2006-09-19 05:30:00

VAGY INKÁBB A SZÉKHÁZ ELLENI VANDALIZMUSRÓL!

Nem ritka szokásom szerint ma éjjel is – kihasználandó az est nyugalmát – egy szakértői anyag elkészítését terveztem. Az irodámban ilyenkor megszokott módon, halk háttérzajként megy a tévé közvetítés. A tévé halk zaja, a különböző hírcsatornák általában nem zavarnak a munkámban, nyugodtan tudok mellette koncentrálni a feladatomra. Ma azonban nem megy! Egyre feszültebben, és egyre gyakrabban nézek fel, és egyre döbbentebben figyelem az eseményeket. Váltogatni a hírcsatornák között sem érdemes már, hiszen minden csatorna a Hír Tévé felvételei mellett kommentálja az eseményeket!

Végül abba is hagyom az eredetileg erre az éjszakára szánt munkámat, és figyelem az eseményeket. Szívesen hinném, hogy álmodom! Hinném, hogy ez csak egy rossz álomban fordulhat elő. A tüntetőket nem ismerem, bár jól felismerhetőek. Nem is szívesen használom a tüntetők kifejezést, hiszen a tüntetők többnyire a székháztól távol helyezkednek el, és mert az számomra a tüntetés inkább egy pozitív fogalom, éppen úgy, mint a címben szereplő ostrom. A képernyőn sokkal inkább önmagukból kivetkőző, vandál huligánokat, fellépésük kapcsán köztörvényes bűnözőket látok. E megfogalmazás, a történelem szemüvegén keresztül eléggé kockázatos, hiszen számos, ma nagy forradalmárt a kora nem ismert fel, tettei idején sokan megvetették mindazt, amely hit mellett, akár az erőszak erejével is harcolt. Én mégsem hiszem, hogy most különösebben félnem kellene attól, hogy meggondolatlanul ítélkezem!

FONTOS! – Magam is azon a hiten vagyok, hogy morálisan nem támogatható az a politikai viselkedés, az a kommunikációs mód, mely az elmúlt hónapok kormányzását jellemzi. Akár el is fogadhatom, hogy a kormányfő felelősségvállalása és távozása morálisan elvárható lenne. Ha kritika nélkül elfogadom a tüntetések melletti érveket, akkor a kormányfőnek és kormányának azért kell távoznia, mert;

„…. folyamatosan hazudott a választópolgároknak, és mert dilettáns módon vezetve a gazdaságot pénzügyi válság közelébe sodorta az országot, melynek anyagi terheit most nekünk kell majd megfizetnünk!”

A leírt érvek, igazságuk esetében is ún. polgári jogi kategóriák, és a politika történetben nem a diktatúrák kizárólagos jellemzői. Egyetlen mondatrészükben sem utalnak arra, hogy a kormányzó hatalom a diktatúra eszközei által szerezte meg a hatalmát, vagy ezen eszközökkel élve tartja azt görcsösen magánál. És ez nagyon fontos elem! Fontos, mert ez behatárolja a jogos, a támogatható kritikai fellépést, így a tüntetők elfogadható magatartásának határait is.

Talán egy diktatúrával szemben megengedhetőbben szemlélném a rendőrökkel szembeni botokat, a kövek hajigálását, a közvagyon rongálásával járó barikád emelését. A ma este, talán okkal kritizáltjai azonban nem használtak fegyvert a hatalom megszerzése és/vagy megtartása érdekében. A felróható gazdasági dilettantizmusuk nem eredményezte emberek jogtalan bebörtönzését, a szabadságunk korlátozását. Így a demokratikus fellépés jogos eszközei is korlátozottak. A támogatható tüntetés eszközei közé ma nem sorolható be szinte semmi, amit én a televízióm képernyőjén most egyenes adásban látok!

