Dr. Orbán Viktor miniszterelnök

0
317
Dr. Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke   -   jogász.

A politikusokról írt gondolataimban már sokkal korábbanírnom kellett volna Orbán Viktorról, mint Magyarországminiszterelnökéről. Mégis sokat vártam vele, miközben arrólgondolkodtam, hogy miként tudnám a személyével kapcsolatos érzéseimetlegalább részlegesen elszakítani az általános közérzetemtől. Ezvalószínűleg nem fog menni, ezért döntöttem úgy, hogy marad a szubjektívmegközelítés.

Orbán Viktorral és sok akkor még barátjával 1988-89-bentalálkoztam először. Személyesen mi nagyon keveset beszéltünk, inkább aza fiatal kör (Stumpf István, Fodor Gábor, Ungár Klára, Kövér Lászlóstb.) volt akkoriban számomra szimpatikus, akiknek a társaságához ő ishozzátartozott. Először a KISZ-t leváltó Magyarországi IfjúságiSzervezet Országos Tanácsának (MISZOT) szervezésekor kerültem a FIDESZfiataljaival kapcsolatba, majd a Századvég politikai iskola és folyóiratkörnyezetében, végül az 1990-es Parlamentben találkoztunk. Engempártokon kívüli, ismert közgazdász-, üzletemberként a lakóhelyemenválasztottak meg képviselőnek, de MDF támogatással. Így a Parlamentbenén a kormányoldalon, míg a FIDESZ, Orbán Viktorral az ellenzék soraibantette feladatát. A kormányoldal és ellenzék között már akkoriban semjellemezte a parlamenti munkát túlzott baráti hangnem. Talán sajátos,kissé különálló szerepemnek köszönhetően gyakran beszélgethettemkölcsönös szimpátia közepette is ellenzéki képviselőkkel. Számomrakedves nyári emlék, hogy a FIDESZ fiataljainak akkoriban kedvencpihenőhelyén, a Parlament főbejáratának lépcsőjén összejövő fideszesekidőnként meghívtak köreikbe, és felvetették tiszteletbeli fideszesstátuszomat, amit én köszönettel el is fogadtam.

Az első homokszemet kapcsolatunkban az 1990. októberébenlezajlott taxis-blokád megítélése jelentette. A taxis-blokádkialakulásának, majd elmérgesedésének felelőssége meggyőződésem szerintaz MDF kormányt terheli. Magával a blokáddal én soha nem azonosultam, dea felelősség nem a résztvevőket illette, míg a megoldás keresésénekkötelezettsége kifejezetten politikai feladat volt. Így kormányoldaliképviselőségem ellenére – kivédhetetlenül – szembekerültem a kormánnyal.A politika logikája szerint viszont az ellenzék részéről támogatásrakellett volna lelnem. Az ellenzéki pártok azonban, köztük az SZDSZ és aFIDESZ is, nem találták sem helyüket, sem szerepüket e konfliktusban.Miközben a kormány nyíltan támadta őket a törvényi kereteket valóbanátlépő társadalmitiltakozás felelőseiként, a valóságban semmi közük nemvolt sem a tiltakozás kirobbantásához, sem a megnyugváshoz. Főként aFIDESZ került védekező pozícióba , és a kormány ormótlan felelősségénekpolitikai bemutatása helyett a tiltakozóktól határolódott el, ezzelbizonyítva, hogy nem ő a felelős a tiltakozásért. A politikában kezdőfiatalok ebben a helyzetben szerencsétlenül és felkészületlenülreagáltak. Az első nyilatkozatban elhangzott álláspontjukon azonban márakkor sem voltak hajlandók változtatni.

