2001. szeptember 26.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában helybenhagyta a korábbi ítéletét. Természetesnek tartom, hogy az ítélet írásba foglalt változatát, azt is szószerinti formában – meggyőződésem szerint tanulságként – közreadom!

Jogkövető állampolgárként, és a demokratikus jogfelfogás elkötelezettjeként az ítéletben foglaltaknak eleget teszek, igyekezvén példát mutatni mindazoknak, akiknek ez a fajta magatartás nem feltétlen jellemzőjük.

A demokrácia elkötelezettjeként vallom azt is, hogy a végső bírói ítéletet illik tudomásul venni. Ugyanakkor félre magyarázata ugyanennek az, hogy egyet is kellene érteni a legfőbb bírói fórum döntésével. A konkrét esetben minden emberi és szakmai hitem tiltakozik a döntés megalapozottságával szemben.

Tiltakozik, mert a bírói ítélet;
1. Nem a keresetem tárgyában születet! Reményem szerint csakis többszöri félreértésből, a kereset gondatlan átolvasásából fakadóan értelmezhette úgy, hogy a keresetemet az érintett részvényekkel szembeni, a vétel időszakát követő várakozásaimban való tévedésre, be nem teljesülésre alapoztam, ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság korábbi, most helybenhagyott ítélete szó szerint tartalmazza. Hitem szerint, e megközelítés ellen már jobban nem tiltakozhattam, mivel ilyen felvetés a keresetemben nincsen! .. Csak jelentős félreértés mellett lehet nem azt kiolvasni a keresetemből, hogy a tévedés, esetleg megtévesztés a részvény valós helyzetét illetően a vételi megállapodás pillanatában állt fenn, azaz a valós adatok birtokában nem vettem volna meg a Postabank részvényeit. Nem vitathatóan, e valótlan adatokat a másodrendű felperes tette közzé, majd a vételt követően, hónapok elteltével és a vételt megelőző időpontra visszamenőleg módosította rendkívül jelentős eltéréssel. A Bíróságot kötötte volna a keresetem, de az ellen nem lehet védekezni, ha a kereset tartalmát értelmezik át oly módon, hogy azt követően az ítélet már megalapozott!
2. Bűntető jelleget fogalmazott meg felém! Korábbi gyakorlatom szerint, valamennyi peres eljárásban, valamennyi tárgyaláson személyesen is jelen voltam, bár ez nem megszokott a polgári peres eljárások során. A Legfelsőbb Bíróság megelőző és nem várt módon elmarasztaló ítélete, annak indoklása, a keresetem átértékelése, és ezáltal szakmai megaláztatásom oly módon megviselt, hogy – ma már tudom, jól tettem – ez alkalommal nem mentem el az ítélet kihirdetésére. A felülvizsgálati eljárás szabályait ismerők tudják, hogy ezen eljárásban csak az ítélet jogsértő módjával szemben, azaz az ítélkező bíróságnak felróható kétségek estén lehet keresettel élni. Az állampolgár számára már az is elriasztó, hogy ez esetben kétmillió forint illetéket kell csatolni a keresethez. A perben érintett másik félnek, ez az eljárás gyakorlatilag érdektelen, hiszen itt már nincsen bizonyítási kötelezettség, sőt lehetőség sem, az ő számára már a korábbi ítélet is jogerős és végrehajtható volt. Ebben az eljárásban a fellebbező, és a korábbi ítéletet meghozó bírói fórum a két ellenérdekelt fél. Ezt a jelen eljárás is alátámasztotta, aminek következtében az alperes fél, egyetlen iratot sem készített, beadvánnyal nem élt stb, azaz ezen eljárás kapcsán költsége fel sem merülhetett. A Legfelsőbb Bíróság, a bírósági gyakorlattól ez esetben eltérve, további nyolcmillió forint megfizetésére kötelezett alperes részére, így már összesen harmincmillió forint megfizetését írta elő, azon alperesek részére, akik 1998-ban, közel félmilliárd forint bevételre tettek szert olyan értékpapírok eladásával, melyeknek már az eladás pillanatában is negatív értékkel bírtak, csak ez akkor, éppen az eladóknak felróható okokból nem volt a vevő(k) számára felismerhető. Számomra ez az ítéleti rész azt az üzenetet hordozta, hogy rendkívül nagy, és nem is számítható kockázatot vállal, aki az állammal szemben közvetlenül, vagy annak tulajdonán keresztül közvetve követeléssel áll elő.

