Több hónapja vitatéma a média hírei között, hogy megkapják-e a működő háziorvosok „praxisuk” jogát az államtól, és ha igen, akkor mikortól, valóban ingyenesen-e stb?
Úgy tűnhetett, hogy a vita ez év végével lezárul, mivel a Tisztelt Ház végszavazást tartott a kormány által beterjesztett törvényről. A Kisgazdapárt elhúzódó frakcióülése miatt a szavazáson a kormány egy szavazattal alulmaradt, így a vitát lehet folytatni. A kormány azonnal lépett, és törvényjavaslatát változatlan formában ismét beterjesztette a Parlamentnek, és tervei szerint januárban ismét lehet szavazni a praxisjogról. Az MSZP jelezte, hogy a parlamenti „baki” lehetőséget teremtett arra, hogy újratárgyalják a kormányjavaslatot, és a végén annak kijavított változata kerüljön megszavazásra. A Kisgazdapárt legutóbbi felvetésében pedig az ingyenes juttatás – szerinte – alkotmányellenes voltát szeretné az újabb szavazás előtt kijavítani. Gógl Árpád miniszter, aki korábban a Kórház-szövetség elnökeként lett a FIDESZ miniszterjelöltje, most mindenképpen bizonyítani szeretné egészségügyünk iránti elkötelezettségét, mivel egyéb ígéretei (lásd: a kórházak költségvetésének megduplázása stb) eddig az ígéret szintjén maradtak.
Azt, hogy az MSZP a valóságban mit szeretne, azt nem lehet tudni. Látszik, hogy teljesen nem szeretne szembekerülni a most kedvezményezett háziorvosokkal, akik – az ellátott betegekkel való szoros kapcsolatuk miatt – tényleges számukat jelentősen meghaladó „véleményformáló” befolyással bírnak. Annak azonban nem igazán örülnek, hogy a FIDESZ népszerűsítő intézkedéssel szeretné ezt a kört befolyásolni, másrészt ellenzi egy vagyoni értékű jog ingyenes átengedését, valamint szeretné meglovagolni a más területeken dolgozó orvosok ellenérzését, még akkor is, ha ennek sárgás színe jól érzékelhető. A Kisgazdapárt jogi felkészületlensége pedig ismét jól érzékelhető. A kormány törvénytervezete jogi szempontból most is számos hiányossággal bír, de a kisgazdák által támadott elem biztosan nem alkotmányellenes. Az alkotmány egyik lényeges alapelve, hogy a tulajdon felett annak jogosultja szabadon rendelkezik. Amennyiben az ún. praxisjogot ma állami tulajdonnak tekinthetjük, úgy az állam annak elidegenítéséről szabadon és korlátok nélkül jogosult dönteni. Így azt akár ellenértékért eladhatja, vagy ingyenesen is átengedheti. Annak sincs alkotmányellenes vonzata, hogy az ingyenes juttatásban most a társadalomnak csak egy kis csoportja részesül. A pozitív diszkrimináció ugyanis nem tekinthető alkotmányosan aggályosnak. A kérdést nem lehet megfordítani, azaz az alkotmányban valóban tiltott negatív megkülönböztetésként értékelni, ha a többi orvos csoport nem kapja meg praxisjogát. A többgyermekes családok fokozott támogatása például nem vetheti fel, hogy az egy gyermeket nevelő családok kevesebbet kapnak.
Érdekesebb lenne más ellentmondások fokozottabb vizsgálata. Így annak vizsgálódása, hogy miként lehet és kell értékelni azon önkormányzatok magatartását, akik értesülvén a törvénytervezet tartalmáról, felbontották a helyi háziorvosokkal sokéves szerződéseiket, ezzel megszerezték a helyi praxisjogot, amit ezt követően akár értékesíthetnek, vagy a számukra kedves személyek vagyoni gyarapodására fordíthatnak. Itt valóban számos alkotmányos és polgári, sőt büntetőjogi felvetéssel lehetne élni. Ugyanakkor a jogalkotás gyakorlata ennek kivédésére számos olyan megoldást ismer, amit a megismételt szavazás előtt, néhány órás szakmai munkával át lehetne vezetni a törvénytervezeten. Ilyen ismert módszer, hogy a törvény az érintett háziorvosok körét nem a hatálybalépés dátuma szerint praktizálókban határozza meg, hanem egy (3-5 hónappal) korábbi időpontban praktizálóknak biztosítja a lehetőséget. Természetesen külön rendezve az azóta „rendes úton” nyugdíjba vonult, vagy újonnan kinevezettek esetét.
Érdekesebb annak áttekintése, hogy a teljesen ingyenes juttatásra miért éppen ebben a körben került sor. Ez a kérdés külön is indokolt egy olyan korszakban, ahol az induló vállalkozások, az első lakáshoz jutók, de a felsőfokú képzésben résztvevők anyagi nehézségeinek megoldási javaslatai is inkább kedvezményes kamatok vagy átmeneti kormánygaranciával ellátott hitelek elérhetőségében gondolkodik?!
És végül érdekes lenne annak áttekintése, hogy a törvénytervezet miként illeszkedik az egyéb hatályos jogszabályok tartalmával. Azaz valóban lehet-e ingyenes ez a juttatás, vagy az érintettek számára a jövő tartogat ún. feketelevest? Érdekes eredményre juthatnának például az adószakértők, ha a törvény adózási következményeit áttekintenék. A vagyonszerzés bármely formája, ideértve az ingyenes szerzést is jövedelemnek minősül az érintettek számára, így a megszerzés évében SZJA köteles. A szerzéskori érték és a majdani praxis-értékesítés közötti különbség is adóköteles jövedelmet jelent. A vagyoni értékű jogok megszerzése felveti az illeték-kötelezettségek vizsgálatát, a megszerzett jog feletti alkotmányos rendelkezési jog érvényesülését, és ennek jogi beillesztését az egyéb jogi szabályozási körökbe (péld. társasági jog, öröklési jog, apporttálás stb).
…. majd meglátjuk!
Palotás János