Legfelsőbb Bíróság ítélete Postabank részvény – Magyar Állam 2003.06.30.

0
480

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Gf. I. 31. 521 / 2002 / 19. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Legfelsőbb Bíróság a dr. Hidasi Gábor ügyvéd (1055 Budapest, Balaton u.16.) által képviselt Palotás János (1165 Budapest, Koronafürt u.15.) felperesnek, a Déri és Lovrecz Ügyvédi Iroda (1139 Budapest, Váci u. 99. VIII. em., ügyintéző: dr. Sárközy Sándor ügyvéd) által képviselt Postabank és Takarékpénztár Rt. (1132 Budapest, Váci u.48.) I. rendű, valamint a Dessewffy Bellák és Társai Ügyvédi Iroda (1051 Budapest, Vörösmarty tér. 4., ügyintéző: dr. Dessewffy Alice ügyvéd) által képviselt Magyar Állam II. r. alperesek ellen szerződés létrehozása és kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság a Fővárosi Bíróság 30.G.75.680/2001/15. számú, 2002. január 24-én kelt ítélete ellen a felperes és a II. r. alperes által benyújtott fellebbezés és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán 2003. június 20-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a II. r. alperes az ítéletben írt vételárat a 33.865 (Harmincháromezer-nyolszázhatvanöt) darab forgatmánnyal ellátott, névre szóló részvények kiadása ellenében köteles kifizetni.

A vételár után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontja 1998. november 22-e, mértéke pedig 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11%, 2004. január 1-jétől a teljesítésig a mindenkori költségvetési törvényben írt mértékű kamat.

A Postabank Rt. épülete a József nádor téren.   ......  Egy bank, ahol a nyilvánosság a legfontosabb!
A Postabank Rt. épülete a József nádor téren. …… Egy bank, ahol a nyilvánosság a legfontosabb!

Köteles a felperes az I. r. alperesnek 800.000 (Nyolcszázezer) forint másodfokú perköltséget; a II. r. alperes pedig a felperesnek 2,700.000 (Kettőmillió-hétszázezer) forint másodfokú részperköltséget 15 nap alatt megfizetni.

A II. r. alperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam maga viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

Az első fokú bíróság ítéletében a felperes és a II. r. alperes között a részvény adásvételi szerződést ……….. db, a kibocsátáskor egyenként 10.000 Ft/db – az alaptőke leszállítását követően 5 Ft/db névértékű névre szóló, valamint ………….. db ugyanilyen névértékű bemutatóra szóló, a Postabank Rt. által kibocsátott törzsrészvényre a kibocsátási árhoz képest 106,215 % – os árfolyamon – összegszerűen ………………. Ft – vételáron létrehozta.

Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt ………………… Ft vételárat, ennek 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát és ……………….. Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 1.000.000 Ft perköltséget. Ítéletének indoklása szerint a Postabank és Takarékpénztár Rt. I. r. alperes (a továbbiakban: a bank) 1998. április 10-én tartott közgyűlésén elfogadták a bank 1997. évi mérlegét és éves beszámolóját. A közgyűlés a 7/1/1998. IV.10.) számú határozatával új részvények kibocsátása útján végrehajtandó zártkörű alaptőke emeléséről döntött azzal, hogy legfeljebb 2.000.000 db, egyenként 10.000 Ft névértékű, névre szóló részvény kerülhet kibocsátásra 140 % – os árfolyamon. A tőkeemelés, valamint az 1998. július 23-áig történt részvényvásárlás folytán a Magyar Állam 100 % -os tulajdonában lévő Magyar Fejlesztési Bank Rt. (a továbbiakban: MFB) 43,165 %-os tulajdoni hányadot képviselő névre szóló törzsrészvényt szerzett a bankban. Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszüntetéséről szóló 1998. július 23-án hatályba lépett 1998. évi XXXIX. törvény 3. §-a szerint az önkormányzatok vagyona azok megszüntetésével az állam tulajdonába került. A tulajdonváltozás érintette a megszüntetett önkormányzatok tulajdonában volt 19 %-os tulajdoni hányadot jelentő névre szóló postabanki törzsrészvényeket is.

