A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFÖLSŐBB BÍRÓSÁGA – 2001.11.09.

0
469
A Postabank Rt. épülete a József nádor téren.   ......  Egy bank, ahol a nyilvánosság a legfontosabb!

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFÖLSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság

Gf.I.32.620/2000/10.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Legfelsőbb Bíróság

Fővárosi Bíróság 7,G.75.031/2000/20. számú, 2000. október 5. napján kelt ítélete ellen az I. rendű alperes által benyújtott fellebbezés folytán 2001. november 9. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Legfölsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helyben hagyja.

Kötelezi az I. alperest, hogy fizessen meg az I., II., IV. és V. r . felperesnek, mint együttes jogosultnak 1.000.000 (Egymillió) forint, a III. r. felperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k l á s :

Az irányadó tényállás szerint a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: Bank) 1998. április 10-én tartott évi rendes közgyűlésén elfogadták a Bank 1997. évi mérlegét és éves beszámolóját. A közgyűlés a 7/1/1998. (IV.10.) számú határozatával új részvények kibocsátása útján végrehajtandó zártkörű alaptőke emelésről döntött azzal, hogy legfeljebb 2 millió darab egyenként 10.000 Ft. Névértékű (összesen: 20 milliárd forint) névre szóló törzsrészvény kerülhet kibocsátásra 140%-os árfolyamon. A tőke emelés, valamint az 1998. július 23-ig történt részvény vásárlás során a Magyar Állam 100 %-os tulajdonában álló Magyar Fejlesztési Bank Rt. ( a továbbiakban : MFB) 43,165 %-os tulajdoni hányadot képviselő névre szóló törzsrészvényt szerzett. A „jelentős részesedés” megszerzésének tényét a Cégközlöny 1998. augusztus 19-i számában közzétette.

Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszüntetéséről szóló1998. évi XXXIX. Törvény 3. §-a szerint az Önkormányzatok vagyona, azok megszűnésével az állam tulajdonába került. A törvény 1998. július 23-án lépett hatályba. A tulajdonosváltozás érintette a megszüntetett önkormányzatok tulajdonában volt 19 %-os tulajdoni hányadot jelentő névre szóló Postabank Rt. Törzsrészvényeket is.

1998. július 23-án az I.r. felperesnek 200 db, a II.r. felperesnek 250 db, a III.r. felperesnek 3270 db, a IV.r. felperesnek 5100 db, az V. r. felperesnek pedig 2700 db egyenként 10.000 Ft névértékű névre szóló törzsrészvény volt tulajdonában. Nevezettek az 1997. évi CXLIV. Törvény ( a továbbiakban: Gt.) 295. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással felhívták az I.r. alperest, hogy mint a Bank többségi irányítását biztosító befolyással rendelkező (uralkodó) tagja tegyen vételi ajánlatot a tulajdonukban álló fenti részvényekre. Az I.r. alpres a kérelmet 1998. novemberében elutasította, viszont a cégbíróságon 1998. decemberében bejelentette, hogy 1998. november 27-ével a Bankban a Magyar Állam 69,79 %-ot kitevő „többségi irányítást biztosító” részesedést szerzett. E tény a cégjegyzékbe 1999. január 4-én bejegyzést nyert, a közzétételre 1999. február 18-án került sor. 1999. január 29-én – a cégjegyzék tanúsága szerint – a Magyar Állam a Bankban 99,96 %-ot kitevő „közvetlen irányítást biztosító” részesedést szerzett. 1999.januárjában a Bank alaptőkéjét leszállították, a korábban 10.000 Ft/db névértékű részvények értékét 5 Ft/darabra csökkentették.

A felperes 1999. márciusában vételi ajánlatot tett a felperesnek perbeli részvényeire 5 Ft/darab egységáron, amely ajánlatot a felperesek nem fogadták el. Módosított keresetükben arra kérték kötelezni az I.r. alperest, hogy a tulajdonukban álló fenti részvényeket 106,215 %-os vételáron vásárolja meg, és a vételáron túl fizesse meg annak 1998. október 20-ától (a többségi irányítást biztosító tulajdonszerzés + 90 nap) a kifizetés napjáig járó évi 20 % késedelmi kamatát. Arra hivatkoztak, hogy az I.r. alperes a TB vagyon állami tulajdonba vételéről szóló jogszabály hatályba lépésével a Bank 62,165 %-os tulajdoni hányadát képviselő névre szóló törzsrészvényeit megszerezte, ezért a Gt. 259. §-ának (1) bekezdése szerint ajánlattételi, – ezáltal a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése szerint vételi kötelezettség terheli, tekintve, hogy a Bank részvényei tőzsdén kívüli forgalomban keltek el, a vételárat a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában – 1998. július 23-án – irányadó, a Tőzsde Titkárság által kimutatott OTC piaci árak átlagában kérték meghatározni. A Tőzsde Titkárság által közölt heti átlagárak 1998. július 13-19-ig 104,43 %-ot, július 27-től augusztus 2-ig 108 %-ot tettek ki. Ennek átlaga 106, 215 %, összegszerűen 10.621,50 Ft/db.
Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte.