Óriási felelőssége van azon, a céljaikat tekintve talán a tüntetés fogalomkörébe tartozóknak, akik itt ma este, a helyzet téves értékelésével hátteret, „erőt” és támogatást adnak a bűnözőknek, ellehetetlenítve a rend fenntartására hivatott rendőrség lehetőségeit.

Megjegyzem – még egy forradalom esetén is – a forradalom szélsőségeihez, nem támogatható és nem dicsérhető túlkapásaihoz tartozna a forradalmi fellépés okában vétlen emberek vagyontárgyainak megsemmisítése (figyelem a tv képernyőjén lángoló autót), és semmivel sem magyarázható ugyanezen vétlen személyek életének veszélyeztetése.

Számomra a rémálom képzetét adja, ahogy most néznem kell, hogy ezrek tüntető támogatása mellett, a tüntetők hitvallása szerint befolyással bíró egyetlen személy, politikus sincs jelen, és mond határozott megálljt arra, hogy a vandál bűnözők mindent megtesznek azért, hogy egy olyan épületet gyújtsanak fel, ahol vétlen emberek sokasága tartózkodik. Ezt ma már a háborúk idején sem engedik meg maguknak a hadakozó felek! A statisztika szigorú szabályaiból levezethetően, a tv-székházában bennlévők közel fele, vélhetőleg a gyújtogatóknak hátteret adó tüntetők elveivel szimpatizálnak. Igaz, hogy semmivel nem kisebb bűn, az elveiket nem valló, azzal vitatkozó másik ötven százalék életének fenyegetése, valós veszélyeztetése!

Figyelve az est fejleményeit, csak remélem, hogy a holnap elhozza azon elmaradt politikai nyilatkozatokat és konkrét lépéseket, melyek ma este itt nagyon hiányoznak nekem!

MI VAN VELED RENDŐRSÉG?

Értetlen vagyok! Értetlen, ahogy ma éjjel nézem az Mtv-székház őrzésére, a tüntetések törvényességére hivatott rendőreink viselkedését. Nehéz a helyzetem e kérdésben is, mert több rendőri vezető a barátom, és nehéz, mert sokakat tisztelek közülük. Még nehezebb, amikor nézem a tehetetlenül „vergődő” kirendelt rendőreinket, akik szinte szemet szúróan magukra maradtak, irányítás nélkül elszenvedői a bűnözői terrornak!

Talán nem is jó megfogalmazás, hogy irányítás nélkül maradtak, mert őszintén hiszem, hogy irányítás nélkül, önmaguk ezt a helyzetet biztosan jobban kezelnék, mint amit ma itt látok!

Szívesebben írom le e gondolatokat ma, amikor még számomra nem ismertek azon személyek, akik teljes szakmai és/vagy politikai alkalmatlanságukkal hagyják az eseményeket sodródni. A rendőri vezetés biztosan nem egyszerű feladat, de a döntéshozatal kényszere és kifejezett felelőssége mindig a vezetőkkel szembeni elvárás.

Jelen esetben számomra semmivel nem magyarázhatóak a látottak. Lehet, hogy a sikeres, és az elvárható legkisebb kárral járó tömegoszlatás kívánatos létszámarányához képest még kevés rendőri erő áll rendelkezésre.

De ki kérdezi most, hogy mi a kívánatos rendőri arány?! Ki kérdezi, veti fel, hogy elég rendőr van-e jelen, a Szabadság téren, ha bűnözők rágyújtják az épületet az épületben maradt ártatlan emberekre és rendőrtársakra! Nem a jogszabályaink rosszak, hanem a jogalkalmazásra való felkészítésünk csapnivaló, ha a döntéshozók számára nem felismerhetőek az arányos fellépés törvényi szabályai. Az épületben lévők életének megvédésekor már nem az a kérdés, hogy a rendőrökkel szemben fellépő bűnözők „csak botokkal, kövekkel, tűzgyújtó eszközökkel stb” vannak felszerelve, tehát a rendőrség sem alkalmazhat a könnygáznál, kézi feloszlatásnál elfogadott eszközökön túli eszközöket.

