- és kormányzati vezetővéléphetett elő. A lehetőséggelmegváltozott az a követelményszint is, amelynek ezen időponttólugyanazon embernek kell megfelelnie. A továbbiakban sokkal kevésbéelfogadható a korábbi, időnként csiszolatlan, máskor már inkábbmodortalan beszéd. Ugyanazon mondat egy közszereplőtől még lehet keménybírálat, de a hatalmat gyakorlótól, éppen eszközrendszerének lényegesmegváltozása okán, már fenyegetés.

Kövér László esetében, a bennem élő kép sajnos hónaprólhónapra rossz irányba változik. Legutóbb 1999. október végén írtam le -az akkor még titokminiszter felvállalhatatlan parlamenti beszédét követő- gondolataimat. A FIDESZ akkor (is!) kiállt minisztere mellett, és mamár tudhatjuk, hogy nem a “mundér becsületét”védték, hanemegyet is értettek mondandójával. Erre kell következtetni abból, hogynéhány hónap elteltével a leginkább alkalmas pártelnöki személyt véltékbenne felfedezni. Szeretnék idézni az akkori írásomból:

… Alapvetően helyes, és a politikában szokott dolog,hogy egy parlamenti frakció kiáll minisztere mellett. Ez még akkor isigaz, ha a minisztermegnyilatkozásával súlyos hibát vétett. Az azonbankorántsem mindegy, hogy a frakció milyen megoldást választ! StumpfIstván, a Miniszterelnöki Hivatalt irányítóminiszter a rendszerváltástkövetően, mint politológus iskolát hozott létre annak érdekében, hogysegítsen kialaítani egy új és fiatal, demokratikus gondolkodásúpolitikusi nemzedéket. Én nem tudom, hogy a fiatal “fideszes”politikusok közül hányan és kik voltak ezen iskola hallgatói, de nekemmostanság úgy tűnik, hogy nem elegen.

Kövér László miniszter, aki végzettségét tekintve jogász,a Parlament és a televízió nyilvánossága előtt személyükben – múltbélitevékenységük miatt – hazaárulóknak nevezte az MSZP idősebb politikusinemzedékének mindegyikét. Ez a kijelentés nem csupán politikailag durvahiba, de minden bizonnyal törvénysértő is. Én jelen írásomban nem akaromeldönteni, hogy ezért meneszteni kell-e egy minisztert. Hosszansorolhatnánk olyan példákat, amikor ennél kevesebbért, szinte azonosesetekért bizony távoztak posztjukról államfők, miniszterek és vezetőpolitikusok. Az a sor sem lenne azonban rövidebb, amikor ennél sokkalsúlyosabb nyilatkozatokon is különösebb következmény nélkül lépett túlegy mégoly fejlett demokráciájú ország is . Mi pedig csak szeretnénkhinni magunkról, hogy demokráciánk már fejlett, a társadalmi folyamatokkonszolidáltak. Magyarország ma az átmenet társadalma, ahol komolyfeszültségek közepette, történelmileg rendkívül rövid idő alatt kellvégrehajtanunk alapvető változtatásokat történelmünkben,jogrendszerünkben, intézményeinknél és – a fejünkben.

Azt viszont szeretném állítani, hogy már elértünk, illetveel kellett, hogy érjünk ahhoz, hogy az elkövetett hibák feldolgozásábantöbbre legyünk képesek. Nekem az lett volna a legszimpatikusabb, haKövér László ugyanazon a fórumon elnézést kért volna általánosítókifejezéséért, megjegyezve, hogy a vita más részére koncentrált, ezértfogalmazott tényleges szándéka helyett hibásan. Egy kis szócsata ezt iskövette volna, de ebben az esetben “a halott lóról már le kellszállni”. A politikus persze nem mindig ilyen “karakán”.Így az is elfogadható lett volna, ha az egyébként sokféleképpen nemértelmezhető szavainak ad egy “sajátosan” új tartalmú,szalonképes magyarázatot. Ezt ugyan senki nem hinné el, de bizonyítaniannak ellenkezőjét, hogy Ő mit ért saját mondatain, szintúgy lehetetlen.Ezért az új tartalommal elháríthatta volna a lemondását követelő okokat,és a bocsánatkérés kínos percei helyett elég lett volna annyit mondani,hogy sajnálom, ha szavaim félreérthetőek voltak, legközelebb vigyáznifogok a félreérthetetlen fogalmazásra. Ez a megoldás kevésséelegáns, de “politikusi”. A “selejtes” mondatokhozragaszkodni, azt önérzetből tovább feszíteni azonban súlyos hiba. Aselejthez ragaszkodó üzletember előbb vagy utóbb biztosan csődbe megy. ÉrtelmetlenKövér László kijelentését az MSZP-s politikus Kiss Péternek, az”Orbán kormány stílusát a Gömbös kormány stílusához hasonlító”kijelentésével párhuzamosítani. Értelmetlen, mert Kiss Péter a stílusthasonlította, és nem a FIDESZ tagjait nevezte bűnözőknek, fasisztának.Értelmetlen, mert Kiss Péter megjegyzése sem volt szerencsés, és annakidején határozottan tiltakoztak miatta, így a párhuzam azt jelenti, hogysaját egykori tiltakozásuk szerint Kövér László most hibázott. Nagyongyenge az a kormányszóvivői nyilatkozattal kezdődő fordulat, hogy egyminiszter lemondatásának követelése az ellenzéktől azt jelenti, hogy”idő előtt” bele kívánnak szólni a kormány kialakításába.Vélhetőleg oldalakat tenne ki azon esetek puszta felsorolása, amikor aFIDESZ politikusai ellenzéki pozícióból követelték – sokszor alaposindokkal – valamely miniszter lemondását. A FIDESZ fiatal politikusaitólszembetűnő, hogy még a korukkal sem magyarázható feledékenységbenszenvednek. A fiatal kor ma lehetőség és egyben kötelezettségkell, hogy legyen számukra a színvonalas politizáláshoz. Ha ezzel méggond van, akkor pedig a fiatalok körében megszokott, hogy munka mellett,a napi munka után kezdjék el vagy folytassák tanulmányaikat az egykoronáltalam is színvonalasnak tartott, és a saját miniszterük nevévelfémjelzett politikusképző iskola esti vagy levelező tagozatain.