Azzal védekezett, hogy a Gt. Konszernjogi szabályai a perbeli esetben nem alkalmazhatóak. Az 1996. évi CXII. Törvény (a továbbiakban: Hpt.) 8. §-ának (2) bekezdése értelmében a részvénytársaságonként működő pénzintézetekre a Gt. Szabályait a Hpt-ben írt eltérésekkel kell alkalmazni. A Hpt. 12.§-a 1998-ban hatályos (2) bekezdésének b/ és c/ pontja szerint az állam a pénzintézetben 15 %-ot meghaladó részesedést akkor szerezhet, ha a pénzintézet fizetőképtelensége az ott írt súlyos érdeksérelemmel járna, és a felszámolás másként nem hárítható el, ahogyan ez a perbeli esetben is történt. Ez az állam részéről nem üzleti alapon való tulajdonszerzés, így nem esik a Gt. Már hivatkozott szabályai alá. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kisrészvényeseket nem érte váratlanul az állam tulajdonszerzése, azt az 1998. április 10-i közgyűlésen maguk kérték. Ettől függetlenül a vételi ajánlatot a felperesnek megtették, ezzel teljesítették a Gt. 295. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségüket. A szerződéskötési kötelezettség Ptk. 212. §-ában írt szabályai azonban nem alkalmazhatóak, mert a Gt. E kérdést részletesen szabályozza. Végül előadta, hogy a szerződés létrehozása a Ptk. 4.-§ ának (1) bekezdésébe ütköző állapotot hozna létre s, hogy a felperesnek módjában állt a részvényeiket korábban megfelelő áron értékesíteni.

A részvények vételára tekintetében előadta, hogy annak a forgalmi értékkel kell azonosnak lenni. Az Épt. 105 §-ának (3) bekezdése tartalmaz erre vonatkozóan rendelkezéseket. A perbeli esetben azonban az OTC piaci értékek nem vehetők figyelembe, mert azok befolyásoltak voltak. 1998. májusában 140 %-os árfolyamon azért történt a részvényjegyzés, mert többek között az MFB 100 %-os tulajdonosa – a Magyar Állam – segítséget kívánt nyújtani a Banknak. Úgynevezett árkarbantartási vásárlások is történtek, amik a részvények árfolyamát fölfelé módosították. Az általa felajánlott 5 Ft/darabos egységár a tényleges forgalmi értéket tükrözte.

Az első fokú bíróság ítéletben kötelezte az I.r. alperest, hogy a felperesek tulajdonában álló perbe hozott összesen 11,525 db, egyenként 10.000 Ft névértékű részvényt 106,215 %-os árfolyamon vásárolja meg és fizesse meg a vételár 1998. október 20-ától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os késedelmi kamatát is a felperesek részére. Rendezte a perrel felmerült illetékköltséget és ügyvédi munkadíjakat is. Megállapította, hogy a Bank 1998. évi augusztus 7.én tartott rendkívüli közgyűléséről felvett jegyzőkönyvéből kitűnően az I.r. alperes a Bankban a Hpt. „37. §-ának b/ pontjára figyelemmel” befolyásoló részesedést szerzett, mert a tulajdoni hányada a 15 %-ot meghaladta. A Hpt. 8. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, – a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése szerint ezért a felperesek jogszerűen kérték a tulajdonukat képező részvények megvásárlását. Utalt rá, hogy az I.r. alperes azzal, hogy a részvények vételáraként 5 Ft/db egységárat felajánlott a vételi kötelezettségét – ezáltal a kereset jogalapját – nem vitatta. A részvények vételára tekintetében az OTC piac adatait – ezen belül a felperesek által elvégzett átlag számítást – fogadta el.