A felperes 1998. május 29-én részvény-adásvételi szerződést kötött a perben nem álló Postabank Invest Rt-vel, amelyben ………….. db névre szóló törzs, – és …………..db bemutatóra szóló, egyenként 10.000 Ft névértékű bank részvényt vásárolt 139,75 % árfolyamon, összesen ……………………… Ft vételárért.

A felperes az 1997. évi CXLIV törvény (a továbbiakban: Gt.) 295. §-ának (1) bekezdése alapján felhívta a II. r. alperest, hogy mint a bank többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja tegyen vételi ajánlatot a fenti részvénycsomagra. A II. r. alperes a kérelmet ekkor elutasította, viszont a cégbíróságnál 1998. decemberében bejelentette, hogy 1998. november 7-ével a bankban a Magyar Állam 69,79 %-ot kitevő – többségi irányítást biztosító – részesedést szerzett. E tényt a cégjegyzékbe a cégbíróság 1999. január 4-én bejegyezte, a közzétételére 1999. február 18-án került sor. A Magyar Állam 1999. január 29-én a bankban összesen 99,96 %-os részesedést szerzett. A közgyűlés 1999. januárjában a bank alaptőkéjét leszállította, a részvények névértékét 5 Ft/db-ra csökkentette. A II. r. alperes 1999. márciusában 5 Ft/db egységáron a felperes részvényeire vételi ajánlatot tett, amit a felperes nem fogadott el.

A Felperes az utoljára 2002. január 24-én módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság 106,215 %-os árfolyamon ……………… db részvény tekintetében, összesen …………… Ft vételáron hozza létre közötte és a II. r. alperes között a részvény adásvételi szerződést. Kérte kötelezni a II. r. alperest a fenti vételár és ennek 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamata vagy ennek megfelelően kár megfizetésére azzal, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elől járni.

Kérte kötelezni az I. r. alperest, hogy fizesse meg kártérítés címén az általa részvényvásárlásra fordított és a II. r. alperes által fizetendő vételár közötti különbözetet, összesen ……………….. Ft-ot és ennek 1998. május 29-étől a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát.

Másodlagos kereseti kérelmében kártérítés címén kérte kötelezni az I. r. alperest a részvényvásárlásra fordított összes kiadása – ………………….. Ft és ennek 1998. május 29-étől járó évi 20 % késedelmi kamata megfizetésére.

Harmadlagos kereseti kérelmében, kérte kötelezni a II. r. alperest, hogy a Gt. 295. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt kártérítés címén fizesse meg a tőle vételár címén igényelt ……………….. Ft-ot és kamatait, míg az I. r. alperest kártérítés címén továbbra is …………………… Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Negyedsorban arra az esetre, ha – a bíróság az alperesekkel szemben a kamatigényt nem találná megalapozottnak, – a fenti összegek után évi 20 % késedelmi kamatot 1998. október 1-jétől általános kártérítés címén kérte megítélni. A keresetét az I. r. alperessel szemben az 1996 évi CXI. törvény (Épt.) 51. §-ra, a II. r. alperessel szemben az 1997. évi CXLIV. törvény 295. §-ára alapította. Előadta, hogy az I. r. alperes kárfelelőssége a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése és 6. §-a alapján is megállapítható.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperes a kártérítés törvényi feltételeit: sem az I. r. alperes jogellenes magatartását, sem az okozati összefüggést nem. Előadta, hogy a felperesnek a részvényvásárláskor tudnia kellett a bank válságos pénzügyi helyzetéről, így tudomása volt arról, hogy a részvényvásárlással az átlagosnál kockázatosabb befektetést végez. Az 1998. augusztus 7-én tartott közgyűlés követően a felperesnek értékesítenie kellett volna a részvényeit, ekkor még azokat a kibocsátáskori árnak megfelelő vételáron el lehetett volna adni. A felperes azonban a kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta. Végezetül hivatkozott arra, hogy az árfolyamveszteség a részvényes kockázata, annak megfizetésére senkit nem lehet kötelezni.