Jelen írásomat az ítélet szó szerinti közreadását követően még folytatom. Így az olvasó számára biztosítani tudom, hogy elolvasva a keresetemet, az annak mindemben helyt adó Fővárosi Bíróság ítéletét, majd a jogi alapot átértékelő Legfelsőbb Bírósági döntéseket, mindenki számára adottá válik az egyes álláspontok megalapozott volta feletti álláspont kialakítása.
.
.
.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFÖLSŐBB BÍRÓSÁGA
mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.X.30 427/2001/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Hidasi Gábor ügyvéd (1055 Budapest, Balaton u. 16.) által képviselt Palotás János (1165 Budapest, Koronafürt u. 15. szám) felperesnek a dr. Dessewffy Alice ügyvéd (1051 Budapest, Vörösmarty tér 4.) által képviselt Postabank Invest Rt. (1051 Budapest, József Nádor tér 1.) I.r. és a Postabank és Takarékpénztár Rt. (1132 Budapest, Vávi u. 48.) II.r. alperesek ellen a Fővárosi Bíróság előtt 10P.20753/1999. szám alatt szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított és a Legfölsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. november 27-én meghozott Gf.VII.33. 642/1999/4. számú ítéletével befejezett perben az említett számú másodfokú határozattal szemben a felperes által benyújtott 38. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán – a 2001. évi szeptember hó 26. napján tartott tárgyaláson – öttagú tanácsban meghozta a következő
Í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Gf.VII.33. 642/1999/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 8.000.000,- (Nyolcmillió) Ft felülvizsgálati perköltséget.

I n d o k l á s :

A felperes és az I.r. alperes között 1998. május 29-én részvény átruházási szerződés jött létre. A felperes az I.r. alperestől megvásárolta a II.r. alperes 6836 db 10.000.-Ft névértékű névre szóló törzsrészvényt és 27.290 db 10.000.-Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényt 139.75%-os árfolyamon, összesen 437.261.000,-Ft vételárért. A megállapodás tartalmazza a „vevő a társaság üzleti, jogi helyzetét ismeri, a részvények értékét a vételárral arányban állónak jelenti ki”.

A per iratanyagából megállapítható, hogy a perbeli időszakban az I.r. alperes a II. alperes egyszemélyes részvénytársasága volt. A felperes és a II. alperes között szoros üzleti kapcsolat állt fenn. A felperes saját, illetve cégei számláját a II. alperes vezette, egyéb pénzügyi műveleteket is végzett részére. Többek között a felperes a II. alperesnek adta el a Hungária Golf Kft-ben lévő üzletrészét. A részvény adásvételi szerződés megkötését megelőzően az ügyletről a felperes a v elnök vezérigazgatójával és más képviselőivel folytatott tárgyalást, nem az I.r. alperessel. A megállapodás megkötésének idején II. alperes részvényeinek a tőzsdén kívüli értékpapír piacon kialakult piaci ára a névérték 140%-a körül mozgott.
A részvény átruházási szerződés megkötése előtt a II. alperes 1998. április 10-én évi rendes közgyűlést tartott. A II. alperes elnök vezérigazgatója a társaság helyzetével kapcsolatban előadta, hogy a II. alperes az 1997. évi nehézségek ellenére meg tudta őrizni piaci szerepét, melyet számos intézkedés, a kormány részéről érkezett támogatás elősegített. Szükség van ugyanakkor további tőkeemelésre 24-28.000.000.000,-Ft értékben. A jegyzőkönyv tartalmazza: az állam az állami tulajdonban álló társaságok révén részt vesz a tőkeemelésben 6.000.000.000,-Ft erejéig. A részvényeket 140%-os árfolyamon lehet majd lejegyezni, ami lehetőséget biztosítana arra, hogy „ezeket a tartalékokat megképezvén, ezeket a veszteségelemeket feloldván ebben az évben és a jövőt tekintve semmilyen hátralékkal, semmilyen teherrel a múlthoz kötődő csomaggal ne kelljen továbbhaladni. Az csak a számol véletlen egybeesése, hogy ma az OTC-n körülbelül hasonló, ezt megközelítő árfolyamon mozognak a részvények.” (Jkv.8. oldal) Jelezte, a társaság célja, hogy 1999-ben megjelenjen nem csak a magyar, de a külföldi tőzsdén is.