Az ítélet ellen az I.r. alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását és magával szemben a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte az első fokú bíróság által megállapított tényállást és az általa levont jogi következtetést egyaránt. Vitatta az első fokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felperesek jogszerűen kérték a részvényeik megvásárlását. Előadta, hogy az első fokú bíróság összemosta a Hpt., valamint a Gt. XIV. fejezetében írt rendelkezéseket. A befolyásoló részesedés mibenlétét a Hpt. 2. mellékletének III/2. pontja az ellenőrző részesedését a III/3. pontja határozza meg. A per szempontjából viszont a Gt. 290. és 291. §-a szerinti többségi, – illetve közvetlenirányítást biztosító befolyás szerzésének van relevanciája. E jogszabályhely szerint, ha a többségi (50 %-ot meghaladó), illetve (75 %-ot meghaladó közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzését a cégjegyzékbe bejegyezték ettől számított 60 napon belül bármely részvényes kérheti, hogy az uralkodó tag a részvényeit forgalmi értéken vásárolja meg. Az I.r. alperes a cégjegyzék tanúsága szerint 1998. november 27-én szerezte meg a Bank tulajdonjogának 69,79 %-át, és 1999. január 19-én a 99,96 %-át. Korábbi többségi irányítást biztosító befolyásszerzés azért nem történt, mert az ún. közvetett tulajdonszerzés (MFB) azt nem alapozza meg.

Az árfolyam tekintetében előadta, hogy az első fokú bíróság által megállapított árfolyamról nem lehet megállapítani, hogy az miből keletkezett. A felperesek az 1996. évi CXI. (Épt.) 105. §-ának (3) bekezdése alapján kérték az érték megállapítását. Az első fokú bíróság az árfolyamot ehhez képest is tévesen állapította meg. A cégjegyzék tanúsága szerint a többségi irányítást biztosító részesedést az I.r. alperes 1998. november 27-én szerezte meg, azért a forgalmi érték megállapításánál normál piaci körülmények között az 1998. november 9-től 15-ig terjedő időtartam alatt elért OTC átlagár lenne irányadó. A szóródás miatt azonban az utolsó nap átlagárát is meg kellett volna állapítani. Az ár ekkor 2351 Ft és 3800 Ft között mozgott, lényegesen kevesebb, mint amit az első fokú bíróság elfogadott. A perbeli esetben azonban a fenti ár nem vehető figyelembe, mert az első fokú bíróság eljárásban már hivatkozott okból befolyásolt volt. A részvények valós forgalmi értéke ekkor 5 Ft/db egységárat nem haladta meg.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Megismételték, hogy az I.r. alperes 1998. július 23-án szerzett többségi irányítást biztosító részesedést a Bankban. A részesedés megszerzésénél a Gt. 188. §-ának (2) bekezdése szerint az állam egyszemélyes társasági – így az MFB – tulajdonszerzését is figyelembe kell venni. Az I.r. alperest a kis részvényesek kívánságára nem csupán ajánlattételi, hanem vásárlási kötelezettség is terhelte a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében. A vásárlási kötelezettségnél és a vételár megállapításánál a többségi irányítást biztosító részesedés megszerzésének időpontjában elért OTC árfolyam az irányadó. Annak nincs jogi jelentősége, hogy ekkor hány részvény került értékesítésre és, hogy az árfolyamot mi befolyásolta.

——–

A fellebbezés nem alapos.

Az első fokú bíróság érdemi döntése helytálló, a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta viszont annak indoklását és azt a következők szerint változtatta meg.