Számomra azonban a nézeteltérés ekkor is és a későbbi esetekbenis csak véleménykülönbséget jelentett, és érdemben biztosan nem hatottki a FIDESZ egyes fiatal politikusainak megítélésére. A Parlamentfolyosóján sétálva, beszélgetve azonban észre kellett vennem, hogy aFIDESZ oldaláról sérült a kapcsolatunk. A következő homokszemet az évvégi költségvetési vita jelentette, ahol a FIDESZ-véleményt meghatározószakmai hátteret néhány olyan fideszes politikus adta, akik az akkoripénzügykutató munkatársaiként dolgoztak, gondolkodásukat apénzügyminisztérium akkori felfogásának kutatói alátámasztásajelentette. Így fordulhatott elő, hogy a FIDESZ – ellenzéki párttólszokatlan módon – kijelentette, hogy egyetlen olyan módosító indítványtsem fog támogatni, amely felborítja a kormány előterjesztésénekegyensúlyát, miközben természetesen magát a költségvetést nem fogjamegszavazni. Így az én kritikus felszólalásaim, a kormányzatelőterjesztőin túl a FIDESZ és köztem is konfliktust teremtettek . Azigazi törést azonban a világkiállítási vita jelentette. A parlamentipártok között a FIDESZ kötelezte el magát leginkább a világkiállításellen. A vélemény származási helye ekkor is a pénzügyminisztériumikutatóintézetként funkcionáló Pénzügykutató Rt. volt. A FIDESZ egyikvezérszónokaként Orbán Viktor mutatta be határozottságát. A jogászpolitikus közgazdasági felkészületlenségét – a már ekkor is elismerésreméltó szónoki tehetsége – ebben az esetben nem tudta elkendőzni.Látszott, hogy erre a beszédre nagyon készült, és a közte és köztemkialakult parlamenti szópárbaj eredménye nagyon megviselte. Eztkövetően már éreznem kellett, hogy a korábbi barátság – a folytonosvéleményeltérés miatt – mára kifejezetten ellenséges érzetté alakult. Adolog mindvégig bántott, hiszen számomra egy fiatal, szimpatikus csoportemberi és politikai szimpátiájának elvesztését jelentette a kialakulthelyzet. Talán csak Fodor Gábor vállalta továbbra is a pozitív emberi,politikai kapcsolatot.

Azt, hogy a FIDESZ és Orbán Viktor nem felejt, az 1994-esválasztásra készülve tapasztalhattam legközelebb. A választástmegelőzően, az egyre népszerűtlenebbé váló MDF koalíciós körrel szemben,az MSZP-s alternatíván kívüli választási lehetőséget szeretett volnakínálni egy harmadik szövetség, az ún. Liberális koalíció. Az akkoribanszerveződő és erősödő, általam vezetett Köztársaság Párt esetében isfelvetődött, hogy a politikai palettán koalíciós elképzeléseinketbemutatandó esetleg csatlakozzunk e szerveződéshez. Gátolta acsatlakozást, hogy az új tömörülés ragaszkodott a liberáliselnevezéshez, és ez magyarázkodásra késztethette volna a KöztársaságPárt tagjait és szimpatizánsait az emberek magánszférájához tartozóvilágnézetet kérdésében. Végül is a Köztársaság Pártnak nem kelletterről döntenie, mert informális úton jelezték felénk, hogy Orbán Viktorés a FIDESZ csak abban az esetben lesz a szövetség tagja, ha abban aPalotás János vezette Köztársaság Párt nem vesz részt. Ez elég világosutalás volt arra, hogy Orbán Viktor miként viszonyul személyemmegítéléséhez.

1994. novemberében indult meg a személyemmel szembeniméltatlan és a nagy nyilvánosság előtt is láthatóan törvénytelenülfellépő államigazgatási nyomás. Egy politikusnak fel kell készülniearra, hogy ilyen helyzetbe kerülhet. A politika íratlan szabályaiszerint azonban a fokozott politikai kockázatot ellensúlyozza, hogy egypolitikussal szembeni jogsértő fellépés az államigazgatás számára isfokozott kockázat, mivel a kormánypárti képviselőket saját társai védikmeg, míg a kormányhoz nem tartozó közszereplők államigazgatásizaklatását minden esetben az ellenzék hangos tiltakozása, kontrolljaköveti. A közszereplői kockázat tehát megtalált, és az államigazgatásnekilendült. Ami elmaradt, az az ellenzéki pártok felszólalása,tiltakozása a nyilvánvaló, és azóta már jogilag is igazolttörvénysértések ellen. Tapasztalnom kellett, hogy az Orbán Viktor általvezetett ellenzék vélt önérdekeivel nem ütközött a hatóságtörvénysértése, így érdekei ellen lett volna, ha felszólal ellene.