A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a vételi ajánlatot 5 Ft/db egységáron a felperes felé megtette, ami a részvények reális vételárát jelentette. Az OTC piacon kialakult vételár eltérített volt és nem tükrözte a részvények valóságos értékét. Előadta továbbá, hogy a felperes a részvényeket abból a vételárból vásárolta, amit a Büki Golf Klub Kft-ben lévő erősen felértékelt üzletrész ellenében az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződés alapján vételár címén kapott, ezzel maga is hozzájárult az I. r. alperes helyzetének kialakulásához. Hivatkozott arra, hogy a szerződés létrehozása sérti a nemzetgazdaság érdekeit ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlással és a jó erkölcsbe ütköző szerződést eredményezne.

Az első fokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresetének az II. r. alperessel szemben helyt adott és a szerződést a felperes, valamint a II. r. alperes között a keresetben írt kondíciók mellett létrehozta. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Megállapította, hogy a II. r. alperes a Gt. hatálybalépését – 1998. június 16-át – követően szerzett az I. r. alperesben a Gt. 290 §-ában írt többségi irányítást biztosító részesedést, ezért a Gt. 295. §-ának (1) bekezdésében írt vételi kötelezettség terheli. A többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésére 1998. július 23-án került sor, amikor is az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok Postabank részvényei a II. r. alperes tulajdonába kerültek. A vételárat a befolyásszerzés időpontjában az OTC piacon elérhető 106,215 %-os árfolyamon állapította meg. Alaptalannak ítélte a felperes keresetét a vonatkozásban, hogy a teljesítéssel a II. r. alperes köteles elől járni.

Az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében alaptalannak találta. A felperesnek az Épt. 51. §-ára alapított keresetet arra hivatkozással utasította el, hogy a perben a Gt. konszernjogi szabályait kell alkalmazni.

Az ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezésében elsősorban az első fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az I. r. alperes kereset szerinti marasztalását; másodsorban az ítélet I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését és ebben a keretben az első fokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság az I. r. alperessel szembeni kereset tekintetében tényállást nem állapított meg. A kár összegét az általa a vásárlás fordított és a II. r. alperestől járó vételár különbözetében – …………………. Ft-ban határozta meg – azzal, hogy ha a bíróság a II. r. alperes által fizetendő vételárat az általa megjelöltnél alacsonyabb összegben ítélte meg, úgy a hiányzó összeggel emelkedik az I. r. fizetési kötelezettsége. Előadta, hogy a részvények vételárát 1998. május 29-én fizette ki, ezért a kártérítés összege után járó kamat kezdő időpontját 1998. május 29-ében kérte meghatározni.

Amennyiben a bíróság a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasítaná, úgy az I. r. alperest kérte kötelezni a részvények vásárlására fordított teljes összeg és kamatai megfizetésére kártérítés címén. A követelés jogalapját illetően előadta, hogy az I. r. alperes félrevezető magatartását, a tájékoztatási kötelezettség megsértését az I. r. alperes vezérigazgatója a közgyűlésen elismerte, és azt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősítette. Kárát a részvények teljes vételárának darabonként 5 Ft-tal csökkentett összegében jelölte meg. Azt a körülményt, hogy a részvények vételárának egy részét a II. r. alperes a konszernjogi szabályok szerint köteles megfizetni a kárenyhítés körébe tartozóként értékelte. Álláspontja szerint az I. r. alperes az Épt. szerint nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól arra hivatkozással sem, hogy a részvényvásárlás kockázati befektetés. Az Épt. 51. §-ára alapított felelősség esetében a felperes megítélése szerint az okozati összefüggést a károsultnak nem kell külön bizonyítania. Ahol a kibocsátó félrevezető magatartása és az árfolyamvesztés megállapítható, ott a jogszabály az oksági kapcsolat meglétére törvényi vélelmet állított fel.