A rendőrségnek bármely törvényes eszközzel, a szakma szabályai szerinti felhasználás (értsed előzetes figyelmeztetés stb.) mellett meg kell oldania, hogy a felgyújtott épülethez a tűzoltók odajuthassanak, és az épületben életveszélyben lévők életét, az élet értékével arányos eszközökkel kell megvédenie. Az intézkedésképtelen rendőrség felelőssége ezen az éjszakán óriási, hiszen az épületen belül akár a tűz, akár a vélelmezhető széndioxid mérgező hatása, vagy az éppen a betóduló huligánok fékezhetetlen dühe ártatlan emberéleteket követelhet. Hol nem tanították meg, hogy az emberélet megvédése mindenek előtti! Hol maradt el az a felkészítés, hogy ilyenkor bizony a szakszerű fegyverhasználat nem csak lehetőség, hanem kötelezettség! Hol maradt el, a megfelelő szintű jogi képzés, mely kiterjed a helyes jogértelmezésre!

………………………..

Döbbenten állok, és nézem, hogy a székházon kívül álló rendőri szervek semmilyen kísérletet nem tesznek arra, hogy szétválasszák a bűnözőket, és a tüntetőket. Nem hallom a tömeg felszólítását arra, hogy a köztörvényes bűnözők elleni fellépés akadályozását jelenti, ha az engedély nélküli tüntetők nem mennek haza, és tovább akadályozzák az emberi életeket veszélyeztető bűnelkövetés felszámolását. Meggyőződésem, hogy megfelelő tartalmú és jogi megalapozottságú felhívás esetén, a bűnözők hátterét adó tüntetők döntő többsége elhagyná a teret, mely által a kívánatos rendőri arányok is jobban alakulnának, de mindenképpen jobb helyzetet teremtene az intézkedéshez.

………………………..

Minden pillanat újabb és újabb döbbenetet kelt bennem, miközben írom ezeket a sorokat! Nézem a magára hagyott, mozgásképtelen vízágyúban ülő, döbbent rendőrarcot. Még a történelmi olvasataimban sem emlékszem olyanra, hogy fegyveres erők, néhány száz méterről nézik a magára hagyott bajtársaikat. Nézik, amint milliók szeme láttára vandálok szétszedik az őket védő járművet, kiszedik őket a vezetőfülkéből! Nem akarok hinni a szememnek. A bűnözők játsszák el a jófiú szerepét, mert nem bántalmazzák őket, hanem odavezetik a tétlen társaikhoz. Mi volt erre a szerencsén kívül a garancia. Mi garantálta e fiatal rendőrök vezetőinek, hogy a tömeg nem fogja a felelősségükre bízott rendőrök életét veszélyeztetni. Hogyan számoltak volna el a családjuknak, bajtársaiknak. Tényleg nem hiszem el, hogy nem értik, kötelesek minden törvényes eszközzel megvédeni az életet! Erre tettek esküt, és nem a szemlélődésre, a vak szerencsében való buzgó hitre!

………………………..

 

Újabb döbbenet, ahogy nézem a magára hagyott Mtv-székházban győzelmi mámorban romboló bűnözőket és a végtelenül buta, a tetteik súlyát felmérni nem képes, önmagukat talán éppen békés tűntetőnek besoroló sétálókat. Senki nem szól nekik, hogy amit tesznek, az valamennyi demokratikus berendezkedésű állam törvényei és morális szabályai szerint is bűncselekmény!

………………………..

Hajnal van! Talán szerencsénk lesz és lassan felébredhetünk az ébren töltött rémálomból. Talán vége és lassan hazamennek mindazok, akiknek ma nagyon nem kellett volna ott lenniük a Szabadság téren! Az összegzést hagyjuk a holnapra, amikor nyugodtabban és több információ birtokában talán okosabbak lehetünk, jobban és bölcsebben felkészülve a jövőre!

2006. szeptember 18-19 éjszaka

Grand Ph.D Palotás János