Végső megjegyzésem:

Bocsánatot kérni soha nem lehet késő! – mondja egy ősibölcsesség.” … Eddig az idézet.

Az egykori írásomat követően néhány nappal a televízió(MTV 1) Hétóra című adásában Betlen János vendége volt Kövér László, éssok más mellett vallott önmagáról és kritizált mondatairól. Nem igazánaz általam felvázolt megoldást választotta, de mondatainak voltfigyelemre méltó tartalma. Számomra a legfontosabb pozitívumot az adta,hogy részben tompította mondatainak általánosító, így az MSZPszimpatizánsaira is kiterjedő részét, és elnézést kért a”szélesebb” körbe tartozóktól esetlegesen félreérthetőfogalmazása miatt.

Pozitívumként is fel lehetett fogni, amikor – önmagastílusáról nyilatkozva – elismerte annak többnyire nyers, esetenként atársadalomban megszokottól szókimondóbb voltát. Azt monda, hogy ő ilyen,és őt ilyennek kell elfogadni. Pont ez a mondat vált számomratanulságossá, figyelmeztetővé. Ez az a gondolat, aminél már nem mindegy,hogy a kinyilatkozója ezt milyen környezetben teszi. Politikaikritikusként szerintem része a gondolat- és szólásszabadság egészének.Ha nem tetszik, akkor nem hallgatom, vagy meghallgatom és vitatom,akár atartalmát, akár a stílusát.

Kormánytagként és az ország irányítását gyakorló politikaiés államhatalmi vezetőként viszont már elfogadhatatlan, hogy amegszólalások mikéntjével a fenyegetettség és jogbizonytalanság érzetétkelti, és nem csupán a beszédben éppen érintettekben. E megbízatásokvállalása ugyanis egy demokráciában már nem csupán jogokat, hanemkötelezettségeket is tartalmaz, amit már a megválasztottnak kellelfogadnia. E nélkül ugyanis a társadalmi normákat átlépő stílus, anyers fogalmazás már nem csak bántó, hanem a más értékeket vallókbanfenyegetettséget, jogbizonytalanságot okoz, és félelmet kelthet. Ezpedig a mások alkotmányos jogainak súlyos megsértését okozhatja. Fontostudni, hogy a határozott szókimondású, máskor nyers fogalmazású ésegyben “tévedhetetlen” emberek akkor is veszélyesek,vezetőnek, döntéshozónak alkalmatlanok, ha céljaik többsége egyébkéntvállalható, valamint saját hitük és meggyőződésük szerint önnön maguk ajobbért kívánnak tenni, igaz a saját stílusukban.

Természetesen lehet, hogy rosszul látom, hogy félreértemazon szándékot, mellyel az újonnan megválasztott pártelnök elkezdtemunkáját. Nem feltétlen kell elfogadni a politikai ellenfelek (KovácsLászló és/vagy Kuncze Gábor) gyűlölet- és félelemkeltőnek minősítettellenérzéseit, megnyilatkozásait az új pártelnök beszéde, majdsajtónyilatkozatai kapcsán. E mondatok ugyanis még lehetnek elfogultak,politikailag motiváltak stb. Azért az ő esetükben is jó lenne eztelkerülni. Ezért is figyeltem ma barátaim reakcióját olyan üzletemberek,tudósok és egyszerű munkavállalók körében, akiknek életvitele nemkötődik egyetlen politikai irányzathoz sem, és a politika nem részemindennapjaiknak. Magam tartózkodtam a véleményformálástól, éshallgattam a televíziós hírekben közreadott beszédrészletek általkiváltott reakciójukat. Nem volt kivétel a tekintetben, hogy amielhangzott, az barátaim és ismerőseim számára már “túl sok, túlkemény” volt.

Kövér László beszédének tartalma is figyelemreméltó volt.Valamennyi írás kiemelte a pártelnök azon szavait, ahol pontokba szedveállította, hogy csak a FIDESZ-nek vannak valódi nemzetmentő megoldásielképzelései. Ez az állítás minimum rosszérzetű emlékeket kelt atörténelemben kissé olvasottabbakban. A beszéd nyilván bántó volt azellenzéknek, de legalábbis udvariatlan a koalíciós partnerek irányában.Jelzésértékűnek tartom, hogy a FIDESZ megválasztott pártelnökének aKisgazdapárt megszólaló nyilatkozói adtak leckét beszédtanból, amikorörömüknek adtak hangot azért, hogy a Kövér beszédében elhangzottakkal aFIDESZ felismerte azon nemzetmentő értékeket, feladatokat, amelyekkel őkmár akkor rendelkeztek, amikor a FIDESZ még nem is létezett.

A fiatal pártelnöknek mielőbb észre kellene vennie, hogyközvetlen szomszédságunkban egy párt egészét – vitathatatlan társadalmiszavazóbázisa ellenére – a világ azért nem tartja elfogadhatónak egydemokratikus ország kormányába, mert múltbéli szókimondó beszédeitmegjegyezték, és sokan gyűlölet- és félelemkeltőnek tartották. .. Idetalán nem kellene eljutni!

2000. január 31. Palotás János

Dr. Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke   -   jogász.