Demszky Gábor főpolgármester

0
466

1999-12-09

Dr Demszky Gábor

Egy politikus, akit kedvelek is meg nem is.

Kedvelem, mert …

Kedvelem, mert talán ő az, aki legjobban akarja azt a politikusi sikert, amiért hajlandó akár nap mint nap is megdolgozni. Nem elvárja,hogy írjanak róla, hanem állandóan építi saját közéleti ismertségét. Látszik, hogy tudatosan tervezi, hogy napi programjai között mindig legyen olyan, a médiában eladható fellépése, megjelenése az emberek között, ami egyben népszerűsíti is őt. Mindezt azzal a nyugati eszköztárral, amiről legtöbb “politikus” társának szerintem fogalma sincsen.

Kedvelem talán azért is, mert általában látszanak a céljai és mert feltűnően nagy a munkabírása. Amikor 1990-ben Demszky Gábort először választották meg Budapest főpolgármesterének, a már akkor is közel tízéves politizáló gyakorlattal bíró, de döntési eszközökkel soha nem rendelkező 38 éves politikus belépő nyilatkozatai még nem igazán tetszettek. Emlékszem a képviselőségéről leköszönő főpolgármesterként bemutatkozó rövid parlamenti beszédében kiemelt helyet kapott annak közlése, hogy az ő főpolgármestersége alatt nem lesz politikai protekció, őt egyetlen képviselőtársa se keresse meg, ha a tilosban parkoló gépkocsiját elszállítják. Az első év legismertebb intézkedései is a rendteremtés, a hatalmon alapuló határozottság körébe tartoztak. Akkor sokan hívták Demszky Gábort az autólopkodónak. A Vállalkozók Országos Szövetségének elnökeként ekkor hívtam meg őt egy ebédre (talán ez volt az első és azóta is az utolsó négyszemközti megbeszélésünk) és vetettem fel, hogy hihetetlen lehetőséget kapott, amikor ilyen fiatalon lett a világ egyik legszebb fővárosának választott vezetője. Nem engedheti meg magának, hogy az autólopkodó hír maradjon meg róla az utókornak. Határozott intézkedésekkel rendet kell tennie, hogy ezt mindenki érezze, de sajtónyilatkozatokat arról kell közzétenni, hogy mit épít, minek az átadásán, üzembehelyezésén vesz éppen részt. Javasoltam, hogy találjon ki, valósítson meg valamit, ami biztosan bekerül a következő száz év Budapestről szóló útikönyveibe azzal, hogy ezt a városrészt 1990-ben kezdték el kialakítani, az akkori főpolgármester Demszky Gábor ötlete alapján. Példaképpen a nyolcadik kerület használaton kívüli Ganz telepeinek, és a romos kerületrészek helyén felépíthető ezredvégi belváros lehetőségét vetettem fel, ha vállalja a vitát párttársával, Ráday Mihállyal.

Demszky Gábor tudott váltani, és egy év múlva már arra lettem figyelmes, hogy az Antall kormány média mélyrepülése közben, a televízió híradójának biztos, hogy első számú közszereplőjévé vált. Ha nem is választott ki egy olyan léptékű programot, amelyről az én felvetésem szólt, de már szó sem esett a parkolási szabálytalanságok büntetéséről (miközben a belvárosban és a kapcsolódó kerületekben – szép csendben – minden utca fizető parkolóvá vált). A hírek mindig a város fejlődéséről, gazdagodásáról szóltak.

Kedveltem, mert az MSZP-SZDSZ koalíció ellenére, ha általa véltena főváros érdeke ezt megkívánta, bármikor kemény vitába szállt a kormánnyal. Az 1998-as választási kudarc után is vállalta saját pártját, az SZDSZ-t, pedig sokan javasolhatták neki, hogy csak akkor mehet a siker esélyével neki az 1998-as főpolgármesteri választásnak, ha kinyilvánítja eltávolodását a választáson komoly pozíciót vesztett pártjától. Az 1994-es választáson pedig nem mondta a választópolgároknak, hogy azért szavazzanak rá, és ne a polgári ellenzék jelöltjére, mert párt hovatartozása miatt az általa vezetett fővárossokkal több támogatásra számíthat az MSZP-SZDSZ kormánytól, mint amit egy akkori ellenzéki vezetésű Budapest elérhet. Ezt a magatartást (politikusi tartást) a mai utódok igazán lekoppinthatták volna!

Nem kedvelem, mert …

Néhány hónapja, ha barátaim rákérdeztek a főpolgármester személyére, akkor általában azt válaszoltam, hogy nem igazán kedvelem, mert a személyisége nem áll hozzám elég közel. Nincs igazán konkrét problémám tetteivel, de a célok tudatos eszköztárában az érdekek motiváltságának arányai (benne a hatalmon maradás, az akarat érvényesítése) nem egyeznek a saját értékrendemmel. Az elmúlt néhány hónapban oly méltatlan támadások érték és oly hitvány emberektől, hogy ma már magam is hajlok személyének és tetteinek nagyvonalúbb megítélésére. Teszem ezt annak ellenére, hogy a megszólalásaiban ma meghatározó súlyt kapó ” védekezésként támadok ” taktikájának alkalmazásában korántsem olyan sikeres és felkészült, mint a fentebb kiemelt években megszokott magabiztos és alkotásra hivatott politikusi közszerepléseiben. Számomra ugyanis a fiatal politikusok közül Demszky Gábor egyike azon keveseknek, akik sok hibával, gyakran igen sok naivitással fűszerezve ugyan, de valóban felléptek a kádári rendszer alig érzékelhető totális jellege ellen. Valóban politikai felfogása miatt zárták ki az egyetemről, ahová előtte tudása alapján felvették! Majd írásai alapján került publikálási tilalom alá, illetve írásai miatt ítélték el! Bizony figyelem a ma hangos polgári és nemzeti politikusokat, akik ebben az időben legfeljebb ún. reform szárnyát képezték – koruktól függően – a KISZ-nek, vagy az MSZMP-nek. Illetve bármely írásuk bármikor megjelenhetett és meg is jelent. Így ma már úgy vélem, hogy pozitív közéleti képességei és tettei jelentősen felülmúlják a néha felfedezhető kisebb, az emberi gyarlóságból fakadó hibákat.

Palotás János

1999. december 9.

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere

…vissza a listához
<imgalt=”megismerhetik, ha=”” végig=”” olvassák=”” írásaimat!=”” “src=”/pics/VIP_reklamcsik.jpg” border=”0″></imgalt=”megismerhetik,> <ahref=”http: www.palotas.com”=””><imgalt=”egy bank,=”” aki=”” a=”” nyilvánosságot=”” biztosítja=”” Önnek=”” és=”” pénzügyeinek!=”” “src=”/pics/Postabank_reklamcsik.jpg” border=”0″>

</imgalt=”egy></ahref=”http:></imgalt=”dr.>