Home Rólunk a világban Kikérem magunknak! – a megvádolt magyar tábornok esete a gonosszal!

Kikérem magunknak! – a megvádolt magyar tábornok esete a gonosszal!

0
Kikérem magunknak! – a megvádolt magyar tábornok esete a gonosszal!
Papp Gyula ezredes, a magyar KFOR erők volt parancsnoka és ügyvédje a tárgyalóteremben. A Bíróság első fokon ötvenezer forint pénzbüntetésre ítélte.

„Ki ez az állat?! – Mondaná Kern András vagy Hoffi Géza valamely paródiájában vagy láthatnánk,hallhatnánk a Mikroszkóp színpadon vagy a Heti Hetes aktuális heti műsorában.

A napokban született meg első fokon – azaz még nem jogerősen – PappGyula, volt KFOR – parancsnok büntető ügyében az ítélet. A bírói elmarasztalás ötvenezer forint pénzbüntetés! Demokráciákban nagyon óvatosan kell bánni a bírói döntések kritikájával, mert a bíróságokkal szembeni bizalom rendkívül fontos eleme e társadalmi berendezkedésnek.Természetesen ez a tény sem jelenthet kritika nélküliséget. A bírói fórum is tévedhet, amit a fellebbezések kapcsán gyakran megváltozó döntések is bizonyítanak. Az alábbi gondolataimat sem az ítélet kritikájaként szeretném felvetni, sokkal inkább az ítélet kapcsán, annak előzményei váltak számomra elfogadhatatlanná. Azt írom, hogy az elmúlt napokban számos barátom hozta, tőlem függetlenül szóba Papp Gyula meghurcoltatását. Valamennyiük gondolatának lényegét alkotta,hogy magyarként, egy demokratikus berendezkedésű ország állampolgáraként „kikérik maguknak” még a lehetőségét is annak, hogy egy embert, a mai Magyarországon ilyen méltatlan módon büntetlenül meghurcolhassanak. Büntetlenül, miközben a hivatalával visszaélő tisztviselő – anonimitását megtartva – buta és kicsinyes hatalmaskodásával emberi életutakat tesz tönkre, és milliárdos kárt okoz az „újra demokratikus” létét bizonygató országunknak. Költségvetési pénzekből évente tízmilliárdokat fordítunk arra, hogy az ország image-a, a róluk alkotott kép minél jobb, vonzóbb legyen. És akkor jön valaki, aki – ki tudja miért -, okkal vagy ok nélkül, de haragszik a magyar KFOR – parancsnokra. Számomra lényegtelen, hogy e harag miből ered. Nem lényegtelen ugyanakkor, hogy honnan van, és miként működik az a kapcsolatrendszer, amely napok alatt le tudja váltatni, hazarendeltetni és egészen az ügyészi vádemelésig elvinni, az emberi gonoszság eme félelmetes agyszüleményét.

Számomra az ember, az emberi életút mindig a legfontosabb,pénzben és milliárdokban ki sem fejezhető. Most mégis könnyebb az abszurd helyzetet azzal is bizonyítani, hogy a hatalmi arrogancia még arra sincs tekintettel, amikor visszaélésével az egyénen túl, az őt hatalommal felruházó számára is kiemelkedő kárt okoz. Megdöbbentő volt számomra saját és barátaim gondolatait visszaolvasni Sir Mike Jacksontábornok leveléből, aki Papp Gyula szolgálatának idején volt a KFOR főparancsnoka Koszovóban. Az írásom közben bennem megfogalmazódó szavak helyett rendre „szolidabb” alternatívákat kell keresnem gondolataim leírásához, és még így is keményebb, tőlem általában szokatlan indulatokat kifejező mondatok születnek. Most ezt mégis vállalom. Vállalom, mert aki ismeri a diplomácia kötelező és többnyire már túlzott udvariassági elvárásait, az Jackson tábornok levelének olvasásakor észre kell, hogy vegye a híresen mértéktartó angol úr, az angol arisztokráciához tartozó tábornok elképesztő dühét, ami átüt a levél sorain.

Jackson tábornok szerint, „perverzió” kellett a magyar tábornok elleni vádak megfogalmazásához, míg a vádak megalapozatlanságát „triviális” jogi helyzetnek tartja. Azon tulajdonságokat pedig, melyekért a hatalom „közönyös”jogászai bűncselekménnyel vádolják a magyar parancsnokot, az aligha vitathatóan fejlettebb demokratikus hagyományokkal rendelkező Nemzetközi Közösség elismerője és „lekötelezettje” a magyar tábornoknak. Én őszinte híve lettem annak az angol úrnak, aki ha kell vállalja, hogy a magyar kormány „végighurcoltassa Európán”,de megvédi katonájának becsületét, legyen az akár más ország hadseregének tisztje.