A II. r. alperes fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset magával szembeni elutasítását kérte. Vitatta, hogy az első fokú bíróságnak jogi lehetősége volt az adásvételi szerződés létrehozására. Előadta, hogy a II. r. alperest a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint csak ajánlattételi kötelezettség terhelte, amelynek eleget tett. Vitatta, hogy a szerződéskori forgalmi értéket kellett alapul vennie az ajánlat tételnél, álláspontja szerint ez nem következtethető ki a Gt. 295. §-ából. Hivatkozott arra, hogy a szerződés létrehozása a felperes által kért kondíciókkal a jó erkölcsbe ütköző és a nemzetgazdaság érdekeit sértő szerződés létrejöttét eredményezné. Előadta, hogy a felperes részvényvásárlásával nem szokásos piaci tranzakció történt. Befolyásolta a vásárlást, hogy a felperes a forgalmi értékhez képest többszörös áron értékesítette az I. r. alperes részére a Hungária Golf Klub kft-ben lévő üzletrészét, az így kapott vételár fedezte a perbeli részvények vételárát. A vétellel a felperes javítani kívánta az I. r. alperes kedvezőtlen mérlegét. A felperes tehát nem paci szereplőként, hanem személyes kapcsolatait felhasználva kívánt vagyoni előnyökhöz jutni. Állította, hogy a Tb. Önkormányzatok vagyonának állami tulajdonba kerülése a tulajdonszerzés szempontjából nem tartozik sem a Ptk. sem pedig a Gt. 288. §-a (1) bekezdésének hatálya alá. Előadta, hogy a felperesnek 1998. augusztus 7-ét követően el kellett volna adnia a részvényeit, a felperes azonban azokat kizárólag a banknak kívánta értékesíteni. Végezetül hivatkozott arra, hogy a felperes részéről joggal való visszaélés, hogy kettős pert indított, egyikben állította az adásvételi szerződés érvénytelenségét, a másik perben a keresetét ugyanerre az adásvételi szerződésre mint érvényes szerződésre alapította.

A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben a részvények vételárát a korábban kért 106.215 % helyett, a kibocsátási értékhez képest 115.56 %-ban kérte megállapítani és a II. r. alperest ……………… Ft és kamatai megfizetésre kérte kötelezni. Ez okból az I. r. alperest ………………. Ft-ban és kamataiban kérte marasztalni. Könyvszakértői véleményt csatolt, amely állítása szerint bizonyítja, hogy a részvények OTC piacon kialakult vételára a perbeli időben 115,56 % volt.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezésekre a felperes az I. és a II. r alperesek is további észrevételeket tettek, amelyben megismételték a már előadottakat.

A fellebbezések nem alaposak.

A II. r. alperes fellebbezése a következők miatt alaptalan:
Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a konszernjogi tényállás megvalósulását. A Gt. 288. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a Gt. XIV. fejezetében foglalt konszernjogi szabályokat kell alkalmazni, ha az ott írt jogalany maga vagy egyszemélyes társasága folytán részvénytársaságban, annak működése során a Gt. 290.§-ában írt többségi irányítást biztosító (50 %-ot meghaladó) befolyást szerzett. A perbeli esetben mind az alanyi, mind a tárgyi feltételek megvalósultak, mert a II. r. alperes alanyi oldalról a konszernjogi szabályok hatálya alá tartozik és a megszerzett részesedésének mértéke is megfelel a Gt. hivatkozott előírásainak.

Alaptalanul vitatta a II. r. alperes, hogy a törvényen alapuló szerzés nem tartozik a Gt. 288. §-a szerinti befolyásszerzés fogalmába. A törvény a szerzésmódok között nem tesz különbséget, így az nem korlátozható pusztán a jogügyleti úton való szerzés fogalmára. A többségi részesedés megszerzése 1998. július 23-ával bekövetkezett, így a felperes a gt. 295. §-ának (1) bekezdése alapján kérhette, hogy a II. r. alperes mint a részvénytársaság uralkodó tagja a részvényeit forgalmi értéken vásárolja meg. A II. r. alperes 1999. május 17-én vételi ajánlatot is tett 5 Ft/db egységáron.

Alaptalanul állította a II. r. alperes e körben, hogy a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint szerződéskötési kötelezettség nem, – csupán ajánlattételi kötelezettség terheli. A Gt. 295. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az uralkodó tagot az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei irányában vételi kötelezettség terheli, ha a részvényes úgy dönt, hogy a részvényeit el kívánja adni. A Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogszerűen kérte fel ajánlattételre az alperest, de mert a forgalmi érték tekintetében a felek között vita volt, azt a bíróságnak kellett megállapítania. Ellenkező jogértelmezés azt jelentené, hogy a vétel kikényszerítésére, – amely a kisebbség érdekvédelmét szolgálja – nem lenne jogi lehetőség.

