VÁLASZTÁS – 2010!

0
115
VÁLASZTÁS - 2010!

Csak valami és/vagy valaki mellett szabad szavazni! A depresszió, a tagadás nem lehet egy társadalom jövőképe, így a kampánya sem! Nem tesz jót a magyar demokrácia fejlődésének, hogy várhatóan tovább szűkül a parlamenti pártok száma! Ami szélsőséges, az mindig rossz és mindig veszélyes!

Mottó!

 Budapest, 2010. 04. 11.

VÁLASZTÁS - 2010!

2006-ban írtam a fenti mottót, remélve, hogy négy év múlva valami jobbat, konkrétabbat írhatok majd. Sajnos nem írhatok ma jobbat, nem ajánlhatom barátaimnak, hogy van, lehet valami, valaki mellett szavazni. A mottón nem tudtam javítani, sőt amin változtatnom kellett, az sokkal inkább elszomorítóbb.

Ma már nem kérdés, hanem valószínűsíthető, hogy tényként írjuk majd le az alábbi két változást a választás után.

1/ – Eggyel háromra csökkent a parlamenti pártok száma. Két rendszerváltó párt, az SZDSZ és az MDF is kiköltözik a magyar Parlamentből. Igaz, hogy mindkét párt sokat tett azért, hogy a politikából kiábránduljon a társadalom nagyobbik része. Mára már az is elmondható, hogy a kiábrándulásból sokaknál a harag, a düh is megjelenjen, melynek egyenes következménye a két kis párt támogatottságának jóval a minimum szint alá kerülése. Sajnálom, mert a demokráciának nagyon sokat árt, ha a hatalomban egyre kevesebb párt osztozkodik. Sajnálom, mert mindkét párt súlyos hibái ellenére berendezkedését tekintve a demokratikus pártnak tekinthető, ellentétbe a helyükre lépő szélsőséges politikai szerveződéssel.

2./ – A magyar Parlament új pártja erejét, támogatottságát kizárólag az elmúlt nyolc évben kormányzó két politikai pártnak köszönheti támogatottságának ilyen mértékű megnövekedését. A szélsőségnek nem csak Európában, hanem a világon mindenhol volt, van és várhatóan lesz is néhány százaléknyi támogatottsága.  A szélsőség mindig olyan erős, amennyire a demokratikus erő gyenge és sikertelen. A szélsőséges szerveződés lényege, hogy valós hibákra mutat rá, és ha teheti, azokat felerősítve állítja, hogy a hatalom pillanatnyi birtokosai a felellősek mindezért, így csak egy új, tiszta erő kínál megoldást mindenre, amit a mindennapokban tapasztalunk.

Vélhetően soha nem érthető el, hogy egy demokratikus társadalom minden problémát képes legyen mindenki megelégedésére megoldani, így mindig marad egy kis táptalaj a szélsőségek számára, amin megpróbálhat építkezni.

Az elmúlt nyolc év politikai bűne, hogy a szakmaiság teljes hiányával, a szakszerű válaszok állandó háttérbe szorításával, szinte minden területen a korrupció kapott kizárólagos fontosságot, elsőbbséget, sikernek kizárólag a sikeres korrupciós programok megvalósulása számított. A szakmai nihil, és a minden képzeletet felülmúló korrupció pedig sokszorosára, korábban elképzelhetetlenül nagyra növelte meg a szélsőséges erők lehetőségeit. Ebben a felelősségben az MSZP és az SZDSZ politikusai megkülönbözhetetlen mértékben osztoznak.

