AZ ORBÁN KORMÁNY JOGALKOTÁSÁNAK ÚJABB SZÉGYENE

0
169

Az Orbán kormány jogalkotásának újabb szégyene az a „munkaszerződésnek” nevezett iromány, amit alá kellene írnia még a héten mintegy százezer egészségügyi dolgozónak

/véleménycikk/

A 2020. évi C. törvény szerint 2021. március 1-től az egészségügyi dolgozók körében megszűnik az eddigi közalkalmazotti jogviszony és helyette egészségügyi szolgálati jogviszony keretében új munkaszerződést kell kötniük a munkáltatójukkal. Ennek hiányában a ma hatályos (2021. február 23.) jogi környezet szerint március 1-től, azaz öt nap múlva már nem is állhatnak munkába.

Ma már tudjuk, hogy végül közel ötezer egészségügyi szakembert veszítettünk el értelmetlenül!

1./ Az egészségügyi dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek média nyilatkozatai szerint a dolgozók többsége az új munkaszerződés aláírására nyitva álló törvényi határidő előtt három munkanappal (öt naptári nappal) megelőzően még nem kapták meg a munkáltató által számukra előkészített munkaszerződés tervezetét.

A jog pontos értelmezése néha valóban nem egyszerű dolog, magas szintű felkészültséget és gyakorlatot igényelhet. Ugyanakkor igaz az is, hogy legtöbbször elég annyi is, hogy ösztönszerűen megérezzük, hogy mi a helyes és mi a jogsértő, mert a jognak követnie kell a társadalmi igazságérzetünk elvárásait, és általában ezt is teszi.

Ezért, ha az érintettek most úgy érzik, hogy valami nincsen rendben azzal, hogy még nem tudják, hogy mit tartalmaz pontosan az a szerződés, amit nekik alá kellene írniuk ahhoz, hogy hétfőn folytathassák a munkájukat, akkor őket súlyos jogsértés éri a munkáltatójuktól, illetve azoktól, akik a munkáltatóik kötelmeit előírták.

A súlyos jogsérelem annyit jelent, hogy véleményem szerint mindazon dolgozók, akik még nem látták a munkaszerződés tervezetüket és csak ma vagy a napokban kapják meg, ezért arra hivatkozva, hogy nem kaptak megfelelő felkészülési időt a szerződés jogkövetkezményeinek megismerésére – és ezt követően hétfőtől nem engedik őket dolgozni – eredményesen indíthatnak majd keresetet a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon akár a kieső jövedelmük, akár a munkaviszonyuk helyreállítása körében.

Alapvető jogelv, és ezt számtalan alkotmánybírósági, legfelsőbb bírósági, kúriai döntés is megerősítette már, hogy minden joghatást kiváltó cselekedet, legyen az akár törvényi, jogszabályi kötelem csak akkor alkalmazható jogszerűen, ha az abban kötelezettek számára biztosított az elégséges megismerési és/vagy felkészülési idő. Jelen esetben a munkavállalónak joga van a részére felajánlott munkaszerződést a munkaidején kívül nyugodt körülmények között megismerni, az abban foglaltakat mérlegelni, családjával, környezetével egyeztetni, vagy akár jogi tanácsadást igénybe venni. Elképzelhetetlennek tartok egy olyan jogszerű bírósági álláspont kialakítását, amely számára a ma még hátralévő három, vagy kevesebb munkanapot ebben az esetben elégségesnek, így jogszerűnek ítélné meg.

2./  A média hírek szerint, ma még nem ismertek azok a konkrét illetmény- és költségátvállalási táblák, amelyek egy-egy dolgozói körben pontosan tartalmaznák, hogy egyes feladatokért (alapbér, bérpótlékok, sürgősségi pótlékok, a kirendelésekhez tartozó költségátvállalások köre és konkrét mértéke, stb.).

Ezzel összefüggésben ismert és köztudott az a jogfelfogás, amely jogszerűségében kizár minden olyan szerződést, amely valamely felet teljesítésre kötelez úgy, hogy annak nincsen pontosan meghatározva az ellenértéke. Így hatálytalan, azaz semmis minden adásvételi szerződés, amelyben nem szerepel az ár.

Bizton állíthatom, hogy több ezer olyan jogerős bírói döntés is született már, amely a munkaszerződés körében mondta ki, hogy annak minden, a munkavállalót kötelező és/vagy a munkavállalását korlátozó kitétele semmis, ha azzal nem áll szemben a munkavállalót megillető ellenérték pontos meghatározása már a szerződés megkötésekor, abban rögzítve.

