Szeptember elsején léptek életbe a köztudatban csak „maffiaellenes törvényekként” elnevezett új jogszabályok. Ennek csak egy kis szelete foglalkozik az ún. utcai prostitúcióval.
Számos ország jogrendje kifejezetten tiltja, és szigorúan bünteti a pénzért kínált utcai szexuális szolgáltatást. Más országokban pedig megengedett, de azért bizonyos korlátokkal itt is szabályozott. A híradásokban folytonosan vitatott érvek és ellenérvek ismétlése helyett én ezúttal is egy kicsit másról szeretnék gondolkodni. A hírekben is fel-felvetik azt az ellentmondást, hogy a törvény életbe lépését követően a szigorú rendőri fellépés azonnal kezdetét vette, miközben az ún. türelmi zónák közül ezeddig egyetlen egyet sem jelöltek ki az országban. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy szeptember elsejétől főútvonalakon és a városok forgalmas utcáinak szinte mindegyikén tilos az prostitúciós szolgáltatás felkínálása.
A jogalkotó a törvényben rendezni kívánja a korábbi helyzetet, azaz tudomásul veszi, sőt – ellenőrzött feltételek mellett – engedi a prostitúciót, de annak gyakorlását meghatározott helyhez kötve biztosítja a lakosság egészének nyugalmát és a közerkölcs sérthetetlenségét. Hangsúlyozom, hogy magam ezzel a megoldással egyet is értek, és el is tudnám fogadni a többség akaratát, ha az a teljes tiltást akarná érvényesíteni. Most mégis, ismételten nyugtalan és értetlen vagyok! Értetlen, mert számomra elfogadhatatlan a jogalkotók gondolkodásmódja.
Nem hiszem, hogy demokratikus berendezkedésű országból tudnának hazai jogalkotóink példát találni arra, hogy az állam egy törvényen belül önmagának hat havi haladékot biztosít arra, hogy az állampolgártól elvárt magatartás feltételeit biztosítsa, miközben az állampolgárral szemben azonnal érvényesíti azt az elvárását, ami csak az állam előzetes intézkedése után tartható be. Az egy természetes szabályozás lett volna, ha a törvény előírásai szerint kötelezett önkormányzatoknak például szeptember elsejéig kötelezően ki kellett volna jelölniük az ún. türelmi zónákat, majd az érintetteknek adott volna a törvény hat hónapot, hogy tevékenységüket áthelyezzék az új, kijelölt területre. Így lehetőségük lett volna ügyfeleikkel is elfogadtatni, megismertetni az új helyeiket.
Az ellenkezője viszont elfogadhatatlan. Ez közel sem csak elvi kérdés. Az állam és polgárai még csak nem is mellérendeltek. Azaz nem az államért vannak polgárai, hanem az állam van a polgáraiért. Az államhatalom, de a hatalom eszközei az állampolgárokért vannak és nem ellenükben. A jogbiztonság nem véletlenül tartozik alapjogaink közé. Egy törvény csak akkor jelenthet mindannyiunk érdekében korlátozást az érintetteknek, ha előbb biztosítottak a törvény betarthatóságának feltételei. Számomra elfogadhatatlan és veszélyesnek tűnő az a hatalmi gondolkodás, amely önmagát a törvényeken felülinek tekinti. A konkrét esetben a hatalom meghirdette, hogy megbünteti a prostituáltakat, mert ők nem a kijelölt helyükön tevékenykednek, de a helyüket nem, vagy csak hónapok múltával fogják kijelölni!
Azzal, hogy a hatalom már azelőtt megbüntette az érintetteket, hogy a jogkövető magatartáshoz a törvényben rá nézve előírtakat teljesítette volna, sajnos már többször találkoztam. Ami most új volt számomra az az, hogy már előre, magában a törvényben felmentette magát az egyidejűség nyilvánvaló kötelezettségétől. Sajnos abban is biztos vagyok, hogy a hat hónap lejártával sem fogja az érintett önkormányzatok többsége kijelölni a törvény szerint kötelező türelmi területet, de az érintettekkel szemben érvényesíteni fogják az előírtakat. A jogalkotóink ugyanis ezúttal sem szakítottak azzal a gyakorlatukkal, hogy a törvényi kötelmek figyelmen kívül hagyásakor kizárólag az állampolgároknál jelenítenek meg szankciót, míg az önkormányzat és az állam legfeljebb ún. „mulasztásos törvénysértést” követ el. Évekkel ezelőtt, az Alkotmánybíróság egy döntése kapcsán kifejtette már, hogy alkotmányosan aggályosak mindazon jogszabályaink, amelyekben az előírásokat megszegő állampolgárt számos jogkövetkezménnyel sújtja az előírás, de a közhatalmat gyakorlók kötelezettségszegéseihez nem rendel szankciót. Ennek lett akkor mindmáig egyedinek tekinthető következménye, hogy azóta az adóhivatalnak is kötelezően késedelmi kamatot kell fizetnie az adózónak, ha az adó visszatérítésekor határidőt mulaszt. Sajnos nagyon sokáig kellene kutatnom a jogszabályok között, hogy újabb példákat mutathassak be. Az ellenkezőjét pedig órákon át sorolhatnám. Ki tud arról, hogy milyen jogszabályi szankciókkal kell számolnia az önkormányzatoknak, a rendőrségnek, az ügyészeknek, az APEH munkatársainak, ha a több száz jogszabályban meghatározott intézkedési, határozathozatali stb. határidőiket nem tartják be. Az ellenkező oldalon álló állampolgároknak ugyanezen jogszabályokban a határidők késedelme esetén szinte minden esetben bírsággal, büntethetőséggel, jogvesztéssel kell szembenézniük.
Egyszer ez is meg fog változni, és a kölcsönös kötelezettség, mint természetes követelmény lesz jelen mindennapjainkban. Nem attól demokratikus ugyanis egy rendszer, hogy önmagát annak nevezi!