Annyira „morbid humora” a 2010-es választásoknak, hogy az MSZP, aki politikai szövetségesével közösen kizárólagos felelőse a Jobbik szélsőséges nézetei térnyerésének a választási propagandájának középpontjába állította, hogy akik nem szeretnék erősnek, magas támogatottságúnak látni a Jobbik szélsőséges nézeteit, azok szavazzanak az MSZP-re, a Jobbik létét, erejét adó politikai pártra. Az csak hab a tortán (és az MSZP szakmai felkészültségének újabb bizonyítéka), hogy ezzel a kampánnyal bizonyíthatóan még egy utolsó segítő kezet nyújtott a Jobbik számára. Több választás már bizonyította, hogy a választók szavazataikkal „büntetik” azokat, akik a velük legjobban szembenálló pártokkal ijesztgetik a választókat, és arra hivatkozva kér szavazatokat, hogy a másik rosszabb alternatíva, mint ők! Ez akár igaz is lehet. Az ilyen kampány valós üzenete azonban az, hogy aki elégedetlen velük, annak ők segítenek, és megmondják, hogy a választó kire adja le támogató szavazatát, ha csak annyit tud biztosan, hogy minket nem akar tovább!

 Az elmúlt négy év politikájában a legkevesebb rosszat, ártót számomra az MDF tette a politikai porondon. Így egészen a közeli múltig úgy gondoltam, én az MDF-re adom a szavazatomat, segítve annak a célnak a megvalósulását, hogy a kis pártok bent maradjanak a magyar Parlamentben. Az MDF gyengesége, politikai felelőssége, felróhatósága az elmúlt nyolc évben a valós szakmai háttér hiánya volt. Hiánypótló erőssége volt azonban a nyugalom, a bizalmat sugárzó hangja! Szinte biztosra vehető, hogy a korábbi eredményeit messze meghaladó támogatottságra számíthatott volna. Szinte semmit sem kellett volna tennie a sikerért, azt a többiek készen hozták volna nekik. Az a baj, hogy ezt fel kellett volna ismernie. Felismernie, hogy nincsen meg a pártban az a belső szakmai háttér, amellyel a szakmaiságot zászlóra tűzhetné, vagy választani tudna a többnyire Önjelölt szakmai programok között. Így választhatta ki, és vitte a biztos bukásba a társadalom által felvállalhatatlan Bokros Lajos, az MDF számára sajnos valóban ismert nevével jelzett programot. Nem az a fontos, hogy a Bokros program, közgazdasági elmélet valóban jó, hasznos, vagy téves és hibás (én az utóbbit gondolom róla). Az a fontos, hogy a Bokros gondolatokhoz nem lehet megszerezni a társadalom támogatását, és nem jó az a program, amely a társadalom ellenére, az emberek nélkül, a fejük felett döntve akar valamit sikerre vinni. Erre a politika nem kap, és nem is kaphat felhatalmazást. Tovább kell keresni a létező és lehetséges társadalmi, gazdasági megoldások között. Elfogadni, meghirdetni ezek közül csak azt lehet, amely szakmailag is jó megoldás, és a társadalom is melléállítható!

 És amikor azt hittem, már nem hibázhat többet, nagyobbat az MDF, akkor összefogott egy a korrupciós szerepvállalása miatt megbukott SZDSZ puccsista és hihetetlenül ellenszenves vezetőjével, azt üzenve, hogy akik úgy döntöttek nem kell többé az SZDSZ-ből, azok véletlenül se tarthassák alternatívának az MDF-et. Az SZDSZ vétke a korrupciós hatalmi játszmái voltak, erejét sokáig az a közmegítélés tartotta fenn, hogy az SZDSZ-ben vannak a legfelkészültebb szakemberek. Az SZDSZ maradványpártja lemondott erről a pozitív megítélésről is, amikor megválasztotta a minden szakmai hitelességet nélkülöző új vezetését. Ezt a két hibát már nem lehet kiküszöbölni. Én sem szakemberként nem szavazhatok Bokros Lajosra, mint a társadalmunkat megmentő szakemberre, sem magánemberként nem vállalhatom fel, hogy a politikai szereplők olyan egyéniségekkel bővüljenek további négy évre, mint Retkes Attila és társai. Abban kell bíznom, ahhoz kell támogatást adnom, hogy számukra a politikai bukás egyben a politikai pályájuk végét is jelentse. Újabb „morbid humora” tehát a 2010-es választásoknak, hogy a mai politikai közéletből annyira hiányzó szakmaiságot zászlajára tűző MDF, éppen egy vállalhatatlan szakmai programot (Bokros program) és egy vállalhatatlan szakmai partnerséget, az SZDSZ szakmailag értékelhetetlen új vezetését választotta. Az MDF programjának másik legfontosabb elemeként hangoztatott korrupció ellenessége, pedig igazán hiteltelen egy SZDSZ partnerség mellett.