Alaptalanul érvelt a II. r. alperes azzal is, hogy a szerződés létrehozása, – tekintettel a részvények megszerzésének a II. r. alperes által vázolt körülményeire – nemzetgazdasági érdeket sértene, jó erkölcsbe ütközne, illetve nem férne össze a rendeltetésszerű joggyakorlással. Az állam mint a gazdasági élet egyik szereplője nincsen privilegizált helyzetben. Az államnak mint a részvénytársaság tulajdonosának érdeksérelme nem jelent egyben nemzetgazdasági érdeksérelmet is. Az állam befolyása az egyszerű többségi részesedés birtokában az ellenőrzött részvénytársaságban – a Gt. 237. §-ában írt ügyek kivételével – meghatározó lett, a részvénytársaság működése, annak eredményessége alapvetően ezen az irányításon múlik. A kisebbségvédelmi szabályok azon a megfontoláson alapulnak, hogy a többségi részesedéssel rendelkező tag olyan üzletpolitikát kényszeríthet az ellenőrzött részvénytársaságra, amelyre a kisebbségi részesedéssel rendelkezőknek már nincs elegendő befolyása. A Gt. tehát ennek a befolyás-érvényesülésének az ellentételezéseként állapítja meg azt a kisebbségvédelmi szabályt, amelynek a felperes tekintetében is érvényesülnie kell, függetlenül attól, hogy az ellenőrzés alá kerülő részvénytársaság üzlettársa volt-e és, hogy a részvények megszerzésére milyen tranzakció keretében került sor. A felperes által a Hungária Golf Klub Kft. üzletrészére kötött adásvételi szerződés, valamint annak vételárából finanszírozott részvény adásvételi szerződés érvényesen létrejött. A konszernjogi szabályok alkalmazhatósága tekintetében nincsen jog jelentősége annak a körülménynek, hogy az üzletrész adásvételi szerződés milyen áron, illetőleg milyen céllal jött létre; hogy a felperes az üzletkötéssel mennyiben járt jól, illetve, hogy abból az I. r. alperesnek a konszolidációra irányuló törekvései körében milyen előnye származott a pénzügyi mutatóinak javítását illetően. A konszernjogok gyakorlása tehát a felperes részéről rendeltetésszerűen történt.

Alaptalanul vitatta a II. r. alperes a részvényeknek az első fokú bíróság által megállapított vételárát; de e körben alaptalan volt a felperes csatlakozó fellebbezése is. A részvények vételárának meghatározásánál a befolyásszerzés időpontjának van jelentősége, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.721/2002/4. számú felülvizsgálati ítéletében is megállapította. 1998. július 23-án a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában az OTC piacon kialakult és a Tőzsdetitkárság által közölt eladási árak alapján a Postabank részvények átlagára a névérték 106,215 %-ában volt megállapítható, függetlenül attól, hogy ezt az értéket a társaság valós vagyoni helyzete nem indokolta. A piac tisztességtelen befolyása – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2001. szeptember 21-én kelt leveléből kitűnően – nem volt bizonyítható, e vonatkozásban nem indultak perek, a már megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítására ez okból nem került sor. Az OTC piacon kialakult átlagár alapján helyesen állapította meg az első fokú bíróság azt az árat, amelyet a II. r. alperesnek vételárként fizetnie kell. Ebben a körben alaptalan volt a felperes csatlakozó fellebbezése is. Az általa becsatolt szakvélemény az Épt. 105. §-ára tekintettel látta indokoltnak a súlyozott átlagár alkalmazását. Az Épt. XVI. fejezete viszont a befektetési szolgáltatási tevékenységére tartalmaz szabályokat, azaz a peres feleken kívül álló személyi körre terjed ki.

Tekintve, hogy a II. r. alperes a kereset teljes elutasítását kérte a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a késedelmi kamat kezdő időpontját, valamint annak mértékét is. A késedelmi kamat kezdő időpontjára vonatkozóan a következőket állapította meg: A Gt. 292. §-ának (1) bekezdése szerint a többségi irányítást biztosító befolyás megszerzését az annak létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni a cégbíróságnak és a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodni a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. A Gt. 295. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisebbségi részvényes a cégjegyzékbe történt bejegyzést követő közzétételtől számított 60 napon belül kérheti, hogy a részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vásárolja meg. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezettnek a felhívás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell az ajánlatát megtennie. Ehhez képest az alperest a többségi részesedés megszerzését követő 120 nap alatt késedelmi kamat fizetési kötelezettség nem terheli, ezért a Legfelsőbb Bíróság a késedelmi kamat kezdő időpontját 1998. november 22-ében állapította meg.