A közgyűlés elfogadta a II. alperes 1997. évi mérlegét. A társaság mérlegfőösszege: 365.251.342.000,-Ft, adózás előtti eredménye: -12.015.574.000,-Ft. A mérleg szerinti eredmény a 3.423.201.000,-Ft összegű általános tartalék bevonásával -8.592.373.000,-Ft. /Ezeket az adatokat a II. alperes az 1998. december 30-i közgyűlésén korrigálta. Az adózás előtti eredményt: -12.015.574.000,.-Ft-ról -30.174.147.000,-Ft-ra, a mérleg szerinti eredményt -8.592.373.000,-Ft-ról –26.750.946.000,-Ft-ra, a saját tőkét 15.731.246.000,-Ft-ról –2.427.327.000,-Ft-ra módosította./ A könyvvizsgáló a mérleg elfogadása előtt tájékoztatta a közgyűlést a II.r. alperes vagyoni helyzetéről. Kifejtette, a befektetési struktúra összetettsége miatt valójában csak a konszolidált mérleg adhat teljes körűen valós képet az alperes vagyoni helyzetéről. Felhívta a figyelmet, hogy a II.r. alperes több üzleténél a várható veszteségek fedezésére nem képzett tartalékot. Utalt bizonyos garanciavállalásokra, bizonytalan kimenetelű ügyletekre, amelyek kockázatokat rejtenek. A közgyűlés döntött egyebek mellett a tőke felemeléséről is.

A felperes az első fokú bíróságon 1999. június 16-án megtartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy postabank részvényekkel „közvetlenül” nem rendelkezett, de „közvetetten” igen. Az 1998. április 10-én megtartott közgyűlésen részt vett, a bank mérlegét, a könyvvizsgáló, az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentését megkapta, de nem olvasta el.

1998. augusztus 7-én a II.r. alperes rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés többek között elfogadta a II.r. alperes konszolidált éves beszámolóját, módosította az alapító okiratát a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. Törvénynek megfelelően, továbbá a korábbi igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagjai helyett új tisztségviselőket választott. Nem fogadta el a szavazásra nem jogosító bemutatóra szóló osztalékelsőbbségi részvények törzsrészvénnyé történő átalakítását, elhatározta ugyanakkor a társaság 10.000.-Ft névértékű törzsrészvényei teljes mennyisége tőzsdei bevezetésének kezdeményezését 1998. december 31. napjáig.

1998. december 30-án a II.r. alperes újabb rendkívüli közgyűlést tartott. Az igazgatóság elnöke többek között előadta: a II.r. alperes 1998. évi várható vesztesége eléri a 158.000.000.000,-Ft-ot. A veszteség döntő részét a korábban meg nem képzett céltartalékok megképzése okozta 141.000.000.000,-Ft összegben, míg az 1998. évi banküzemi veszteség eléri a 17.000.000.000,-Ft-os összeget. (Jkv. 14. oldal) „A Bank korábbi beszámolói, illetve jelentései következetesen tévesen mutatták be a Bank pénzügyi helyzetét, azzal, hogy a Bank nem képezte meg a szükséges céltartalékokat a hitelekből és a befektetésekből várható veszteségek fedezetére, nem realizált vagy egyáltalán nem létező nyereséget mutatott ki, illetve kisebb mértékben működési költségeket határolt el …. Az éves beszámolója a Bank vagyoni és pénzügyi helyzetéről félrevezető információt közölt …” (Jkv.14. oldal) „A tőkeemelések olyan körülmények között valósultak meg, amelyek következtében a tulajdonosok nem rendelkeztek megfelelő információkkal a Bank valós pénzügyi helyzetét illetően. Ugyancsak valószínűsíthető, hogy a Bank részvényeinek árát mesterségesen magasan tartotta, azaz a hamis információkon túl is manipulálta az árakat. Mindez azt jelenti, hogy legalábbis az 1998-ban kialakult részvény árakat nem tekinthetjük valós piaci áraknak.” (Jkv.14. és 15. oldal) A közgyűlés a már ismertetettnek megfelelően módosította az 1997. évi mérleg adatait. A közgyűlés az alaptőkét 21.062.630,-Ft-ra leszállította, a korábban 10.000,-Ft névértékű részvények névértékét 5,-Ft-ra csökkentette.