Tévesen hivatkozott az első fokú bíróság a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. Törvény (a továbbiakban: Hpt.) szabályaira az ítélet indoklásában. A per eldöntése szempontjából nem a fenti, – hanem a gazdasági társaságokról szóló 1998. évi június 15. napján hatályba lépett 1997. évi CXLIV. Törvény (a továbbiakban: Gt.) konszernjogi szabályai az irányadóak. A Gt. 288. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a Gt. XIV. fejezetében foglalt konszernjogi szabályokat kell alkalmazni, ha az ott írt jogalany maga, vagy egyszemélyes gazdasági társasága folytán részvénytársaságban annak működése során a Gt. 290. §-ában írt többségi irányítást biztosító (50 %-ot meghaladó) befolyást szerzett. A Gt. 295. §-ának (1) bekezdése értelmében a többségi irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételtől számított 60 napon belül – ha az ellenőrzött társaság részvénytársaság – bármely részvényes kérheti, hogy részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vásárolja meg. Az I.r. alperes a Postabankban a Gt. 1991. június 15-i hatálybalépését követően szerzett többségi irányítást biztosító részesedést, ezért a Gt. 259. §-ának (1) bekezdésében írt vételi kötelezettség az I.r. alperest is terheli. E kötelezettségének teljesítését nem befolyásolják a Gt. 295. §-ának (2) bekezdésébe foglalt kizáró rendelkezések, tekintve, hogy a II.r. alperes ugyan nyilvánosan működő részvénytársaság, az I.r. alperes azonban a többségi irányítást biztosító részesedést nem a felvásárlásra vonatkozó szabályok szerint szerezte meg. A perben ezért a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy az I.r. alperes a Postabankban szerzett-e többségi részesedést, ha igen mikor; terhelte-e a kis részvényesek irányában ajánlattételi – ezáltal vételi kötelezettség, és a kötelezettségét milyen vételáron kellett teljesítenie.

Alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes arra, hogy a 100 %-ban tulajdonában álló különböző társaságok vásárlásait a befolyás-szerzés mértékének megállapításánál nem lehetett összeszámítani. A Gt. 288. §-ának (2) bekezdése értelmében az adott jogalany befolyás-szerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyás-szerzést is figyelembe venni. Az ún. konszernjogi szabályok alkalmazását a Gt. 288. §-ának (1) bekezdése a meghatározott mértékű „befolyás szerzéshez” köti. Mivel a törvény nem tesz különbséget a különfajta szerzési módok között, a szerzés fogalma nem korlátozható a jogügyleti úton való szerzésre. A „szerzésen” ezért érteni kell egyéb szerzési módokat is pl. jogutódlás folytán vagy a törvény erejénél fogva történt szerzést is. Az I.r. alperes az egyszemélyes társasági útján való szerzés, valamint a törvény erejénél fogva került abba a helyzetbe, hogy egyszerű többségi részesedése folytán érvényesíteni tudta az akaratát valamennyi – a Gt. 282. §-ában írt kivétellel – kérdésben. A többségi részesedés megszerzése mint tény, az 1998. XXXIV. Törvény hatályba lépésével 1998. július 23-án bekövetkezett.

Alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes arra, hogy a többségi irányítást biztosító részesedése csak 1998. november 27-én – a cégbíróság által a cégjegyzékben feltüntetett időpontban jött létre. Az I.r. alperes önkényesen jelölte meg a szerzés időpontjaként a fenti dátumot.

A gt. 292. §-ának (1) bekezdése szerint a többségi irányítást biztosító befolyás fennállását – a befolyás módját és mértékét is feltüntetve – az annak létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak a változás bejegyzési kérelmemmel együtt; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodnia kell a befolyás-szerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. A perbeli esetben az I.r. alperes e kötelezettségének késedelmesen, csak 1998. decemberében tett eleget és ebben a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjául 1998. november 27-ét jelölte meg, így a cégbíróság is ezen időpontot jegyezte be a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjaként. Az ügy mikénti elbírálása szempontjából azonban nincs jogi jelentősége, annak, hogy a cégbírósághoz intézett bejelentésben az I.r. alperes a befolyásoló-részesedés megszerzésének tényéhez kötődik. Más kérdés, hogy az ellenőrzött társaság részvényesei csak a cégjegyzékbe történt bejegyzést követő 60 napon belül kérhetik, hogy az uralkodó tag vegye meg a részvényeket. A fellebbezésben az alperes már maga sem vitatta, hogy a konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából – a „kis részvényesek” részére tett ajánlatban – a részvényeknek a befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjában irányadó forgalmi értékét kell alapul venni. A szerzés időpontja azonban nem 1998. november 27-e, hanem július 23-a volt. A többségi befolyást biztosító részesedést szerző I.r. alperes részvényest a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése alapján az ellenőrzött részvénytársaság részvényesei irányában szerződéskötési kötelezettség terheli, ezért a felperesnek a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszerűen hívták fel ajánlattételre az I.r. alperest. Az I.r. alperesnek a vételi ajánlatát a Gt. 295. §-ának (1) bekezdése ezért a többségi irányítást biztosító befolyásolás-szerzés időpontjában elérhető forgalmi értéken kellett volna megtennie. Mivel a felek között e forgalmi érték tekintetében vita volt azt a bíróságnak kellett megállapítania.