1997-ben Princz Gáborral, a Postabank elnökévelbeszélgettem. A barátságról volt szó, amikor elmeséltem, hogy nekemsokszor okoz gondot, ha az elmérgesedett közéletben két barátom durvánegymásnak esik, majd mindketten elvárják tőlem, hogy foglaljak állást,melyikük mellett tartok ki. Én ilyen választási kényszernek soha nemengedtem. Az esetek többségében így mindkét kapcsolatomat sikerültmegőriznem, de néhány esetben akár mindkettőjüket is elvesztettem. Ezigaz volt a banki szférában is, ahol mint a VOSZ vezetője számos bankelső számú emberével volt közel baráti a viszonyom, miközben közülüktöbben, mint bankárok egymással kemény küzdelmet folytattak. PrinczGáborral is köztudott volt a barátságom, és ezt néhány vetélytársnehezményezte. Végül ezt is többségében tudomásul vették, elfogadták, devolt olyan bankvezér is, aki nyíltan megzsarolt, hogy amennyiben nemszakítok a Postabank elnökével, akkor ő és a bankja szakít velem és aVOSZ-szal is. Ez utóbbi történt. Princz Gábor erre föl mesélte el, hogyneki sem könnyű minden esetben. Évek óta tartó barátságunkat követően őis összebarátkozott Orbán Viktorral, mert egy határozott, politikaisikerre törő fiatal személyiségnek tartja, és sok más személlyelellentétben szívesen támogatja is őt céljaiban. Neki is kezelnie kellebben a baráti kapcsolatban, hogy Orbán Viktor véleménye rólam nemazonos az ő megítélésével. Én megnyugtattam, hogy számomra semmilyenellenérzést nem jelent ez a barátsága. Én is kedveltem, és talán még mais kedvelném Orbán Viktort, de ezt nehezen lehet úgy tenni, ha az emberérzi, tudja, hogy a másik kifejezett ellenérzéssel van iránta. PrinczGábor e szentendrei beszélgetésünk idején kifejezetten szépen beszéltOrbán Viktorról, találkozásaikról, beszélgetéseikről. Ez a beszélgetésma sokszor jut eszembe, amikor a – meggyőződésem szerint minden alapotnélkülözően – közellenséggé nyilvánított bankvezető méltatlanmeghurcolását az egykor volt barát szó nélkül hagyja. Legalább annyitartást azért látok, de ez számomra nagyon kevés, hogy ” a mindenrossz egyedüli okozója a Postabank ” hangulatban Orbán Viktor sajáthangján eddig még nem vett részt.

Az 1998-as választásokat követően én nem voltam elkeseredve, hogya FIDESZ meglepetést okozóan nyertesként jött ki a választásból.Meggyőződésem szerint ugyan az MSZP szakmai, politikai felkészültsége,háttere lényegesen felülmúlta a győztes párt adottságait, de biztosvoltam abban, hogy nem árt az MSZP-nek, ha kényelmes önhittségéből, azönérdekek kicsinyes belső játékaiból valami kijózanítja. Üzletemberifelfogásomból adódóan pedig kifejezetten optimista alkattal hiszem, hogya hátrányosabb induló adottságot a bizonyítási akarattal, asikerorientált lendülettel eredményesen lehet pótolni. Fontosazonban, hogy siker- és ne hatalomorientált legyen a cél!

A kormányzás eddig eltelt másfél éve alatt azonban OrbánViktornak, és a kizárólag általa megbízott csapatnak nem sikerültmegtalálnia a pozitív sikerorientáltságot. Nem sikerült felismernie aválasztóvonalat a döntési lehetőség által kínált kreativitás, alkotásilehetőség pozitív üzenete és a hatalomgyakorlás kétélűsége között. Elkell ismerni azonban azt is, hogy a sokak által prognosztizált, akormányzati felkészületlenség miatti működésképtelen állam nemkövetkezett be. Orbán Viktor számos olyan lépést, nyilatkozatot tett,amely politikailag is kifejezetten hibának számít (megfigyelési ügy,nyilatkozat az atomfegyverekről, jegybanki fellépések, a pontos időismeretének problémái, számos nyílt politikai leváltás és kinevezés, agazdasági múlthoz kapcsolódó kétségek, Juszt László meghurcoltatásastb), de olyan lényeges helyzetbe eddig egyszer sem került, ami aminiszterelnöki, a kormányfői alkalmatlanságot vethette volna fel.

Gondolom, az olvasónak is feltűnt, hogy gondolataimtöbbsége csak közvetve, a FIDESZ, mint politikai párt viselkedésénkeresztül utal Orbán Viktorra. Ez azonban most nem véletlen. OrbánViktorral közvetlenül én szinte soha nem dolgoztam együtt, nem voltigazán közös társaságunk. Orbán Viktor személyisége azonban mindigmeghatározóan befolyásolta a FIDESZ arculatát. Ezért személyes viszonyome párthoz szinte azonosan alakult, mint annak mai elnökéhez. Azt hiszem,hogy a tévedhetetlenség látszatára való konok törekvés, ahatalomgyakorlás erőszakos stílusa talán kedvezhetett a politikaihatalom megszerzésének, de a stílusváltásra való képtelenség okozhatja,és szerintem várhatóan okozza is majd mind a FIDESZ, mind Orbán Viktorbukását, ami itt a kormányképes politikai erő, és az ezzel járóminiszterelnöki pozíció elvesztését jelenti.

Palotás János

1999. december 8.

Grand Ph.D Palotás János okleveles közgazda, Címzetes egyetemi docens, a szerző
ó