Az iratok között megtalálható az Internettről levett, az Állami Számvevőszék által készített jelentés a II.r. alperes gazdálkodása, működése és 18998. évi vesztesége ellenőrzéséről, vesztesége okairól és ajánlásokról, melyben többek között olvasható: „a prudens gazdálkodással ellentétes hazárd üzletpolitikára utal a tudatosan felvállalt nagykockázatú kihelyezések aránytalanul magas összege. A bank tényleges kockázata a felügyelő hatóságok számára sem volt kellően átlátható, mivel a bank a kockázatos kihelyezéseket egyrészt szétaprózta, másrészt olyan finanszírozási konstrukció formájában rejtette el, mint például a kintlévőség halasztott fizetéssel történő értékesítése.” (1. oldal) „A bank egyedi döntéshozatalban résztvevő vezető tisztségviselői és a menedzsment több éven keresztül tévedésben tartották a bank igazgatósági képviselettel nem rendelkező tulajdonosait, amikor olyan döntési mechanizmust alkalmaztak, amely lehetőséget adott a szakértői kontroll kiiktatására.” (2., 3. oldal) A PM 1999. május 12-én kelt tájékoztatójában az alábbiak szerepelnek: „A Postabank részvényeket nem vezették be a Tőzsdére, ugyanakkor a részvények kereskedelme a Tőzsdén kívüli (OTC) piacon a kibocsátott részvények számához viszonyítva nem volt nagy mennyiségű, a részvények likviditása alacsony volt és az ár ezáltal könnyen alakíthatóvá vált.”

A felperes az I.r. alperessel szemben 1999. január 25-én keresetet nyújtott be, melyben a Ptk.210.§-ának /1/ és /3/ bekezdésében foglaltakra hivatkozva a részvény adásvételi szerződését megtámadta. A Ptk.237.§-ának /1/ bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítását kérte, későbbi beadványában az eredeti állapot helyreállítása mellett vagylagosan az érvénytelenségi ok kiküszöbölését kérte oly módon, hogy a részvények jelenlegi névértéke és a részvények vételára közötti különbözet megfizetésére kötelezze a bíróság az alperest. Keresetét 1999. szeptember 13-án a II.r. alperesre kiterjesztette, hivatkozva a Gt.238.§-ának /2/ bekezdésében foglaltakra. Az adásvételi szerződés semmisségét is kérte megállapítani a Gt.325.§-ának a) pontja alapján, hivatkozott továbbá a Ptk.210.§-ának /4/ bekezdésében írtakra is.

A Fővárosi Bíróság 1999. október 21-én kelt ítéletében megállapította, hogy „a felperes és I.r. alperes között 1998. május 29-én kelt adásvételi szerződés érvénytelen.” Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül adjon ki I.r. alperesnek 6.836 db 10.000 Ft névértékű törzsrészvényt, és 27.290 db 10.000 Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényt. A bíróság kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 437.261.000,-Ft-ot, és ennek 1998. május 30-tól a kifizetésig járó 20%-os kamatát, továbbá fizesse meg a perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes perbeli tartozásáért a II.r. alperes korlátlanul fele, és kötelezte a II.r. alperest is perköltség megfizetésére.