A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a peres felek előadását, miszerint a részvények ellenértékét az értékpapírok forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. Törvény (Épt.) 105. §-ának (3) bekezdése alapján kell megállapítani. Az Épt. XVI. fejezete – közötte annak 105. §-a (3) bekezdése is – a befektetési szolgáltatók tevékenységére vonatkozik. A hivatkozott jogszabályhely szerint a befektetési vállalkozó naponta állapítja meg a kockázati összértéket. Ehhez a befektetési eszköz forgalmi értékeként az utolsó tőzsdei záróárat, a tőzsdére be nem vezetett befektetési eszköz esetében a Tőzsde Titkárság által nyilvánosságra hozott, a tőzsdén kívüli piacon kialakult utolsó árfolyamot kell figyelembe venni. Tekintve, hogy a fenti jogszabályhely rendelkezései a peres feleken kívül álló személyi körre terjednek ki, a rendelkezés a bíróságot a perbeli részvények forgalmi értékének megállapításánál nem kötötte. A vételár meghatározásánál annak van jelentősége, hogy a Postabank Rt. Mikor került az I.r. alperes többségi irányítása alá és, hogy ebben az időszakban a II.r. alperes részvényei milyen piaci értéket képviseltek; azaz azokat milyen áron adták, illetve vették meg az érintettek. A részvények tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelynek forgalmi értékét számos, a kibocsátó részvénytársaságtól független tényező befolyásolja, ezért a részvény forgalmi értéke a névértéktől mind felfelé, mind lefelé eltérhet. Azt nem kizárólag a kibocsátó részvénytársaság gazdasági eredményei, mérlegében feltüntetett, vagy abból megállapítható gazdasági helyzete határozza meg. A részfények forgalmi értékét a fentieken túl a piac aktuális helyzete, valamint részvénytársasággal kapcsolatos jövőbeli várakozások is befolyásolják. A perbeli esetben megállapítható volt, hogy a Postabank Rt. mint a második legnagyobb lakossági bank, már túljutott az 1997. évi bankpánikon. Az 1998. április 10-ei közgyűlésen jelentős alaptőke emelést határozott el és ismert volt az a körülmény is, hogy az állam a különböző egyszemélyes társaságain keresztül abban többségi tulajdont kíván szerezni. Mindezek a körülmények közrejátszottak abban, hogy a részvények piaci értéke (ára) 1998. július 23-án – a többségi irányítást biztosító befolyásoló részesedés megszerzésének időpontjában – átlagban, a névérték 106,215 %-át tette ki. Az I.r. alperes a perben bizonyítékként felhasznált, a Tőzsde Titkárság által közölt eladási árakkal szemben bizonyíthatta volna, hogy azok a részvény adásvételi szerződések, amelyekből a Tőzsde Titkárság az eladási heti átlagárakat megállapította, érvénytelenek voltak. Erre vonatkozóan az I.r. alperes bizonyítást nem ajánlott fel, ezen szerződések érvénytelenségének a megállapítása iránt nem indultak peres eljárások. Mindezek hiányában e szerződésekben kikötött vételárakat, mint valóságos piaci árakat kellett elfogadni. Helytállóan vette figyelembe ezért az első fokú bíróság a Tőzsde Titkárság által 1998. július 13-ától augusztus 2-áig terjedő időtartamra vonatkozóan közölt heti átlagárakat. A közölt adatokból a számtani átlagárat a felperesek helyesen határozták meg.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb bíróság az első fokú bíróság érdemben helyes ítéletét a szükséges indoklásbeli változtatással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése helyben hagyta.

Az I.r. alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felpereseknek a másodfokú eljárással okozott költségeit megtéríteni.

A felperesek másodfokú perköltsége a 12/1991.(IX.29) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b/ pontja és (2) bekezdése szerint felszámítható ügyvédi munkadíjat foglalja magában.

Az I.r. alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. Törvény 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet szerint az állam viseli.

Budapest, 2001. november 9.

Grand Ph.D Palotás János okleveles közgazda, Címzetes egyetemi docens, a szerző

Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Kozmáné Dr. Nemes Júlkis s.k. bíró

(Lasali Rum-Kokos), töltött tejcsokoládés drazsé, a szerző kedvenc édessége Ausztriából!
A természetet nem kell reklámozni!