A késedelmi kamat mértéke a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint évi 20 % volt. A 2000. szeptember 1-jén hatályba lépett 2000. évi LXXXVIII. törvény mind az ügyleti, mind a késedelmi kamat mértékét megváltoztatta. Eszerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodtak meg az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékkel azonosan kell a hatályba lépése után keletkezett jogviszonyokból eredő kamatokat megállapítani. A fenti törvény 3. §-ában hatályba léptető rendelkezést a 2002. január 1-jén hatályba lépett 2001. évi LXXXVII. törvény akként egészítette ki, hogy nem csak a hatályba lépését követően keletkezett, hanem a hatályba lépését megelőzően keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésekre is alkalmazni rendelte a törvény, amennyiben a kamatkövetelés, annak hatályba lépése után vált esedékessé. A 2001. évi LXXXVII. törvénynek visszaható hatálya nincsen, ezért rendelkezéseit csak a hatályba lépése után esedékessé vált kamat követelésekre lehet alkalmazni. A 2000. évi CXXXIII. törvény 121., illetőleg 127. §-ában az ügyleti és a késedelmi kamat mértékét évi 11 %-ban, a 2002. évi LXII. törvény 118. §-ában ugyancsak évi 11 %-ban határozta meg. A fentiekre figyelemmel a II. r. alperes 2001. december 31-éig évi 20 %, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11 %, 2004. január 1-jétől a teljesítésig pedig a mindenkori évi költségvetési törvényben írt mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.

A késedelmi kamat fizetése szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy bár a szerződés a bíróság ítéletével jön létre, az alperes vételi kötelezettsége és ezzel együtt a vételár fizetési kötelezettsége is a törvényben írt időpontban keletkezett. A bírósági ítélet csak a törvényen alapuló kötelezettség teljesítésének a kikényszeríthetőségét teszi lehetővé. A felperes a törvényben biztosított határidő alatt kérte részvényei megvásárlását és ezzel egyidejűleg vállalta a részvények átadását is. Minthogy a törvényen alapuló vételi kötelezettségének a II. r. alperes nem tett eleget az idegen pénz használatáért kárátalányként a Ptk. 301. §-a szerint kamatot köteles fizetni. A részvények ugyan a felperes birtokában maradtak, azonban nem volt adat arra, hogy abból olyan haszna származott volna, amellyel a II. r. alperes által fizetendő kamatot csökkenteni lehetne.

Alaptalan volt a felperes által benyújtott fellebbezés is.

A felperes fellebbezésében kártérítés jogcímén az I. r. alperes elmarasztalását kérte. Tény, hogy az 1998. április 10-én az I. r. alperes közgyűlése által elfogadott mérleg és ennek alapján közzétett tájékoztató nem tartalmazott valós adatokat. Az 1998. december 30-ai közgyűlés, amely módosította az 1997. évi éves beszámolót, a mérleg szerinti eredményt –8,572.000.393 Ft helyett –26,750.946.000 Ft-ra csökkentette, míg a saját tőkét 15,731.246.000 Ft-ról – 2,427.327.000 Ft-ra módosította. Tehát amikor 1998. május 29-én a felperes az I. r. alperes részvényeit, az ún. másodlagos forgalomban megvásárolta, olyan tájékoztató jelent meg, amely nem felelt meg az I. r. alperes tényleges vagyoni helyzetének. A törvény szerint a tájékoztatónak az a célja, hogy akik az értékpapírt meg akarják vásárolni, vagy el kívánják adni, hiteles és kellő mértékű információval rendelkezhessenek. A tájékoztatónak az adott értékpapír piaci megítélésére ha nem is kizárólagosan, de lényeges hatása van, tehát befolyásolja az értékpapír piaci árfolyamát. Az Épt. 51. §-a szerint a tájékoztatás elmaradásából, illetve félrevezető tartalmával okozott kár megtérítéséért a kibocsátó felel. A kár és a félrevezető tartalom közötti okozati összefüggést bizonyítani kell.