A bíróság az I.r. alperessel szemben a Ptk. 210.§-ának /1/ és /4/ bekezdésére alapozott kereseti kérelmet, továbbá a semmisségre alapított kereseti kérelmet elutasította. Alaposnak találta azonban a felperes keresetét a Ptk. 210.§-ának /3/ bekezdése alapján. Az ítélet indoklása szerint a felek az 1998. április 10-i közgyűlés anyaga alapján bízhattak abban, hogy II.r. alperes gazdasági helyzete jó, a II.r. alperes 1998. december 30-i közgyűlésen elhangzottak szerint azonban ez nem felelt meg már a szerződéskötéskor sem a valóságnak. A II.r. alperes 1997. évben elvesztette saját tőkéjét, részvényeinek 1998. májusi ára nem felelt meg a valós piaci árnak. A részvény vásárlás kockázatába nem tartozik bele, hogy valaki azzal számoljon, az 1998. áprilisi közgyűlésen nem valós mérlegadatok kerültek elfogadásra. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a felperes a befektetői gondosságot nem mulasztotta el, hiszen még az 1998. augusztus 7-i közgyűlésen sem volt szó azokról a megállapításokról, amelyeket az 1998. december 30-i közgyűlésen az új vezető tisztségviselők tettek. A részvény adásvételi szerződés érvénytelen, ezért a Ptk.237.§-ának /1/ bekezdése értelmében az eredeti állapot helyreállításáról kellett rendelkezni. A II.r. alperes felelősségét a Gt.328.§-a /2/ bekezdése alapján állapította meg az első fokú bíróság.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. november 27-én kelt ítéletében az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 22.000.000,- Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indoklásában kifejtette, a fellebbezés korlátai között kellett az alperesek fellebbezését elbírálnia. Rámutatott arra, hogy a szerződő felek a szerződés megkötésekor nem voltak közös téves felvetésben a részvények üzletkötési értéke tekintetében. ebben az időszakban a részvények piaci árfolyama a tőzsdén kívüli értékpiacon 140% körül volt, ezt az értékítéletet támasztották alá az 1998. április 10-i közgyűlés adatai, az elhatározott tőkeemelés. A részvény adásvételi szerződés megkötésekor téves feltevés csak a részvények jövőbeni értékének alakulása tekintetében állhatott fenn, ami alapvetően a II.r. alperes vagyoni helyzetének rendezésétől, a sikeres alaptőke emeléstől, s annak állami megítéléséről, az állami garanciavállalásoktól függött. Ebben a jövőbeni bizonytalan tényezőben a felperes téves feltevésben lehetett, ez a téves feltevés azonban az I.r. alperes ügyleti akaratának kialakításában nem játszott szerepet. Az ítélet indoklásában szerepel továbbá, hogy a II.r. alperes részvényeinek értéke a szerződéskötést követően csökkent.

A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet „változtassa meg”, az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Másodlagosan kérte, hogy a másodlagos ítéletet hatályon kívül helyezve az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, és új határozat hozatalára. Előadta, a Ptk.210.§-ának /4/ bekezdésére hivatkozva keresetet nem terjesztett elő. A tényállás és a pentitum között az összefüggés az alábbi. A felperes a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amikor azt hitte, hogy a II.r. alperesről napvilágot látott információ: az egyszemélyes állami részvénytársaságok részvényjegyzésének, részvényvásárlásainak árfolyama, továbbá a sajtóban megjelentek és a cégbírósági céginformációk valós gazdasági helyzetet tükröznek. Amennyiben a szerződéskötéskor a felperes a valós helyzetet ismerte volna, nem vásárolt volna II.r. alperesi részvényeket, ha pedig az I.r. alperes a valós körülményeket a szerződéskötéskor ismertette volna, akkor feltehetőleg erről a felperest tájékoztatta volna.

A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően értelmezi a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését. A kölcsönös téves feltevés lényege az, hogy egy adott és a szerződéskötéskor fel nem ismert körülmény – a II.r. alperes szerződéskötéskori gazdasági helyzete – felismerése képes az ügyleti akaratok egybehangzóságát megszüntetni. A kölcsönös téves felvetéshez nem szükséges, hogy mindkét fél érdekelté váljon a szerződés megtámadásában. A felperes állítása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.3.§-át6, 4.§-át, 206.§-át és 215.§-át. A felperes kereseteiben, előadásaiban nem azt állította, hogy a részvények jövőbeni piaci értékében tévedett, hanem a II.r. alperes szerződéskötés idején fennálló gazdasági helyzetében. Ezt bizonyító dokumentumokat, így a II.r. alperes közgyűlési jegyzőkönyvét, az Állami Számvevőszék jelentését a jogerős ítélet nem vette figyelembe. A Ptk.253.§-ának /3/ bekezdését is megsértette a másodfokú bíróság, amikor saját döntéseinek korlátait a fellebbezés hiányára vezettette vissza. Döntésének nem voltak korlátai, mert a felperes a keresethez illeszkedő ellenkérelmet terjesztett elő. A felperes hivatkozott az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. Törvény 48-53.§-aiban foglaltak megsértésére is. A II.r. alperes ugyanis nem tett eleget törvényes tájékoztatási kötelezettségének, amikor nem valós adatokat tett közzé.