Számos bírói ítélettel megerősített véleményem, hogy a munkaszerződés bármely kitétele, akkor is, ha azt törvény írja elő, csak akkor értelmezhető a felek közös akarata szerint megkötött szerződésnek, ha a szerződést aláíró munkavállaló az aláíráskor is tudatában volt annak, hogy a szerződés szerinti munkájáért konkrétan milyen alapbér illeti meg. A túlmunkára kötelezhető kitétel is csak akkor érvényes, ha tartalmazza, hogy a szerződés szerinti túlmunkáért őt megillető díjazásnak mi a konkrét mértéke, vagy azt konkrétan hogyan kell kiszámítani. A szerződés (törvény) szerint kötelezhető más munkahelyre történő átmeneti kirendelhetőségi kitétel is csak akkor hatályos, ha a szerződés tartalmazza, hogy a kirendeléskor milyen költségátvállalás, milyen többletjogok, és milyen díjazás illeti meg a munkavállalót, vagy azt miként kell kiszámítani. Ennek a törvényi kitételnek nem felel meg, ha a kiszámítása, egy még nem létező díjtáblára, kormányrendeletre utal, mert a szerződésben a kötelem létrejön, és annak feltételei, így különösen a díjazása, költségvállalása, a feltételek biztosításának köre, felelőse még nem ismert.

Összegezve:

A jogellenes jogalkotás persze nem ismeretlen az Orbán kormány számára. Ma már nem lepődhetünk meg azon sem, hogy zavartalanul folyik a jogellenes kormányzati gyakorlatot szolgaian kiszolgáló vagy tudás hiányában történő jogszabály előkészítő munka sem az érintett hivatalokban. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miként számolnak el a lelkiismeretükkel az önmagukat képviselőnek tituláló, de a valóságban szavazógépként regnáló személyek a Parlamentben, amikor az így előterjesztett jogszabályokat a legkisebb lelkiismereti probléma nélkül megszavazzák.

Igaz ciklusról ciklusra egyre többen vannak a kormánypárt soraiban azok a képviselők, akiknek a százezrek jogait sértő rendelkezések megszavazása azért nem okoz lelkiismereti problémát, mert nem is értik (többnyire nem is törekszenek rá, hogy megértsék), hogy miről szavaznak, mert képességeik alapján sem tuják azt felmérni. Kizárólag azt értik, hogy általuk soha nem gondolt szintű pozícióban vannak és ezt kizárólag a jelenleg regnáló rendszernek köszönhetik, azaz hálásak, amikor szavaznak.

Palotás János

Budapest, 2021. 02. 23.

2021. 02. 24.

Aktualizálás

És nézzük a tényeket! A napokban elindult Magyarországra a vakcina áradat, és így most rendelkezésünkre áll mintegy félmillió ember beoltásához szükséges vakcina! Abban reménykedtem, hogy ez csodás hír, hiszen akkor egy nap alatt be is fogunk oltani félmillió embert, mivel (bár ez hétszer kevesebb, mint amit Orbán Viktor nyilatkozott), de erre hetek óta fel vagyunk készülve.

Sajnos ismét csalódnom kellett! A kormányzati bejelentés, nem kis büszkeség mellett azt tartalmazza, hogy ugyan holnap valóban indul az oltás, de a félmillió oltáshoz két hétre lesz szükség, azaz tizennégyszer annyi időre, mint a miniszterelnök bejelentését követő kormányzati pontosítás, és éppen százszor annyira, mint amit Orbán Viktor büszkén előadott Brüsszelben.

A különbség nem jelentéktelen, mivel ismét száz fölé emelkedett a naponta elhunytak száma, így az egynapos félmillió oltás, illetve a kéthetes időszak között 1300 magyar állampolgár indokolhatatlan halálesetével kell számolnunk. A különbség nem jelentéktelen amiatt sem, hogy okkal várhatóan a következő két hétben többszázezer magyar állampolgár beoltásához szükséges újabb vakcina szállítmány fog érkezni Magyarországra és ahelyett, hogy az azokkal való oltást azonnal megkezdhessük, a vakcinákat tárolni fogjuk, amíg az oltó kapacitás a jelenlegi feladatok alól mentesül.

Jó lenne, ha nem csapnának be minket naponta. Jó lenne legalább tudnunk, hogy a valóságban mire vagyunk képesek, ezért mire számíthatunk olyan kérdésekben, ami kifejezetten az életünkről, az életben maradásunkról esélyeiről szól.

Palotás János

2021. április

Ma már tudjuk, hogy közel ötezer képzett szakembert veszített el a járvány tetőfokán a myagyar egészségügy. Mindezt a semmiért, egy akarnok diadalaként!