A felperes szerint, ha a társaság valóságos anyagi helyzetét ismerte volna – amely anyagi helyzet s névérték drasztikus változásához vezetett – nem köti meg a szerződést, és így nem éri károsodás abból, hogy a részvények névértéke 1998. végére 5 Ft/db-ra került leszállításra. Az okozati összefüggés a kártérítési felelősség tényállási eleme, ezért a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a felperes a részvények megvásárlásakor milyen jelentőséget tulajdonított a meglévő információknak, amely alapján a társaság veszteséges gazdálkodása megismerhető volt. Vizsgálta továbbá a részvények árfolyamának alakulását, és azt, hogy az üzletkötés milyen módon ment végbe, valamint hogy milyen okok vezettek az alaptőke leszállítására és az 5 Ft-os névérték megállapítására.

1997. év elején köztudottan közel 70 milliárd összegű betétet vontak ki az I. r. alperes bankból. A bizalom helyreállítása az I. r. alperes helyzetének stabilizálása érdekében, kormányzati, jegybanki intézkedések születtek, állami garanciavállalások történtek, 1998. márciusában pedig a kormány úgy döntött, hogy az ÁPV Rt. és az MFB Rt. vegyen részt a bank tőkeemelésében. A zártkörűen kibocsátott részvények lejegyzése 140 %-os árfolyamon történt. A tőzsdén kívüli értékpapír piacon 1998. augusztusáig a perbeli részvényeket a névérték felett forgalmazták. Más perekből megállapíthatóan is a magánbefektető vásárlókat elsősorban az állami beavatkozással történő konszolidáció motiválta, a bank tényleges helyzetének megítéléséhez még a rendelkezésre álló tájékoztatókat sem vették igénybe. A PSZÁF 2001. szeptember 24-ei leveléből kitűnően nem nyert megállapítást, hogy a piacon tisztességtelen árfolyambefolyásolás történt volna. Ugyanakkor az 1998. április 10-én megtartott közgyűlésen, melyen jelen volt a felperes, a könyvvizsgáló felhívta a figyelmet arra, hogy valójában csak a konszolidált mérleg adhat valós képet az alperes vagyoni helyzetéről és fontosnak találta közölni, hogy az I. r. alperes, több üzleténél a várható veszteségek fedezetére nem képzett céltartalékot. A felperes a Gfv.X.30.427/2001/6. számú ítéletből kitűnően a peres eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a bank mérlegét, a könyvvizsgáló jelentését megkapta, de nem olvasta el. Az ÁSZ jelentésből megállapíthatóan az I. r. alperes különféle tranzakciókkal – portfoliók értékesítése és cseréje – igyekezett a prudens gazdálkodással ellentétes túlzott kockázatvállalású ügyleteit elleplezni és elkerülni, illetve csökkenteni a céltartalék-képzés szükségességét, amellyel az eredményét meghamisította. Éppen ez utóbbi vezetett oda, hogy 1998. év végére 170 milliárd forint céltartalékot kellett képeznie. A felperesnek a Postabank vezérigazgatójához intézett, a másodfokú eljárásban becsatolt leveléből kitűnően a felperes tudott, illetve felismerte a bank fent említett törekvését, tehát ismert volt előtte, hogy miért keres az I. r. alperes “meghatározott gazdasági jellemzőkkel bíró” befektetéseket, így felismerte azt is, – leveléből kitűnően – “ha a portfolió cserékre nem kerül sor, akkor az állami tőkeemelésnek további milliárdokkal kellett volna nagyobbaknak lenniük”. A Hungária Golf Kft. üzletrészeinek megvételére tett ajánlat is a bank “konszolidációs” intézkedéseinek egyik eleme volt és arra szolgált, hogy javítsa a bank számviteli és biztonsági mutatóit, a céltartalék-képzési kötelezettség elkerülése végett. Az ügylet úgy jöhetett létre, hogy – a levél szerint- a felperesnek “kellett ajánlatot tennie a kormány tőkeemelésével azonos árfolyamon a Postabank részvényeinek megvásárlására”. Ez egy “segítő üzletkötés” volt a felperes részéről, amellyel javította a bank könyveinek eredményét, segítette a bank konszolidálódási kísérletét.