Az alperesek a jogerős ítélet hatályba történő fenntartását kérték.

A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak két lényeges kérdésben kellett állást foglalnia. Először is követett-e el eljárásjogi szabálysértést a legfelsőbb bíróság mint másodfokú bíróság, amikor a keresetben megjelölt több jogcím alapján bírálta el a felperes keresetét. Másodszor állást kellett foglalnia abban az anyagi jogi kérdésben, hogy jogszabálysértően értelmezte-e a Legfölsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését, amikor az adott tényállás mellett az ezen a jogcímen előterjesztett, a szerződés érvénytelenségének megállapítására és a jogkövetkezmények levonására irányuló felperesi keresetet elutasította.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem sértette meg az adott tényállás mellett a Pp.2536.§-ának /3/ bekezdésében foglaltakat. A felperes – módosított, kiterjesztett – keresetében, a Pp.121.§.-a /1/ bekezdése c) pontjának megfelelően az érvényesíteni kívánt jogot megjelölve, semmisségre, továbbá három megtámadási okra (Ptk.210.§ /1/ bekezdés, /3/ bekezdés, /4/ bekezdés) hivatkozva kérte a felperes és az I.r. alperes között létrejött részvény adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az első fokú bíróság ítélete indoklásában egyértelműen és jogcímként indokolva akként foglalt állást, hogy a felperes semmisségre, további tévedésre, és megtévesztésre /Ptk.210.§ /1/ és /4/ bekezdés/ alapított keresete nem alapos. Bizonyítottnak látta ugyanakkor, hogy a szerződő felek közös téves feltevésben voltak az adásvételi szerződés aláírásakor, erre tekintettel a felperes keresetének helyt adott, és az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Ezen ítélettel szemben a felperes fellebbezet, de fellebbezését visszavonta. Az alperesek az első fokú bíróság ítéletét megfellebbezték. A felperes csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő az ítélet indoklásának azon részei ellen, melyben az első fokú bíróság megindokolta, miért nem alapos megítélése szerint semmisség, tévedés, megtévesztés jogcímén a kereset. A felperes még fellebbezési ellenkérelmében sem sérelmezte kifejezetten az első fokú bírósági álláspontot. Ilyen tényállás mellett helyesen, a Pp.253.§-ának /3/ bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával állapította meg a jogerős ítéletet, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak kizárólag abban a kérdésben lehetett és kellett állást foglalnia, a felperes és az I.r. alperes ugyanabban a téves feltevésben volt-e a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, így a szerződés ezen a jogcímen érvénytelen-e.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen értelmezte a Ptk.210.§-ának /3/ bekezdését, amikor az adott tényállás mellett a szerződés érvénytelenségét a szerződő felek közös téves felvetése miatt nem állapította meg. a felperes és az I.r. alperes között részvény adásvételi szerződés megkötésére került sor, a szerződés tárgya tehát részvény volt. A részvények átruházható tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelyeknek számos speciális jellemvonása van. A részvények egyik, az adott jogvita szempontjából lényeges sajátossága, hogy értéküket számos tényező befolyásolja, részben olyan tényezők, melyek a szerződés megkötése idején adottak, de jövőbeli változások is. Általában nem lehet tudni és a szerződő felek előtt sem ismert, hogy a másik szerződő felet a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, a részvény vételárában való megegyezéskor mely tényezők befolyásolták és milyen mértékben.