De ki véd meg minket, a mi becsületünket, a magyar katonák becsületét, a büszkén vállalt magyarságunkat ért durva sérelem elkövetőitől. Legalább attól, hogy holnap ne tehessék ezt meg velünk ismételten. Mikor mondja ki valaki a jogi pályára való alakalmatlanságát egy olyan embernek, aki nemtelen érdekeket bármikor, és „perverzióval” képes kiszolgálni. Aki a minimális szinten sem rendelkezik a jogalkalmazástól elvárható arányérzékkel. Aki nem észlelte (mert ha észlelte, csak szándékosan hagyta figyelmen kívül,akkor bűncselekményt követett el) az ordító ellentmondást a büntető törvénykönyvnek a „háborús fosztogatást”, a „lopást” elítélő fejezeteinek szándéka, és a pristinai bombázások utáni építési törmelékeknek, vascsöveknek a magyar KFOR táborgyors felállításához, biztonságának növeléséhez való felhasználása között. Egyszerűen nem tudom magam elé képzelni az ügyészt, munkatársait vagy felettesét, amikor előkészítették, leírták, majd aláírták e vádpontokat. Nem ismerem őket, sem nevüket sem arcukat. Igaz nem is vágyom megismerésükre.

Meggyőződésem, hogy Papp Gyula fellebbviteli tárgyalásáig is volna mit tenni az érintetteknek, és főként a nemtelen eljárásban résztvevők hivatali feletteseinek. Különös felelősség vár azonban rájuk,a magyar tábornokkal szembeni eljárás jogerős lezárultát követően.

A demokratikus jog nem „védtelen” a joggal-, a hivatallal visszaélőkkel szemben, ismeri e tényállásokat éppen úgy, mint az egyes hivatalok betöltésének alkalmatlanság miatti megszüntetését. Ez utóbbinál jó gondolatvezetés lehetne annak vizsgálata, hogy arányos jogalkalmazás történt e Papp Gyula esetében. Az ötvenezer forintos büntetés (ha ez marad a jogerős ítélet is), vajon olyan jogsértésekhez van-e rendelve, melyek indokolhatták a magyar tábornok azonnali leváltását, hazarendelését, és évtizedes börtönnel fenyegető vád aláhelyezését, megvádolását?!

Az első fokon hozott ítélet kapcsán mértéktartóan, de azért szeretném azon kétségemet is kifejezni, hogy a hatályos magyar joganyag sem zárja ki, hogy a bíróság észlelje és megállapítsa egy vádemeléshez vezető eljárás „elfogultságát”, a tárgyilagos eljáráshozvaló jog alapvető sérülését, és lépéseket tegyen az ehhez tartozókövetkezmények kezdeményezésére, miközben kétkedővé váljon a megalapozottnak tűnő vádpontok és annak bizonyítékai tekintetében. Egyamerikai bíróság előtt az elfogult nyomozati és vádemelési eljárás miatt, a vád egésze tekintetében kötelező lenne a felmentés. A magyar joganyag ezt nem teszi kötelezővé, de ki sem zárja. Igaz egy ilyen bírói döntés ma Magyarországon még ellentétes lenne a joggyakorlattal, ezért szokatlan is lenne, de egyben figyelemfelhívó és megítélésem szerint kívánatos is.

Végezetül egy gondolat, mely a hatalom mai szereplőinek jelentős részéből hiányzó tolerancia miatt kell, hogy itt leíródjon. Etolerancia hiány mostanság gyakran vezet a kritikát megfogalmazókkal szembeni, a hatalom vélt és vágyott jó hírnevének megvédése érdekében kezdeményezett jogi eljárásokhoz. A fentebb leírt gondolataim mindegyike az őszinte véleményem, a felháborodásom szülötte. Nem hordom magamnál az igazság kövét, így a részletek egészének hiányában a leírtak nemlehetnek állítások, akár tévedhetek is egy részük megítélésekor. Ezesetben is igaz lenne ugyanakkor, hogy az általam megvádoltakkihasználták a vádban a nyilvánosságot egy ember meghurcoltatáshoz, de az igazuk belátásához szükséges információkat már nem tették közzé. Amit tettek, az viszont érdemben sértette az Alkotmányban is rögzített jogbiztonsághoz és annak érzetéhez tartozó jogaimat. Így az alkotmányos jogaim megvédésének eszközéül ez esetben én is csak a nyilvánosságot, a véleményem közreadását választhattam.

Sir Mike Jackson tábarnok levele Papp Gyula méltatlan meghurcoltatása kapcsán, melyben kifejti, hogy hatalmi perverzió kellett a kiválló magyar tábornok igaztalan megvádolásához.


2000. november 15. Palotás János