Megállapítható volt az ÁSZ jelentéséből az is (42. old.), hogy az 1998. évi céltartalék-képzés miatti 124,2 milliárd forint veszteségből a spanyol ügyletekhez kapcsolódóan 54,5 milliárd forint céltartalékot kellett képezni, amely összeg a teljes konszolidáció (152 milliárd) 36 %-a volt. A spanyol ügylet 1998. júniusában bonyolódott, amikor már a felperes részvényes volt, ennek az ügyletnek a vesztesége is közrehatott az alaptőke leszállításában, ebből eredő kárt azonban a felperesnek mint részvényesnek magának kell viselnie.

Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes ismerte a bank azon törekvését, amellyel a tényleges helyzeténél – a számviteli és bankbiztonsági mutatók manipulálásával – lényegesen kedvezőbb vagyoni helyzetet kívánt mutatni. A részvényvásárlás feltétele volt annak, hogy a felperes üzletrészét értékesíthesse, így ilyen körülmények között még azoknak a mérleg adatoknak sem tulajdonított jelentőséget, amelyek rendelkezésére álltak. Nem bizonyított tehát, hogy a tájékoztató valóságos voltának hiánya vezetett oda, hogy a perbeli részvényvásárlási szerződést a felperes megkötötte. A Gt. akkori szabályai nem írták elő kötelezően az alaptőke leszállítását, tehát a valóságos helyzet esetén sem lehet bizonyossággal azt állítani, hogy a névérték leszállítása megtörtént volna. A felperes a részvényeket a piacon kialakult áron vásárolta meg, és kár csak akkor érte, amikor hónapokkal később a részvények névértékének leszállítása megtörtént. Ebbe azonban már az 1998. nyarán megkötött veszteséges banki ügylet is közrehatott.

Nyilvánvaló ellentmondás van abban a felperesi álláspontban, hogy a konszolidációs szabályok alkalmazása szempontjából a piaci árakat tekinti irányadónak, míg kártérítési igénye vonatkozásában azt állítja, hogy már 1998. nyarán sem volt a részvények árfolyama valós piaci ár. Azzal, hogy a II. r. alperesnek a konszernjogi szabályok alapján az 1998-as piaci áron kell megvásárolnia a felperestől a részvényeket, a felperes olyan helyzetbe kerül, mintha azokat a névérték leszállítása előtt eladta volna. Így károsodás ténylegesen nem érte. Az árfolyamváltozásnak a vétel és az eladás közti időpont között bekövetkezett változása pedig a befektetői kockázat körébe tartozik.

Összességében tehát megállapítható, hogy az I. r. alperes részéről a jogellenes magatartás megtörtént, viszont a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt – a kártérítés alapjául szolgáló – további feltételek meglétét a felperes nem bizonyította.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint azzal hagyta helyben, hogy a II. r. alperes az ítéletében írt vételárat a …………….. db forgatmánnyal ellátott névre szóló részvények kiadása ellenében köteles kifizetni. A vételár után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontját 1998. november 22-ében, annak mértékét 2001. december 31-éig évi 20 %-ban, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11 %-ban, 2004. január 1-jétől pedig a teljesítésig mindenkori költségvetési törvényben írt mértékben állapította meg.

A felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett fellebbezése és a II. r. alperessel szemben előterjesztett csatlakozó fellebbezése is sikertelen volt. A felperes az I. r. alperesnek a ………………Ft fellebbezési értékét figyelembe véve a 8/2002. (III.30.) IM rendelet 2. §-a alapján 800.000 Ft ügyvédi munkadíjat köteles fizetni. A II. r. alperes sikertelen fellebbezése folytán a felperesnek ugyanezen jogszabályhely alapján 3.000.000 Ft ügyvédi munkadíjat tartozik fizetni, amelyből le kell vonni a felperes sikertelen csatlakozó fellebbezésére eső 300.000 Ft-ot, így a II. r. alperest a felperessel szemben terhelő fizetési kötelezettség összege 2.700.000 Ft.

A II. r. alperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam maga viseli.

Budapest 2003. június 20.

Grand Ph.D Palotás János okleveles közgazda, Címzetes egyetemi docens, a szerző

Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Kozmáné Dr. Nemes Júlia s.k. bíró

A Parlament épülete a főbejárat irányából.