A részvény értékét meghatározó számtalan tényező közül csak egy a k9ibocsátó részvénytársaság gazdasági helyzete; a részvény értéke és a kibocsátó gazdasági helyzete között nincs feltétlen, egyenes összefüggés. Az adott tényállás kapcsán is megállapítható, ha kizárólag a II.r. alperes vagyoni helyzete határozta volna meg a részvényeinek értékét, a részvények nem 140% körüli árfolyamon cseréltek volna gazdát 1998. májusában. A felperes az eljárás során végig azt állította, hogy a felperes és az I.r. alperes a részvény adásvételi szerződés aláírásakor a kibocsátó II.r. alperes gazdasági helyzetének megítélésében voltak kölcsönös téves felvetésben. Ezt az állítást a csatolt iratok kellően igazolják, hiszen csak 1998. decemberében vált ismerté az, hogy a kibocsátó valós vagyoni helyzete az adásvételi szerződés megkötésekor milyen volt. Nem ismert és nem is bizonyítható ugyanakkor, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződő felek a részvények értékét kialakító számtalan tényező közül milyen jelentőséget tulajdonítottak a kibocsátó szerződéskori gazdasági helyzetének. Ugyanakkor tény, hogy a felek a részvények vételárában megállapodtak, egyébként a tőzsdén kívüli értékpapír piacon kialakult árral azonos áron.

A felperes az eljárás során határozottan állította, felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozta (8. oldal kiemelt mondat), hogy a vételárban vagy árfolyamban a szerződő felek nem voltak kölcsönös tévedésben. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a részvény érékét meghatározó egyik tényezőben való közös téves feltevés miatt a szerződés érvénytelensége megállapítható-e. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a részvény értékét befolyásoló egyik tényezőben való kölcsönös téves feltevés az adott tényállás mellett nem teszi a részvény adásvételi szerződést érvénytelenné. Álláspontja kialakításakor a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság figyelembe vette, hogy a Ptk. tévedésre vonatkozószabályozásának alapvető célja a forgalomban részt vevők védelme. Különösen alaposan kell vizsgálni részvény adásvételi szerződés esetén, hogy a kölcsönös téves felvetés feltételei fennállnak-e. A részvények piacára ugyanis kedvezőtlen hatással lenne, ha a bírósági gyakorlat a részvény értékét befolyásoló egy tényezőben való kölcsönös téves felvetés alapján a szerződés érvénytelenségét megállapítaná és az eredeti állapot helyreállítását rendelné el. Ezzel ellentétes álláspont a felperesnek is érdeksérelmet jelenthetett volna abban az esetben, ha a megszerzett részvényeket megszerzésüket követően rövid időn beleül az adásvételi szerződésben meghatározott vételárhoz hasonló vételáron adta volna.

Ezzel az indoklásbeli kiegészítéssel, módosítással a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp.275/A.§-ának /1/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp.275.§-a folytán a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp.78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek mint együttes jogosultaknak a felülvizsgálati perköltséget fizesse meg.

Budapest, 2001. szeptember hó 26. napján.

Dr. Haitsch Gyula sk. a tanács elnöke, dr. Vezekényi Ursula sk. előadó bíró, Salamonné dr. Solymosi Ibolya sk. bíró, dr. Hunyadi Mariann sk. Bíró, dr. Lőrincz Györgyné sk. bíró.

.
.
.

Végül:

Megerősítem, hogy az ítéletben foglaltaknak eleget fogok tenni. E jogkövető magatartás elvárás önmagam irányában is. Ugyanakkor nem mondok le egyetlen olyan emberi és állampolgári jogomról sem, amely akár a véleménynyilvánítás szabadsága terén, akár a vélemények szakmai ütköztetése kapcsán, akár a más hazai és nemzetközi jogi fellépések terén adottak, és/vagy idővel adottakká válnak számomra.

Ma még csak utalok egy évek multán felvethető per újrafelvételi eljárás lehetőségére, hiszen tartósan nem állhat majd ki a Legfelsőbb Bíróság jelen jogértelmezése mellett, és állítható az is, hogy a jövőben elő fog fordulni azonos eset Magyarországon, esetleg már az EU tagjai között is.

Ma is adott számomra a magyar állammal szembeni jogi fellépés, a magyar államra is kötelező, „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről”, melynek például a 6. Cikke kimondja, a „Tisztességes tárgyaláshoz való jogot”! .. Számomra ez utóbbi egy adott lehetőség, ugyanakkor lelkileg nagyon nehéz döntés. Nehéz, mert valahol a hazámon kívül kell jogvédelmet keresnem! … Ez a döntés még hátravan, mivel ez esetben meg kell várnom a LB döntésének írásba foglalását!

Palotás János

2001.09.26.