Az MDF elmulasztott lehetőségét fogja mutatni, hogy a csendben, az érdemi kampány nélkül felálló és országos listát állító LMP marad az egyetlen választható alternatíva a jelen politikájából mélységesen kiábrándultak számára. Az LMP-nek semmi esélye nem volt a Parlamentbe jutásra, mert a szavazók számára az ismeretlen nem igazán támogatható alternatíva. Azzal, hogy az SZDSZ nem indult a választásokon és az MDF öngólokkal ellehetetlenítette magát, kifejezetten helyzetbe hozta az LMP-t, mint a megmaradó egyetlen alternatívát.

Mélyebben nem szeretnék foglalkozni az LMP-vel, mert Ő sem szeretett volna igazán bemutatkozni. Kifejezetten választási taktikai elemnek tartom, hogy nem mondott programot, nem mutatott be személyeket, sőt inkább elhallgatta a szerveződése alapját adó, a korábbi választásokon a választók által elutasított zöld párt és zöld mozgalmak szervezeteit. Nekem azért ez nem túl szimpatikus kiállás, hiszen már az indulás is hazugságon, udvariasabban az igazság elhallgatásán alapszik.

Úgy jelenik meg, mint egy most alakult spontán civil politikai szerveződés, és nem vállalta a tényleges politikai előéletét. Korábban esélytelennek tartottam a Parlamentbe jutásukat. Most úgy érzem a külső körülmények annyira kedvezően alakultak a számukra, hogy 50-50% esélyt adok nekik, míg az MDF-nek sajnos már semmit. Szerintem 2-3% körüli szavazattal számolhatnak.

 Azt azért le kell írnom, hogy sajnálom Dávid Ibolyát, akinek tisztességes szándéka számomra továbbra is támogatható elemként megmaradt, de akinek erejét jelentős részben a mai magyar valóság, az MDF belső, többnyire oly méltatlan támadásai, és környezetének fentebb bemutatott vállalhatatlan javaslatai emésztették fel az elmúlt hónapokban.

 A Jobbikról nem szeretnék írni, mert számomra annak nézetei, közszereplői a fentebb is leírtakra tekintettel vállalhatatlanok, és talán az írásomból is kiérezhetően kifejezetten dühős vagyok a térnyerésükért általam felelősökre, még ha közülük nem is kevesekkel nagyon jó emberi kapcsolatom volt, és talán van is az életpályámból adódóan.

 Nehéz lenne bármit is írnom a FIDESZ, mint politikai alternatíváról. 1998-ban én rájuk szavaztam, bár számszerűségét tekintve talán többekkel voltam jóban a másik térfélen szereplők közül. Rájuk szavaztam, mert bíztam benne, hogy majd bizonyítani akarnak, és ha ez így lesz, akkor a hibák is megbocsájthatóak. 1998. és 2002. között azonban az alkotás szándékának bizonyítása helyett, egy számomra elfogadhatatlan politikai stílus, arrogancia következett.

 Mivel örök optimistának szeretném hinni magamat, és mindig optimistán ébredek, így remélem a holnapi napot követően tapasztalhatjuk majd, hogy az a politikai stílus nem hoz sikert, és a választók négy évvel később ezt ki is fejezik. Reméljünk, és bizakodjunk közösen, mert közös érdek, hogy a következő négy év más stílust, más tetteket hozzon, mert az közös érdekünk és egyben lehetséges is! 

MELYIK PÁRT? 

A leírtakon túl, a pártlisták tekintetében nem is tudok, és nem is szeretnék konkrétabb javaslatot adni mindazoknak, akik még nem döntöttek az általuk támogatandó politikai erőről. Ha végképpen nem tudunk dönteni, úgy javaslom, hogy az egyéni jelölt kiválasztását vegyük előre, az alább leírt választási elvek szerint, majd a jelölt szerinti politikai párt mellett döntsünk. 

MELYIK JELÖLT? 

Az egyéni jelölt kiválasztásában engem befolyásoló, pozitív hatást jelentő elemek:

  1. Szerencsés esetben, a választó közvetlenül is ismeri, a lakókörzetében élő jelöltek kisebb vagy nagyobb részét. Mégis igaz, hogy a választópolgárok nem rendelkeznek a személyes ismeretekkel, amire hivatkozással sokan maradnak távol a választásoktól. Az általános elveknél már leírtam, hogy meggyőződésem szerint, el kell menni a választásra és valami illetve valaki mellett támogatóan kell szavaznunk. Nyilván igaz, hogy a pártok is többet tehetnének a jelöltjeik bemutatásának érdekében. De igaz az is, hogy valamilyen szinten tőlünk is függ, hogy mennyire vagyunk fogékonyak a felénk érkező információk befogadására. Számos körzetben a politikai pártok – ez általános törekvésük is – igyekeznek ismertebb, közszereplőnek is nevezhető személyeket elindítani képviselő jelöltjükként. Minden körzetben igaz, hogy a jelöltek, egy vagy több helyi fórumon bemutatkoznak. Többnyire rajtunk áll, hogy szánunk-e időt a fórumok meghallgatására.
  2. Mindenki számára adott, hogy legalább elolvassa a jelöltek által a postaládákba bedobott bemutatkozó szórólapokat, megnézze az utcai plakátjaik üzeneteit. Ennek időigénye még az ún. nagyon elfoglaltak számára is minimális!
  3. Abban az esetben is maradhatunk a valaki melletti döntési elv keretein belül, ha csak ránézünk az egyes jelöltek szórólapjain található képekre, névre, foglakozásra, életkorra stb., és ezen, legszűkebb adatokból, de a legtámogathatóbbat kiválasztva adhatjuk le a valaki támogatottsága melletti voksunkat. Lehet ez akár csak az első benyomás alapján való döntésünk, aminek a későbbiekben vagy örülünk majd, vagy megbánjuk, de legalább a mi döntésünk. Valószínűtlen, hogy a választókörzetenkénti 3-6 jelölt egyikének kisugárzása, az első benyomás érzete se legyen pozitív, támogatható!
  4. A szélsőséges nézetek, és a szélsőséges nézeteket képviselők számomra soha nem támogathatóak. Még a szélsőséges anyaszeretet is a gyermek életének tönkretevője, nem ritkán a gyermek öngyilkosságának okozója lehet. Pedig aligha van szebb magyar szavunk, beleértve az általa kimondott érzéseket is, mint az anya és a szeretet.

Egyéb gondolatok a voksunk felelős felhasználása mentén:

  1. Szerintem támogatható és elfogadható érvelés valamely politikai erő támogatottsága mellett, ha az egyéb információk szűkös volta miatt, előtérbe helyeződik a pártok által felvonultatott, bemutatott, mindenki számára jobban megítélhető emberi értékekkel bíró ún. ismert közszereplők alapján való döntés. Ezen személyek életútja, viselkedése, és egy-egy párt, politikai irányvonal értékrendje, ha többnyire nem is azonos egymással, de vélhetőleg jellemzi a személyek által felvállalt politikai erő értékrendjét, de legalábbis nem zárják ki egymást!
  2. Az meg az adott politikai erőt jellemzi, hogy mely közszereplőket tud megszólítani, maga mellé állítani, illetve képes befogadni, az egyéniségüknek teret engedni!

Tudom nem tudtam sok jót, segítőt mondani holnapra. Aki megteheti, és van rá képessége, annak javaslom, hogy holnap menjen el szavazni. Nem csak a következmény lesz a miénk, hanem a felelősséget is magunknak tudhatjuk be elsődlegesen!

Grand Ph.D Palotás János

2010. 04. 10.

VÁLASZTÁS - 2010!
VÁLASZTÁS - 2010!
VÁLASZTÁS - 2010!
VÁLASZTÁS - 2010!